Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

11. fejezet - Floorball = Palánklabda (Floorball)

11. fejezet - Floorball = Palánklabda (Floorball)

„Szereted a jégkorongot, gyeplabdát, street hockey-t? Ezekhez hasonlít a floorball.”

A floorball – magyar elnevezése palánklabda – a világ számos országában már jó pár éve hódít. Akik egyszer részt vesznek egy ilyen mérkőzésen, úgy vallanak magukról, hogy ezt képtelenség nem szeretni. A floorball játékban a jégkorong és a gyeplabda keveredik.

Nemzetközi múlt

Két nemzet is a saját találmányának tartja ezt a játékot. Az 1960-as évek végén az Egyesült Államokban már játszották a floorhockey nevű játékot (hasonló ütőkkel a mostaniakhoz). Svédországban is kitaláltak egy nagyon hasonló játékot az amerikaihoz, amit innebandynak neveztek el (magyar tagja is volt a csapatnak, Czitrom András személyében). Céljuk az volt, hogy a jégkorongozni vágyó, de korcsolyázni nem tudó, vagy a hoki agresszivitásától tartózkodók számára, egy legalább ugyanolyan élvezetes, ám sokkal tisztább játékot hozzanak létre. A svéd szövetség 1981-ben alakult meg, a játékszabályokat is ekkor rögzítették. A floorball név a Nemzetközi Floorball Szövetség (International Floorball Federation, IFF) megalakulásától, 1986-tól használatos.

Az első Floorball Európa-bajnokságot férfiak részére 1994-ben Finnországban, nők részére 1995-ben Svájcban rendezték, az első világbajnokságot férfiak részére 1996-ban Svédországban, nők részére 1997-ben Finnországban tartották.

Gyakran találkozhatunk az unihockey elnevezéssel is, ami a floorball kispályás változatának elnevezése, azonban Dániában, Németországban, Ausztriában, Belgiumban az általunk ismert (nagypályás) floorball megfelelője az unihockey. A skandináv országokban a mai napig az innebandy elnevezést használják erre a játékra. (Hazánkban az egri csapat is ezt a kifejezést használja klubja megnevezésére).

Hazai múlt

A floorball kiváló képviselői – a svéd válogatottak – a nyolcvanas évek végén, Magyarországon bemutató mérkőzést játszottak a Magyar Testnevelési Egyetem hallgatóival. A nézőket magával ragadta a játék szépsége, sportszerűsége, no meg mindama a képesség, amely a sikeres játékhoz szükséges (a játék svéd neve innebandy.)

A játék őshazája Svédország. Feltalálója a magyar származású Svédországban élő Czitrom András, aki 1989-ben a floorball népszerűsítésére hazalátogatott. A sportágat hazánkba Kassa György hozta be, s nevéhez fűződik a Magyar Palánklabda Szövetség megalakulása is 1989-ben.

Már évekkel ezelőtt rendeztek nemzetközi tornákat, ahol természetesen az északi nemzetek jeleskedtek, de az ázsiaiak is egyre magasabb szinten művelték a sportágat. Magyarországi elterjedését igazolja, hogy 1994-ben az országos kupán 10 csapat indult. Közülük választották ki a legjobb játékosokat, akik a magyar színeket képviselték Helsinkiben, az Európa-bajnokságon 1994. május 7-én.

A játék térhódítása a jövőben különösen két területen várható.

Az egyik az iskolai testnevelésbe történő beépítés, mivel kiválóan alkalmas a tanulók kondicionális és motorikus képességeinek fejlesztésére, különös tekintettel az ügyességre, gyorsaságra, állóképességre és a pszichikai készségekre. Nevelési hatása sem lebecsülendő.

Korábban – de ma is – sok gonddal jár a gyermekek nevelése, viselkedésük alakítása. A floorballban megismerkedhetnek egy olyan finom, technikai felkészültséget megkívánó játékkal, ahol nem a brutalitás, keménység és durvaság dominál. Ez egy igazi „pengés” játék. E játék segítséget nyújthat a gyerekek nevelésében: tanulják meg tisztelni az ellenfelet, tartsák be a játékszabályokat, s ez többek között segít a sérülések elkerülésében is. Az anyagi kihatásai is igen fontosak: kisméretű tornateremben sokan játszhatják, ahol az alapvető „kellékek” rendelkezésre állnak. Felszerelése lényegesen olcsóbb a többi sportszerek árához viszonyítva.

A másik felhasználási területe a kiegészítő sportágként való alkalmazás. A svéd teniszezők, de a kézilabdázók is örömmel művelik. Ha a jégkorongozók és a gyeplabdázók is játsszák, azon nincs mit csodálkozni, hiszen a hasonlóság szembetűnő.

Versenyszabályok

A játéktér

A pálya téglalap alakú, 40 × 20 méteres. Vegye körül egy 50 cm-es magas palánk (a játék ennek hiányában is játszható, iskolában tornapad is alkalmazható).

A kapu mérete 160 × 115 × 65 cm. A 65 cm a kapu maximális mélységét jelenti.

A büntetőterület 5 × 4 m (a hossz a kapu hátsó határától számítandó). A gólvonal 3,5 méterre van a játéktér keskenyebbik (alapvonal) oldalán. A 3 méteres pont mindegyik kapufától 3 méterre található a meghosszabbított gólvonalon.

Mint a jégkorongban, a kapu itt sem az alapvonalon van, hanem attól 3,5 méterre. A sarokpont a meghosszabbított gólvonalon 1,5 méterre található az oldalvonaltól. A játéktér legalább 35 × 18 méter és maximum 45 × 22 méter lehet.

A felszerelés

Az ütő

Az ütő műanyagból készül. Súlya 380 gr, nyele lekerekített, hossza nem haladhatja meg a 95 cm-t. Az ütő lapja nem lehet éles, a hegye az ütő lefektetett helyzetében nem haladhatja meg a 350 mm-t. Az ütőlap szélessége 50–80 mm. A méretet az alsó széltől a legmagasabb pontjáig számítjuk.

Ma már „kagylós” ütőlapú ütőket is gyártanak, ezzel a labda jobban irányítható.

A labda

A labda műanyagból készül, golyó formájú. Átmérője 72 mm, színe fehér. A labdán 26 db 10 mm átmérőjű lyuk található. A labda súlya maximum 23 gr.

A játékosok öltözéke

Az öltözet pólóing és rövidnadrág (sortnadrág). A pólók 2–19-ig számozottak. A szám a mez hátán minimum 140 mm nagyságban jól látható formában helyezkedik el. A játékosok tornacipőben játszanak.

A kapus a többi játékostól eltérő színű mezt visel 1-es vagy 20-as számozással.

A csapatkapitány jól látható karszalagot visel, ami legalább 70 mm széles és a játékruhájától eltérő színű.

A résztvevők

A csapatok maximum 17 játékost szerepeltetnek egy mérkőzésen, de közülük csak 6 lehet egyidőben a pályán. A játék közben jelen van két vezető és egy orvos.

A mérkőzés szabályai

A játékidő 3 × 20 perc (minimálisan 2 × 15 perc). Minden játék-harmad között 5 perc szünet van. Minden harmad középkezdéssel kezdődik a pálya közepéről. A játékidő alatt az óra nem áll meg az ún. „természetes” megszakításnál (beállás, szabadütés stb.). Az órát gól, kiállítás és büntető ütés esetén kell megállítani.

A kapus ütőt nem használ, hanem a kapu közvetlen közelében bármelyik testrészével a labdát irányítja, dobja, rúgja vagy megfogja. A labda megfogása után 3 másodperccel köteles a labdát újból játékba hozni.

Ha a kapus valamelyik testrészével elhagyja a büntetőterületet, vagy eközben megfogja, illetve kísérletet tesz a labda megfogására, akkor ugyanolyan büntetésben részesül, mint a mezőnyjátékos. Ebben az esetben az ellenfél szabadütésben részesül, amely a büntetőterület vonaláról történik, a kapussal szemben.

A kapus kidobásnál a labdának érintenie kell a játékteret vagy egy játékost, mielőtt a felezővonalat elhagyja. Ha a kapu játék közben elmozdul a helyéről, azt a kapus köteles visszaállítani. A kapus használhat fejvédőt, lábszárvédőt, azon kívül egyéb testét védő felszerelést is.

A játékoscsere

A cserejátékos bármely játékost, még a kapust is helyettesítheti. A játékoscsere mindig a csapat cserepadjánál történik úgy, hogy előbb a lecserélt játékosnak kell elhagynia a pályát, s ezután léphet a játéktérre az új játékos.

A beütés

A csapatok az oldalvonalon kívülre került labdát beütéssel hozzák játékba: a labdát 1 méteren belül elhelyezik attól a helytől, ahol az elhagyta a pályát. Ilyenkor az ellenfél nem lehet a labda 3 méteres körzetében. A beütésből közvetlen nem lehet gólt elérni.

A szabadütés

Arról a helyről történik, ahol a szabálysértés történt, de nem lehet a kapuhoz 3 méternél közelebb. A labdának az ütéskor mozdulatlannak kell lennie.

A büntetőütés

A középpontról történik, ahol a labda csak előre játszható. Mindkét csapat tagjainak a büntetőpadon kell ülniük.

A gól

A gól érvényes, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon.

Gól nem ítélhető meg akkor, ha a játékos a testével, vagy a lábával juttatja a labdát kapuba, illetve ha a játékvezető sípjele után kerül az a hálóba.

A hosszabbítás

Döntetlen mérkőzés esetén hosszabbítás következik addig, amíg az egyik csapat 15 percen belül gólt nem üt. Ha ez idő alatt a labda nem kerül hálóba, büntetőütések következnek: mindegyik csapat felváltva 5–5 büntetőt üt. Ha ezután is döntetlen az eredmény, akkor addig ütik felváltva a büntetőütéseket, amíg az egyik csapat gólt ér el.

A kiállítás

A kiállított játékosnak a rendezők által kijelölt helyre kell ülni. A kiállítás időtartama a szabálytalanságok súlyosságától függően eltérő, amelyeket következőképpen kell megítélni:

  • kis szabálytalanság: 2 perc csapatbüntetés;

  • nagyobb, illetve ismétlődő szabálytalanság: 5 perc csapatbüntetés;

  • szabálytalan csere: 5 perc személyi büntetés 0 + 2 perc csapatbüntetés;

  • ismétlődő szabálytalan csere: meccsbüntetés + 5 perc csapatbüntetés;

  • súlyos szabálytalanság: meccsbüntetés + 5 perc csapatbüntetés.

Büntetésként szabadütés jár:

  • térd feletti magasságban ütött labdáért;

  • a labda megütéséért az ütőlappal térdmagasság felett;

  • ütővel való akadályoztatásért, akasztásért;

  • az ellenfél ütőjének lefogásáért, ráütéséért és felemeléséért;

  • a labda továbbításáért lábbal térdmagasság felett;

  • többszöri lábbal történő labdaérintésért, ha a labda közben nem érinti az ütőt, vagy a másik játékost;

  • lábbal való labdaátadásért;

  • kiadásnál a labdára történő rálépésért;

  • az ellenfél kimozdításáért;

  • feltűnő időhúzásért;

  • a játéktér felett ellőtt labdáért.

2 perces csapatbüntetés (kiállítás) jár:

  • bot nélküli játékért;

  • törött bottal való játékért;

  • közelharcban az ellenféllel történő kemény ütközésért;

  • az ellenfél erőszakos megtámadásáért;

  • az ellenfél szereléséért és megfogásáért;

  • az ellenfél meg-, illetve fellökéséért;

  • a kapus megtámadásáért, illetve akadályozásáért;

  • a labdát fekve, vagy mindkét térden állva történő továbbításért;

  • fejjel, karral vagy kézzel történő labdamegállításért;

  • a labdára való rálépésért;

  • meghatározott helyzetekben a 3 méteres szabály megszegéséért;

  • megengedettnél több játékos szerepeltetésért;

  • feltűnő, ismétlődő időhúzásért.

5 perces csapatbüntetés jár:

  • az ütő eldobásáért leállásnál vagy cserénél;

  • a játéktérre való beugrásért, a játék akadályozásáért;

  • saját kapu elmozdításáért, fellökéséért.

További büntetések:

  • az ütő szándékos eldobásáért: 5 perces szabadbüntetés + 5 perces személyi büntetés;

  • az ellenfél, a játékvezető vagy más vezető megsértéséért: meccsbüntetés + 5 perc csapatbüntetés.

Lehetőségek a játékban

  • lábbal az ütőre irányítani a labdát;

  • egy térden állva elfogni az átadást, illetve a lövést;

  • a büntetőterületen belül helyezkedni, ott megjátszani a labdát;

  • ütővel térdmagasságig játszani a labdát;

  • lábbal való küzdelemben az ellenfelet lábbal lökni;

  • a labdát a palánkra játszani;

  • a kapust mezőnyjátékossal helyettesíteni.

Miután a játék értéke, szabálya, az anyagi ráfordítás ismertté vált, hasznos és ajánlatos az iskoláknak a testnevelési foglalkozások színesítése, diáksportkörök és sportegyesületek versenyzési lehetőségeinek floorballal történő bővítése.

Magyar Floorball Szakszövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-68-28

Fax: (+36 1) 460-68-29

E-mail:

WEB: http://www.hunfloorball.hu