Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

12. fejezet - Golf (Golf)

12. fejezet - Golf (Golf)

A népszerűségi listán a golf az egész világon az előkelő harmadik helyen áll. Közel negyvenegy millióan golfoznak a világon (2010-es adat). A golf elsősorban az angolszász hagyományokkal rendelkező országok játéka. Nagy-Britannián kívül az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Pakisztánban, Indiában, de legújabban Koreában, Németországban és Ausztriában is egyre többen kapcsolódnak be e különleges sportba.

A játék előnye, hogy bárki űzheti, legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi, egészséges vagy beteg ember. Külföldön az orvosok az infarktus után felépülőknek javasolják e szabadtéri környezetben, füves térségben űzhető játékot.

A golf olyan ember sportja, aki szereti a szabad levegőt, a természetet, aki a nagyvárosi kosztól megcsömörlött, aki boldog, hogy legalább hétvégeken négy kerék helyett két lábon járhat pár kilométert. A golflabda „üldözése” közben észre sem veszi, hogy hat-nyolc kilométert legyalogolt, cipelve ütőtáskáját, esetleg maga után húzva a kiskocsit, miközben már közel százat ütött. Ki meri mondani, hogy a golfozás nem mozgatja meg az ember minden porcikáját?

Mivel az idő nem, csak az ügyesség számít az eredményességben, mindenki a saját tempója szerint haladhat végig az egyes pályaszakaszokon. Nem kell futni, megerőltetni a szervezetet, hanem szép természeti környezetben lehet sétálni, amelynek még célja is van.

A golfozást sokáig – talán még napjainkban is – a gazdag üzletemberek „úri” szórakozásának tartották. Ugyanis a golf évszázadokon át az arisztokrácia egyik kedvelt elfoglaltsága volt, zárt klubokban űzték, ahova a játékot kedvelő „földi halandó” nemigen tehette be a lábát.

Nemzetközi múlt

A 17. században, egy napon VI. Jakab angol király játszópartnert keresett magának és egy pásztort választott. A király nyilvánvalóan nem a származást, hanem a játéktudást nézte. Ma már nyilvánvalóan ostobaság a társadalmi pozíció szintjét firtatni a golfjáték művelői körében. Talán annyi összefüggés lehet e nézettel, hogy egy valamire való golf-felszerelés valóban nagyobb anyagi ráfordítást igényel, amit nem mindenki engedhet meg magának. A golfpálya kialakítása, berendezése nem olcsó, nagy területet igényel fenntartása, kellő színvonalú üzemeltetése pedig anyagilag próbára teszi a vállalkozásokat. Ma sem olcsó, de sokak számára mégis elérhető játék.

Sir Winston Churchill vallotta az angolokról, hogy szenvedélyes golfosok, miközben: „Egy nagy mezőn lévő kis lyukba egy még kisebb labdát kell erre teljesen alkalmatlan eszközzel eljuttatni, ez a golf. Ilyen hülyeséget csak az angolok tudnak kitalálni!” – tévedett a néhai angol miniszterelnök néhány mérföldet. A sporttudományos kutatás jelenlegi eredménye alapján a skót pásztorok találták ki ezt a játékot, igaz ők is britek. A hollandok is igényt tartottak e büszke címre, hivatkozással egy festményre, no meg arra, hogy a golf a germán „kolbe” (kampós bot), illetve ennek holland „kolf” (ütő) szavából ered. Az viszont tény, hogy ők a játékot utcákon, hátsó udvarokon játszották, szemben a skótokkal, akik a tengerparton hosszában elterülő pályán, a „golflink”-en játszottak. Az olaszok és a németek is bizonygatták a golfozás hazai eredetét. Az olasz képviselők állításukat egy III. századból származó veronai freskóra alapozták.

A viták közepette a skótok megalkották a játék szabályát. Egy írásos bizonyíték ered Skóciából, miszerint 1457-ben a skót parlament betiltotta a játékot, mivel az ifjúság nem a fegyverforgatással, hanem a golfütőkkel foglalkozott.

A skótokat érzékenyen érintette e rendelet és a tilalom ellenére tovább játszották, míg a király kénytelen volt a korlátozást csak vasárnapra érvényesíteni, sőt 1603-ban ediktummal engedélyezte az egyik alattvalójának a labdák előállítására való jogot. VI. Jakab nevéhez fűződik az első golfklub, a Royal Blackheath Club megalapítása is.

A golftörténetet lezárva az tény, hogy egy szón, a „kolf”-on kívül, minden golffal kapcsolatos kifejezés angol szóból származik.

Hazai múlt

Az első magyar golfklub 1909-ben alakult meg, a hozzá tartozó pályát a Tátrában építették ki. A magyar golfozók nemzetközileg is elismertek voltak. Lauber Dezső angol, amerikai és német ellenfelekkel szemben harmadszor és végleg, 1933-ban megnyerte München város nagydíját. Dr. Szlávik Béláné több ország – Csehország, Németország, Ausztria és természetesen Magyarország – golfbajnoki címének is tulajdonosa volt.

A két világháború között a Szabadság-hegyen álló szálloda volt a honi golfélet központja, az ott létesített golfparkkal.

A második világháború, majd az azt követő történelmi időszak hosszú évtizedekre véget vetett a magyar golfozásnak, kezdetben a háború miatt, majd 1951-ben az új társadalmi rendszer tiltotta a játékot. A golf 1979-ben éledt újjá, amikor Tahitótfalun, a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet egy művelésre alkalmatlan területet jelölt ki az akkori időszak első magyar golfpályájának.

Az angol vagy angolszász országokból hazatért diplomaták tevőlegesen részt vettek az egy szakaszból álló pálya kialakításában. 1985-ben meglátva a golfsportban rejlő fantáziát a szállodai vállalatok a bankokkal, utazási irodákkal és a Pilisi Parkerdőgazdasággal összefogva kibővítették ezt a pályát. A Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Vállalat gazdasági társaságot hozott létre a vállalatokkal közösen a pálya bővítésére. Úgy vélték, a golf olyan különleges érdeklődési terület, amely a kulturált, világszínvonalú golfpark kialakításával egy eddig Magyarországot elkerülő vendégkört vonzhat hozzánk. Az új üzleti lehetőségbe vetett hit legyőzte azt a torz ideológiai szemléletet, amely szerint sokáig nem kívánatosnak tartották mifelénk e sportot. A Budapest Golf Park bővítése idején, 1986 nyarán rendezték meg neves nyugati szakemberek szervezésében az első kelet-európai golfversenyt.

Az első kilenc szakaszos (félpályás) golfpark 1988-ban készült el és nyílt meg a nagyközönség előtt, Szentendre északi részén, Kisoroszi közelében, 65 hektáros, fákkal-bokrokkal övezett remek levegőjű területen. Az egyes szakaszok 180–500 méter hosszúságúak, a pálya hossza 2989 méter.

Magyarországon ma 8 db szabványos 18 lyukú, és további 4 darab 9 lyukú, gyakorló pálya található.

Versenyszabályok

A golfpálya

A pálya egy különleges gonddal füvesített játéktér, amelynek nincs pontos mérete. Az angol bajnokság színhelyén az össz-pályahossz 6460 méter; a legrövidebb szakasz 115, a leghosszabb 527 méter.

Az Egyesült Államokban és Németországban a golf iránti megnövekedett érdeklődés miatt építenek másfél, 27 lyukas, illetve dupla, 36 lyukas pályákat is.

A golfot szerte a világon szigorú tradicionális szabályok szerint játsszák. A pályára csak kiképzett játékos léphet, aki nemcsak az ütéstechnikát sajátította el, hanem tisztában van a golfpályán való viselkedés etikájával, szokásaival is.

A pálya neve nagy mező (coars). Egy coars 18 szakaszból áll. Ezeket az angolok hol-nak (lyuk) nevezik, mint a valódi lyukat, amely a green (zöld) közepe táján található, s a játék célja, hogy a labdát ide begurítsák. 18 szakasz alkot egy teljes pályát, egy grundot, azaz kört, amely kereken másfél tucat (ez azért annyi, mert az angolok még ma is tizenkettes számrendszerben számolnak). Egy szakasz hossza változó, 80 és 600 méter között van, amelyet a környezeti adottságok nagyban befolyásolnak.

A pályaszakaszok

A szakaszok mind eltérnek egymástól, s mindegyikük különbözik a többi tizenhéttől. E játékban nincs teljesen két egyforma szituáció, nincs két egyforma golfpálya. A szakemberek szerint egy golfpálya sem azonos egy másikkal. E sport éppen azért érdekesebb a többi labdajátékkal szemben, mert a labdarúgó-, vagy a teniszpályák méretükben a világ minden pontján azonosak. A golfot azért tartják intellektuális sportnak, mert legalább annyi szellemi koncentrációt, variánst, mint fizikai felkészültséget igényel.

A kezdő golfozók részére egy külön gyakorlószakaszt (driving range) alakítanak ki, ahol a nagy elütéseket gyakorolhatják. Ezt követően a putting green-re lépnek, ahol több lyuk segítségével a jó célzást lehet elsajátítani.

A pályaszakasz részei

a) Teeing Ground (elütőhely)

Az elütőhely jó erős gyeppel borított terület, amelynek frontvonalát két jelzőkoronggal vagy kúppal látják el. Ezek a jelző alkalmatosságok más színűek a férfi és a női elütőn. A nőknél az elütők közelebb vannak a green-hez 10–15 méterrel, a férfiaknál viszont a green-től még távolabb jelölik ki az elütőhelyeket.

A két jelzőkorong vonalától mért ütőhossznyi távolságon belül lehet leszúrni a tee-t (tí) – lásd a lenti képen.

Az úgynevezett tee elütésre szolgáló fa-, vagy műanyag tű kehelyszerű fejére kell a labdát ráhelyezni. Így ezzel a kis alkalmatossággal biztosítható, mindenki számára az egyenlő esély az első ütésnél. Ugyanis a terep egyenlőtlensége miatt van erre szükség, de részben ütéstechnikai okból is. Az elütő helyen használt faütővel, a driverrel akkor kell a labdát eltalálni, amikor az ütőfej a legmélyebb ponttól már valamivel felfelé szálló ágban van. A többi ütésnél ez nem így történik.

Valamikor, s ez ötszáz esztendős módszernek is tekinthető, a tee-elést felkúpolásnak is nevezték, amelyet nedves homokból készítettek.

b) Through the green (pályatest)

A pályatest a pályának mindazon része, amely nem elütő green vagy akadály.

A pályatest két részre tagolódik:

  • A pályának az elütőhelytől a lyuk körüli pázsitig terjedő részét, vagyis a green-re vezető helyes utat gyepnek (fair way) nevezik. Ez az út általában egyenes, amely mindkét oldalirányba eltérhet: ún. „dog leg” (kutyaláb) szakaszok is lehetnek. E terület 30–50 méter széles, melyen a gyep 3–5 cm-re van nyírva. Ez az a része a pályának, ahol játszani kell, amely nem mindig sikerül, mert a labda „eltévedhet” a pályatest más minőségű területére.

  • A másik terület a rough (ráf), ahol a fű durva és nyíratlan. A magas fű nehézzé teszi a labda kiütését, mivel az legtöbbször akadályozza a jól irányzott ütést, eltéríti az ütőfejet és ezzel a játékost újabb ütésre kényszeríti, amivel ő hátrányba kerül.

c) Green

A lyuk körül kb. 18–20 méteres körzetben a pálya gondozott, már nincsenek természetes akadályok. A fű 1 mm-re nyírt, a pázsit hengerelt. A green finom, szőnyegszerű terület, ahol a labdát már csak gurítani szabad. A gurítást putt-nak hívják. Az erre kialakított ütőt putternek, vagyis gurító ütőnek nevezik.

A green-en egy lyuk található, amelyet cap (zászlótartó persely) bélel, amely megvédi a lyukat a beomlástól. A lyuk átmérője 10,7; mélysége 10 cm.

A perselyt vagy hüvelyt zászlótartóval látják el, ebbe egy zászlót (flag) helyeznek, amely távolról jelzi a lyuk helyét, messziről mutatja a célt.

A green-ek több évszázadokon át megközelítően kör alakúak és síkfelületűek voltak. Később a legkülönbözőbb formákat kapták, mint pl.: ellipszoid, piskóta, bumeráng stb. greenner. A különböző formákat különböző szögű lejtőkkel, lépcsőzetes megoldásokkal tették még nehezebbé.

A lyukaknak megállapított sorrendje és szakasza van, s a játékosoknak ezekbe kell a labdát beütni.

Fontos szabály a lyuk helyének állandó változtatása hetente legalább kétszer, de a verseny előtti nap feltétlen, ami után a verseny megkezdéséig már nem szabad a pályára lépni. Ezt követeli a pálya füvének egyenletes terhelése, másrészt a szigorú fair play szelleme: nehogy a green-eket a gyakrabban látogató játékosok kiismerjék, és így előnyhöz jussanak.

d) Forgreen

A forgreen (előgreen) a green körül helyezkedik el, s ezt a területet 5–6 mm-es fű borítja.

e) Bunker

A bunker kialakulása a múltba vezet vissza, amikor a skótok a tengerparton ütötték a labdát. Az állandóan fújó tengeri szél néhány helyen kipusztította a füvet s így természetes homokakadályok, bunkerek keletkeztek. Később a modernebb pályákon is megépítették ezeket az akadályokat, hogy a pályák nehézségi fokát emeljék. Ezekből a homokcsapdákból nehezen lehet a labdát kiütni, a játékos olykor több ütést is fölemészt.

A homokcsapdák elhelyezése a játék ideális vonalának betartására kényszeríti a játékosokat, amelyeket legtöbbször a green-ek körül helyeznek el.

f) Water hozard (vizesárok)

A water hozard még rosszabb a homokcsapdáknál, mivel a labdát a vízből, ha megtalálják, csak kihalászni lehet, s ez mindenképpen egy büntetőütést jelent. A vizesárkok, tavak főleg az USA-ban divatosak. Az akadályokból, vizesárkokból a játszhatatlan labdát a játékos felveheti, és egy-két ütőtávolságra elviheti a green-hez nem közelebb és ott „drappolhatja”, vagyis leejtheti.

A drappolás érdekes eset, kivételnek számít a golfban, hiszen a legszigorúbb szabályok tiltják a labda kézzel való érintését. Egyébként csak felkúpolásnál, lyukból való kiemelésnél lehet a labdát megfogni. Ez alól kivétel a labda tisztítása. Ez esetben megjelölik a labda helyét és ugyanoda kell visszatenni.

A golfverseny

Par

Az egyes szakaszokon parokat állapít meg a szabály. Ez az az ütésszám, amennyivel egy jó képességű játékos képes megjátszani, hogy a labda célba érjen.

A par jelenti azt a legkisebb ütésszámot, amellyel megjátszható egy mező. Ez egyben a mező nehézségi fokát is jelenti.

A green-en való gurításra két ütést számítanak. Így alakul ki, hogy a 228–434 méter hosszúságú szakaszok a par négyesek, az ennél rövidebbek a par hármasok, a hosszabbak a par ötösök. Ez azt jelenti, hogy 228 m-ig egy, 228–434 m között kettő, 434 m-nél hosszabb szakaszokon pedig három ütéssel kell – legalábbis elvben – a green-en lenni (mivel két ütés a putt). A par-nál eggyel több ütést bogeynak (bagi), a kettővel több ütést double-bogeynek (dablbagi) hívják.

Aki a par-nál eggyel kevesebbet üt, azt birdie-nek (bördi) madárkának, a kettővel kevesebb ütést eagle-nak (igl) sasnak hívják – ez azt jelenti a hármas szakasz esetében, hogy az elütőről egyetlen ütéssel a lyukba kerül a labda. Az ilyen ütést hole in one (hol in van), egyből lyukba ász ütésnek neveznek, amely nagyon ritkán fordul elő. A par-nál három ütéssel jobb csak ötös pályaszakaszon lehetséges – ezt albatrosznak hívják – a golftörténet csak egyetlen ilyen ütést említ.

MegnevezésJelentés
Double Eagle (Albatrosz)ütésszám hárommal a par alatt
Eagle (Sas)ütésszám kettővel a par alatt
Birdie (Madárka)ütésszám eggyel a par alatt
Par vagy Evena parral megegyező számű ütés
Bogeyütésszám eggyel a par felett
Double Bogeyütésszám kettővel a par felett
Triple Bogeyütésszám hárommal a par felett

Ha a labda az elütőhelyről (Teeing Ground) egyetlen ütéssel a lyukba kerül, akkor az eredményt „Hole in one-nak” vagy „Ásznak” (angolul „Ace”) nevezik. A fenti táblázat értelmében egy par 2-es lyukba egy ütéssel beletalálva egy madárka, egy par 3-as lyukba egy ütéssel beletalálva egy sas, egy par 4-es lyukba egy ütéssel beletalálva egy albatrosz érhető el.

Eredményszámítás

A játék lényege, hogy kettő vagy négy játékos a pálya különböző részein elhelyezett lyuk felé üti a labdát.

A játék egyszerűnek tűnik, ám valójában meglehetősen bonyolult. Miután a játékosok egymás után elütötték a labdát, megkeresik azokat, s a következő ütést onnan végzik el, ahová a labda gurult és megállt. Ekkor már az üt elsőnek, akinek a labdája a legtávolabb került a lyuktól. A játékosok felváltva ütögetik a labdát, míg a labda a lyuk közvetlen közelébe kerül, illetve odaér.

A 18 szakasz par-jának összege adja az egész pálya par-ját (a 9 lyukas pályák fél pályák, ezeket kétszer kell teljesíteni).

Egy teljes pályát teljesíteni komoly feladat, bár a profi világranglista első 10–15 helyezettje rendszeresen néhány ütéssel ez alatt játszik.

A nemzetközi versenyeken induló több száz profi közül is csak az első 20–30 játékos játszik par körül, míg a többi öttel e fölött végez. Pedig a profik napi 3–8 órát edzenek, amely számukra komoly erőfeszítés és kemény küzdelem. Igaz nagy pénzeket nyernek, de itt veszíteni is lehet.

Scratch játékosok és a standardet

A par körül játszó kiváló játékosokat scratch (szkecs) játékosoknak nevezik.

Az általuk elért eredmények alapján számítja ki a club vezetősége az ún. scratch-score-t (szkecs-szkó), ütésszámot, vagy a standerdet, amely egy-két ütéssel magasabb a parnál, de lehet alacsonyabb is. Idővel ezen változtatnak.

Handicap

Az amatőrök számára, akik gyengébbek a scratch játékosoknál handicap-et (hendikep), előnyt állapít meg a vezetőség. Ugyanis minden pályának van egy ún. score kártyája, amelyen feltüntetik a szakaszok hosszát, par-ját, valamint üres rublikákat tartalmaz a játékosok által teljesített ütésszám bejegyzéséhez. A kártyát minden versenyző, illetve klubtag magához veszi, ha teljes kört játszik, s minden szakasz lejátszása után beírja, hogy hányat ütött. Ezen kártyák összessége alapján állapítja meg a club vezetősége a játékosok handicap-jét. A handicap az a szám, amennyivel több ütést használhat fel a játékos a pálya megjátszásához, mint a pálya par-ja. A handicap versenyeken az ütésszámból (bruttó) levonják a versenyző handicap-jét, s az így kapott nettó eredmény szerint történik a rangsorolás.

Csak barátságos mérkőzések alkalmával rendeznek handicap-es versenyeket. Más alkalmakkor az abszolút ütésszámot veszik figyelembe.

A golfozás versenyrendszere

A versenyeket alapvetően kétféle rendszer szerint bonyolítják le. Az eddig leírtak az ütésszám (meccsjáték) szerinti versenyekre vonatkoznak, melyet stroke-play-nek (sztrókpléj) neveznek.

A másik versenyforma a match-pay (mecspléj) ütőjáték, a szakaszok szerinti mérkőzés, amelynek előnye, hogy a megnyert lyuk, illetve a szakaszok száma dönt. E versenyzési formának másik előnye az ütésszámmal szemben, hogy egy nagyon elrontott, akár 11 ütésre teljesített szakasz is csak egy lyukveszteséget jelent, míg ugyanez az ütésszámra menő versenyen behozhatatlan hátrányt jelent.

A két szisztéma előnyeit egyesíti az úgynevezett stableford-system (sztablford-szisztem), mivel az esélyeket kiegyenlíti.

A golfozás eszközei

a) A golflabda

Az eredeti golflabda tollal kitömött bőrlabda volt. Változást a gumi megjelenése hozta, amelyből egyszerű, tömör gumilabdákat guttie-ball-okat (gatti-ból) gyártottak. Majd ezt követte az úgynevezett rubbercored (rabber-kórd) labda. E típus lényege, hogy egy tömör gumimagra 2 000 m igen vékony gumiszalagot gombolyítanak és erre kemény gumikülsőt préselnek.

A ma használatos labdákat ebből fejlesztették ki. A kemény gumimagot üres műanyag váltotta fel, amelyben glicerines folyadék van. A labda felülete rovátkolt, gödröcskés. Ez a gyorsulást segíti, amelyet szélcsatornás kísérletek is igazolnak. Így a labda 200–250 km/h repülési sebességgel haladhat.

A labda súlya 46 g, átmérője 4,27 cm. A St. Andrens-i ősi királyi golfklub határozata alapján 1990. január 1-jétől csak ezek a méretű labdák használhatóak.

b) Az ütők

Az ütő (clab-klab) kétféle lehet: fa vagy vas. Ezek a különbségek az ütő fejére vonatkoznak. Az első ütők fából készültek: datolyapálmából a fej, és hikori fenyőből a szára, amelynek fogóját finom körszalaggal csavarták körül.

A faütőnek három alapformája van:

  • driver (drájver), az elütő;

  • barssic (bresszí): nagyobb dőlésszöge (loftal) van, talpát rézzel védik;

  • spaan (szpan): hasonlóan nagyobb dőlésszögű, a feje kanalasabb.

A vasütők a 17. században jelentek meg (track, rut-iron), s arra szolgáltak, hogy a talaj mélyedéseiből (lópata-, kocsi keréknyom stb.) a labdákat kiüssék. Az idők folyamán modernizálódtak és az ütőfej dőlésszögének alakulásával ma már közkedveltté váltak, mivel pontosabb ütést tesznek lehetővé. A különböző dőlésszögű golfütőkkel a labdák röppályája is változik.

Az ütő fejének dőlésszöge és formája alapján a következő elnevezésű ütőkkel találkozhatunk:

  • loft-iron: a mai 3-asnak és, 4-esnek megfelelő;

  • cleek (klik): a legmodernebb dőlésszögű;

  • putting-cleek: rövidebb nyelű, a green-en ezzel pattolják a labdát;

  • maskie (musi): a mai ötös megfelelője;

  • niklich (niklik): a 9-es dőlésszögnek felel meg;

  • moskie (musi) niklick: az ütőfej dőlésszöge az előbbi kettő között helyezkedik el.

Ez a felsorolás még mindig nem véges az ütők végtelenségében: megjelentek a speciális ütők is. Ma már teljes „fasort” gyártanak 1-9-ig, amelyhez csatlakozik a „fafejű” putter, a célzó ütő is, amellyel csak gurítani lehet.

A vasütők száma is szaporodott: ma a teljes sor 1-10-ig terjed, a számok emelkedése az ütőfelület dőlésszögét jelzi. Ezt kiegészíti a háromféle wedge:

  • sandwedge (szendvedzs): a bunkerből történő ütéshez használják;

  • pitchingwedge (picsingvedzse): dobó vagy hajító fejű;

  • külön neve nincs a harmadiknak, de ennek a dőlésszöge a 10-es ütőnél is nagyobb: 65°, 67°, 69°, és vas talpakat kap.

Ezen kívül 24–25-féle ütőt össze lehet állítani, s a sznobok e túldimenzionált készlettel szaladgálnak. A nemzetközi bizottság 14-re maximálta az ütők számát. Lezárva az ütők taglalását, hangsúlyozni kell a loft-ot, a dőlésszöget ugyanis azért változtatják, hogy azonos mozdulattal lehessen elérni különféle magasságú ütést. A golf ütésmozdulatának elsajátítása éveket vesz igénybe, s minden évben újra kell kezdeni a gyakorlást úgy, mint a teniszben a szerválást.

A játékosnak azt is meg kell tanulni, hogy a lehetséges 14 ütőből melyiket mikor célszerű használni, melyikkel kell az áthidaló ütést végezni, melyikkel kell emelni, gurítani, csúsztatni vagy éppen csavarni. A felső képen fa, putter és vasütő látható, az alsó képen pedig wedge-ek.

c) A marker

A golf alapvető szabálya az udvariasság. Ezért áll mindenki néma csendben, mozdulatlanul, amíg valaki üt, hogy ne zavarják a koncentrálást.

Ezért van, hogy a green-en lévő labdákat – az ütésre következő kivételével – mind felveszik. A felvett labda helyét markerral jelölik meg, amely egy rajzszögszerű műanyag jelző. A marker nem zavarja a másik labda útját, mivel mindig a legtávolabbi labda kerül ütésre. Ezért kell a fűcsomót visszataposni, ezért kiállt a golfozó hangos forte (fór)-t, ha úgy látja, hogy a labda valakire veszélyessé válhat. Ez a veszély nem lebecsülendő!

A golfozás technikájáról

a) Az ütés

Az ütés iránya és technikája abban a pillanatban dől el, amikor az ütő a labdával találkozik.

Technikailag eléggé komplikált, mert a legmesszebbre „küldendő” labdát is könnyedséggel kell megütni. A legkisebb erőlködés is elronthat egy ütést. Az ütéskor nem a nagy erőkifejtés a lényeg, hanem a helyes mozgássor megtalálása: az ütőt úgy kell a labda irányába húzni, hogy az önnönmagából erőt adva üsse el a fehér színű golflabdát, amely az ütés pillanatában 300 km/h sebességgel gyorsul. Ilyen sebesség mellett a korrigálás lehetetlen.

Az ütés (swing) három részből áll:

  • backswing (bekszving): hátralendítés;

  • swing: ütés;

  • follow-through (fallátru): az ütő kifuttatása.

b) Az ütő fogása

Az ütőfogásnak három változata van: erős, közepes és gyenge.

  • baseball (bézból): a két kéz szorosan egymásra fog;

  • vardan-fogás (H. Vardan híres játékosról kapta az elnevezést): a jobb kéz kisujja átfogja a bal kéz mutatóujját;

  • overlapping (óverlepping): átkulcsoló, átfedő fogás, ahol a bal kéz mutatóujja és a jobb kéz kisujja kölcsönösen átfedi egymást.

Ha kézfejek jobbra fordulnak, akkor gyenge, ha balra fordulnak, akkor erős fogásról beszélünk. Ez az ütés irányát és ívét is befolyásolja.

c) A beállás

A beállás háromféle lehet:

  • open: nyitott;

  • square (szkuer): derékszögű, „vinkli”;

  • closed (klózd): zárt.

A háromféle beállás között az a különbség, hogy a sarkakat összekötő vonal balra, illetve jobbra tér el a labdát és a zászlót összekötő vonaltól, vagy éppen azzal párhuzamosan áll. A beállás fogás és a swing tömeges variációját adja.

d) A szabályos és szabálytalan ütés

Az ütéshez felállva, a labdát az ütővel úgy kell megütni, illetve gurítani, hogy az ütő mozgási iránya párhuzamos legyen a játékos vállvonalával.

e) A ceddie (keddi)

Szót kell ejteni a golfpályák legjellegzetesebb figurájáról, arról a személyről, aki az ütőtáskát cipeli a játékos után.

Az ütők továbbításának módja a kézikocsi (ceddie), amelyet a ceddie „fiú”, illetve maga a játékos kézzel húz maga után.

A golfozó öltözéke

Fontos szempont, hogy a golfozó kényelmes öltözéket viseljen. Ennek megfelelően:

  • olyan sapkát visel, amelynek napellenzője (siltje) védi a fény behatásaitól;

  • pólóingje kényelmes, nem feszes, olyan anyagból készül, amely szellős, lehetőleg nem műszálas;

  • hosszú nadrágja nem feszes, segíti a lábak mozgását;

  • cipője speciális golfcipő, amely hasonlít a hagyományos félcipőhöz, de talpán szögek vannak, amelyek a biztonságos állást (ütésnél) és járást segítik a füves, dimbes-dombos pályán;

  • általában csak az egyik kézen visel speciális kesztyűt, amely az ütő nyelét felülről fogja (pl. jobb kezesek a bal kézen). Ez a kesztyű a biztonságos fogást teszi lehetővé, különösen az elütés kifuttatási fázisában, ezért a kesztyű olyan puha anyagból (vékony bőr, puha szövésű anyag stb.) készül, amely a fogás jól érzékelhetősége miatt jól simul a kézhez és az ütő nyelére. A kesztyű tenyeres része általában bőr, kézfeje pedig kötött.

Befejezésül szót kell ejteni arról, hogy a golf a legnépszerűbb játékok közé tartozik, szerves része a testkultúrának, az egészséges életmódnak.

A golfjáték az 1992-es nyári olimpián is bemutatkozott Barcelonában, de 2012-ben, Londonban nem szerepel az olimpia programjában. A világon a golf-élsportban óriási pénzek forognak, jóval több, mint a teniszben. Szakemberek meggyőződése, hogy a golf idővel tömegek által űzött szabadidősporttá válik – mint ahogy a tenisz és a sízés is az lett –, s nem tekintik majd kizárólag „úri” sportnak. Magyarországon is egyre többen érdeklődnek a golf iránt.

Magyar Golf Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Tel/Fax: (+36 1) 460 6859, (+36 1) 460 6860

E-mail:

WEB: http://www.hungolf.hu, http://www.agolfmindenkie.hu