Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

4. fejezet - Biatlon = Sílövészet (Biathlon)

4. fejezet - Biatlon = Sílövészet (Biathlon)

Sílövészet (Biathlon)

A biatlon sífutásból és kisöbű sportpuskával végrehajtott lövészetből áll. A versenyzők kijelölt pályán szabadstílusú sífutásban jutnak el a kijelölt lőállásokhoz, ahol meghatározott számú célra kell lőniük. A végeredményt az elért időeredmények alapján állapítják meg.

Nemzetközi múlt

A katonai kiképzések egyik téli formájaként jelent meg a biatlon a sífutásból kialakulva. Síelő tudásuknak háborúban és békeidőben is hasznát vették a katonák az 1700-as években. A svéd–norvég határon a két nemzet katonái sífutásban és lövészetben versenyeztek 1767-ben. A világháborúk ideje alatt is fontos szerepet töltött be a sílövészet, különösen az északon és egyes orosz területeken állomásozó csapatok kiképzésében. A sportág katonai jellege miatt sokáig a versenyek résztvevői között több hivatásos katonát lehetett látni, azonban ez mára szinte teljesen eltűnt. Az első téli olimpiai játékokon a biatlon bemutató jelleggel szerepelt. A pontos elnevezése akkor síjárőrverseny volt. Később 1936-ban és 1948-ban az olimpiai programon kívül rendeztek összetett versenyt katonák részére. Eredetéből adódóan a sportág nem a sísportok családjához csatlakozott, hanem egy másik katonai ághoz, az öttusához. Ennek a zavaros helyzetnek volt következménye, hogy 1948-ban, St. Moritzban, először és utoljára, az öttusa szerepelhetett a téli olimpia műsorán (úszás és futás helyett lesiklás és sífutás volt), de nem aratott sikert. 1953-ban a Nemzetközi Öttusa Szövetségen belül létrehozták a biatlon szakágat (UIPMB). A szövetség, mint téli összetett sportágat, felvételre javasolta a NOB-nak, melyet 1954-ben elfogadtak. 1958-ban, Ausztriában megrendezték az első biatlon világbajnokságot, és ettől kezdve a szervezet évente rendez világbajnokságot és kétévente Európa-bajnokságot. A biatlon hivatalosan az 1960-as téli olimpián debütált. Az egyesült államokbeli Squaw Valley-ben 9 ország 30 versenyzője rajtolt 1984-ben a nők is kedvet kapva világbajnokságon mérhették össze felkészültségüket, majd 1992-ben ők is olimpiai indulók lettek.

A nemzetközi szövetség 1988-as közgyűlésén az általános választások mellett kimondta az UIPMB és a triatlon sportág vezetésének egyesítését, felvette az UIPMBT (Union Internationale de Pentathlon Moderne, Biathlon et Triathlon) nevet. A fúzió igen rövid életű volt, 1989 augusztusában a triatlon már ki is lépett.

1993. júliusban, Londonban újabb közös kongresszusra került sor, az akkori határozat értelmében a két sportág szétvált és létrejött a Nemzetközi Biatlon Szövetség (International Biathlon Union, IBU). A sílövészet igazán ismertté az elmúlt évtizedben vált. A világkupák televíziós közvetítései a sportág eladhatóságát bizonyították. A futamok pénzdíjasok, ezért indulóban nincs hiány. Az egyéni sprint, üldöző- és tömegrajt versenyeken a győztes 9 000 eurós pénzdíjban részesül. A versenyeken az anyagiakon túl az első 30 helyezett pontokat is szerez. Ezek alapján állítják fel az összesített világkuparangsort, melynek első nyolc helyezettje szintén pénzdíjat kap.

Sílövészetben jelenleg Németország, Oroszország, Norvégia és Franciaország számít nagyhatalomnak.

A sportág történetének legeredményesebb olimpiai versenyzőjének a norvég Ole Einar Bjoerndalen, aki pályafutása során öt aranyérmet szerzett.

Hazai múlt

Magyarországon a biatlon kialakulása az 1900-as évek elején lényegében a nemzetközi tendenciát követte. Az első kimagasló eredményt Sajgó Pál érte el 1960-ban. Az első olimpiai biatlon versenyen 26. lett. A ’80-as években a hazai sísport fokozatosan gyengült. A biatlon ugyan a nyári versenyek adta lehetőségek miatt (terepfutás + lövészet, görsí) tartotta színvonalát, a sífutás azonban a pályák és a megfelelő mennyiségű hó hiányában egyre inkább háttérbe szorult. A meglévő szakágak közül a biatlon volt a legeredményesebb, hiszen a mostoha körülmények ellenére 1997-ben megszületett a magyar sísport legjobb egyéni eredménye. Panyik János a Szlovákiában megrendezett világbajnokságon a 20 kilométeres versenyszámban 10. helyen ért célba.

Versenyszabályok

A nagyöbű sportpuskáról a kisöbű sportpuskára való áttérés a sportág fejlődésében jelentős változást hozott, így a versenyek lebonyolításához szükséges lőtér mérete a ’70-es években 50 méteresre csökkent. Az eredménybe azonos súllyal számít a sí- és a lőtudás a biatlon filozófiája szerint, így sem a jobban sífutó, sem a pontosabban célzó versenyzőknek nincs több esélyük a győzelemre.

A versenyeken a sportolók 1984 óta szabadstílusú sífutásban teljesítik a kijelölt pályát, miközben fekvő és álló testhelyzetben egy 22-es kaliberű kispuskával meghatározott számú célzott lövést kell leadniuk a beiktatott lőtereken. Fekvésben , míg álló testhelyzetben átmérőjű a cél. A hibás lőeredményért percbüntetés jár, melyet hozzáadnak a sífutás időeredményéhez, valamint egyes versenyszámokban az elvétett lövésekért hosszú büntetőkört kell futnia a versenyzőnek. A fegyvert és a szükséges lőszert a versenyző magával viszi.

Egyéni, sprint, üldöző, tömegrajtos, váltó- és csapatversenyek formájában rendezik meg a biatlon versenyeket. A pályán kijelölt lőtereken legalább 30 lőállást kell kialakítani, melyekhez 5–5 céltábla tartozik. A céltáblák mechanikus vagy elektromos vezérlésűek, találat esetén feketéről fehér színre váltanak.

A csapatversenyeken 4 tagú csapatok indulhatnak. A pálya teljesítését követően a 4 versenyzőnek 15 másodpercen belül kell célba érkeznie. A verseny veszélyessége miatt különösen a lőtéren való mozgást szigorúan szabályozzák. A szabályok be nem tartása esetén a versenyző többperces büntetést kaphat, esetleg még a versenyből is kizárhatják.

Hivatalos olimpiai versenyszámok (férfi-női) és szabályok

Egyéni verseny

A férfiak 20, a nők 15 km sífutás közben négyszer érkeznek a lőtérre, ahol az első és harmadik kör után fekvő, a második és negyedik kör után álló testhelyzetben lőnek a célra. Elvétett cél esetén 1–1 perc büntetőidő jár. A versenyzők sorsolás alapján fél-, esetleg egypercenként rajtolnak. A végső rangsort az elért időeredmények adják.

Sprintverseny

A férfiak a nők a 7,5 kilométeres sífutás alatt kétszer lőnek, egyszer fekvő, egyszer álló testhelyzetből. Elhibázott lövésenként egy 150 méteres büntetőkört kell futni. A versenyzők szintén sorsolás alapján fél-, esetleg egypercenként rajtolnak. A versenyzőket az elért időeredmény rangsorolja.

Üldözőverseny

A sífutás távja 12,5, illetve 10 km. Ebben a számban négy alkalommal lőnek, kétszer fekve, kétszer pedig állva. A büntetés ugyanaz, mint a sprintversenyen. Az üldözőversenyen a megelőző sprintversenyt nyert versenyző indul elsőnek, őt a többiek ugyanazzal az időhátránnyal követik, amelyet a sprintversenyen elszenvedtek. Itt általában 60 versenyzőt indítanak, akik közül a győztes az elsőként célba érő.

Tömegrajt verseny

A férfiak 15, a nők 12,5 kilométert teljesítenek, és az üldözőversenyhez hasonlóan négyszer teljesítik a lövészetet. A büntetés megegyezik a sprintversenyeknél szokásos gyakorlattal.

A tömegrajt versenyen a rangsor szerinti 30 versenyző egyszerre rajtol el. A végeredményt a beérkezés sorrendje adja.

Váltóverseny

A férfiak a 4 × 7,5, a nők 4 × 6 kilométer sífutás közben kétszer érkeznek a lőtérre, ahol először fekvő, majd álló testhelyzetben lőnek a célra. Az elvétett cél után 150 méteres büntetőkör következik. Váltóversenyen négy versenyző indul csapatonként, és a csapatok első versenyzőit egyszerre indítják el, így a célban is a beérkezés sorrendje számít.

Hivatalos olimpiai versenyszámok

Férfiak: 10 km, 12,5 km, 15 km, 20 km és 4 × 7,5 km váltó.

Nők: 7,5 km, 10 km, 12,5 km, 15 km, 4 × 6 km váltó.