Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

3. fejezet - Baseball (Baseball), Softball (Softball)

3. fejezet - Baseball (Baseball), Softball (Softball)

Baseball (Baseball)

A baseball sportág lényege, hogy egy játékos, a kezében lévő ütővel a felé dobott labdát úgy üsse meg, hogy azt az ellenfél játékosai minél nehezebb módon szerezhessék meg.

A csak férfiak által játszott baseball belső tere egy rombusz alakú, hosszú pálya, ahol egy kisebb labdával és ütőfával kétszer kilencfős csapat játszik egymás ellen. A baseball lényegében a krikett egyik változatából alakult ki, de hasonló játékot már a XIV. században Európa szerte is játszottak. Szülőföldje Amerika, létrejöttének dátuma pedig a XIX. század elejére tehető, s itt is terjedt el és vált széles körben népszerűvé. A második világháború befejezése után Japánban és Kubában is kezdett egyre jobban elterjedni a baseball, a sportág első olimpiai bajnoki címét például utóbbiak szerezték meg 1992-ben.

A baseball játékosok felszerelései

A felszerelések egy része minden játékosnál megegyezik, a játékos feladatától függően azonban a kiegészítő egyéni felszerelések eltérőek.

a) Általános felszerelések

  • a hazai csapat felszerelése fehér, a vendégcsapaté szürke (USA-ban);

  • a mezeket számokkal kell ellátni;

  • a mezek hátoldalán a játékos neve szerepelhet;

  • a hazai csapat mezének elején a club neve áll;

  • a baseball cipők speciálisak, talpán 6 stopli található: 3 elöl, 3 hátul;

  • a nadrág lábszárközépig ér, ahol egy pánt rögzíti a talphoz, biztosítja a feszességet, hogy ne gyűrődjék becsúszáskor, mert sérülést okozhat;

  • a nadrág külső oldalán párnázott bőrcsík halad végig, ami szintén védi a játékost eséskor, becsúszáskor;

  • a játékosok zoknit is viselnek.

b) Speciális felszerelések

  • minden játékos bőrből készült kesztyűt visel;

  • a legnagyobb és legjobban párnázott kesztyűt a fogójátékos hordja, míg a mezőnyjátékos kesztyűjén a mutató- és a hüvelykujj közötti részen egy kis kosárka található, amelynek az a szerepe, hogy a gyors, erős labdák elkapását biztonságosabbá tegye;

  • a fogójátékos felszerelése a legerősebb;

  • a fogójátékos arcát különleges maszk védi;

  • a fogójátékos számára a mell- és sípcsontvédő kötelező;

  • az ütőjátékos fején sisakot visel, hogy a rossz adogatók ne okozzanak fejsérülést;

  • a játékosok napellenzős sapkát viselnek;

  • a külső mezőnyjátékosok sapkájára napszemüveget szerelnek, hogy a magas ívű labdákat könnyebben tudják megfogni (a napszemüveg egyébként a napellenző alá felhajtható).

Nemzetközi múlt

A játék eredetét kutatva több elmélet is kialakult. Ennek pedig az az oka, hogy az alapvető mozdulat több nemzet népi játékai között is felfedezhető.

Angliában közel 700 éve űznek hasonló játékot, mint a baseball, amelyet krikettnek neveznek. Kialakult játékszabályai is vannak: kapura játsszák. A krikett Angliában ma is igen kedvelt sportjáték. Ezt a játékot annak idején a brit katonák terjesztették tovább az angol gyarmatokon. Így jutott el Indiába, ahol ma is igen népszerű. Németországban is megtalálhatók nyomai a hasonló mozdulatokat tartalmazó népi játékoknak. Abban az országban, ahol a játék gyorsan elterjedt, ott híresztelések kaptak szárnyra, hogy a játék hazai eredetét bizonyítsák. Például Szovjetunióban azt rebesgették, hogy a múlt század elején az orosz emigránsok vitték magukkal a sportot Kaliforniába.

Ennek hasonló változata megtalálható az Egyesült Államokban is, miszerint minden előzmény nélkül kijelentették a század elején, hogy a baseball eredeti amerikai játék. Az alapötletet egy amerikai gyerekjáték adja: az „one old cat” (egy öreg macska). A mai baseballt ebből a játékból alakította ki egy bizonyos Cooperstowni tábornok, Abner Doubedaz. A kutatások azt bizonyították, hogy a baseball valamely bevándorló nép játékából alakult ki.

Az 1700-as években ún. rounders néven hasonló játékot űztek a bevándorolt angol telepesek New Englandban, amelyet town ballnak neveztek. Mindezeket figyelembe véve, a rounders vagy a town ball hasonlít legjobban a mai baseballhoz. Az új játék csakhamar nagy népszerűségre tett szert Amerikában, s Krickerbockers néven megalakult az első club 1845-ben.

Az első feljegyzett hivatalos New Jersey-beli Hoboken 23 : 1-re nyert a Krickerbocker ellen. Ezt a mérkőzést követően gomba módra szaporodtak a baseball clubok. Az Észak–Dél háború során Amerika déli részén tovább terjed a baseball.

Az első baseball játékosok természetesen amatőr játékosok voltak. Nem telt bele sok idő, amikor már a csapatok pénzt és állást ajánlva igyekeztek jobb játékosokat szerezni. Az 1912-es olimpia öt- és tízpróba olimpiai bajnokának, Jim Thorpe-nak nagy bukást jelentett egy ilyen profi szerződés. Többé olimpiai versenyen nem indulhatott.

A játék további fellendülését segítette a pénzbeli fogadások megjelenése, a fogadóirodák bódéinak szaporodása. Ennek megtisztítási ellenszereként alakul meg a Professzionista Baseball Club Nemzeti Ligája. Működése révén az amerikai életben hamarosan a „nagy nemzeti időtöltés” néven kezdték emlegetni a baseballt.

A népszerűség és a nagyszámú klubok vonzataként elterjedt a sportszergyártók közötti verseny: ki tud jobb felszereléseket előállítani.

A versenyben a ma is működő Spadling cég 1904-ben a Louisiana-i nemzetközi vásáron első díjat nyert. Két nagy liga alakult ki, amelynek győztesei a World Serviest összecsapásban mérték össze erejüket. A győztes csapatot a legjobb amerikai club címe illette, óriási érdeklődés kíséretében.

A baseball népszerűségére mi sem jellemzőbb az Egyesült Államokban, mint az, amikor az évadnyitó mérkőzésen az elnök személyesen is megjelenik a stadionban, sőt az idény „első labdájának” bedobásával ő is aktív résztvevőjévé válik a játéknak.

A stadionok egyre tágasabbak és modernebbek lettek, bevezették a villanyfényes esti mérkőzéseket, a füvet a műfüves szuper pályák váltották fel, és egyre korszerűbb, minőségileg jobb felszerelések kerültek ki a gyárakból. Mindez az eredményességet növelte, az pedig a további népszerűséget.

Az ifjúsági játékosok jövedelme kb. évi 70 000, a legjobb profi játékosoké pedig a 3–4 millió dollárt is eléri.

Az első amatőr világbajnokságot 1938-ban rendezték Angliában, amelyet a rendező ország nyert. Eddig legjobban Kuba csapata szerepelt 19 világbajnoki címével. A baseball 1984-ben az olimpián bemutató sportágként szerepelt.

A baseball töretlen népszerűsége új klubok megalakulásához vezetett, sorra szerveződtek az országos szövetségek. A Nemzetközi Baseball Szövetség (International Baseball Association, IBA) 1921-ben jött létre. Az első amatőr világbajnokságot 1938-ban rendezték

A baseball sokáig kizárólag amerikai sportág volt. Európában az 1900-as évek elején kezdett elterjedni, főleg Nagy-Britanniában, Hollandiában és Franciaországban, de a második világháború után már a világ más részein is baseballoztak. A Távol-Keleten Japánban és Koreában játsszák magas szinten a játékot, a karibi térség kiemelkedő baseball nemzete Kuba.

Az ’50-es évektől további európai országokban alakultak nemzeti baseball szövetségek. 1950-ben Olaszországban 1957-ben Lengyelországban, majd Csehszlovákiában is. Az Európai Amatőr Baseball Szövetség (European Amateur Baseball Confederation, CEBA) 1954 óta szervez Európa-bajnokságot, melynek kiemelkedő csapatai a hollandok és az olaszok voltak.

Csak az utóbbi években juthatott el hozzánk is, csakúgy, mint a többi közép- és kelet-európai országba. Valószínű, hogy a „behozatalban” közreműködtek a nagykövetségi dolgozók, valamint a televízió népszerű műholdas adásai is.

A baseball 1992–2008 között szerepelt folyamatosan az olimpiai programban, Londonban már nem találjuk a játékok műsorán. Kezdetben csak amatőr játékosok nevezhettek, de 2000-ben már a profik is meghívót kaphattak hazájuk válogatottjába.

A játék nagyhatalmaihoz a következő nemzetek tartoznak: USA, Kuba, Ausztrália, Japán.

Hazai múlt

Magyarországon a baseball kezdetét a ’80-as évek végére tehetjük. Ugyan voltak korábbi próbálkozások, például Demény Károly már a ’30-as években megkísérelte a játék honosítását, de valódi érdeklődés csak évtizedekkel később merült fel a baseball iránt. A Magyar Országos Baseball és Softball Szövetséget öt klub alapította 1992. június 26-án. Még ugyanebben az évben kiírták az első hazai bajnokságot. 1993-ban Magyarország tagja lett a CEBA és az IBA szövetségeknek, valamint a férfiak mellett a nők is megjelentek a pályán és létrejött a magyar női szakág. Egyre több baseball klub és szakosztály alakult, így hamarosan már három ligában folyt a hazai küzdelem. Az 1999-es nemzeti bajnokságra 28 csapat nevezett. 1995-ben a magyar ifjúsági válogatott ötödik lett az Európa-bajnokságon. További kiváló eredményünk, hogy 2000-ben a magyar bajnok harmadik lett a BEK „A” csoportjában, míg a válogatott a „B” csoportos Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. A hazai csapatok közül a legeredményesebb a Budapest Islanders, a Budapest United, a Nagykanizsa Ants Thúry, és a Szentendre Sleepwalkers. Magyarország csapata még nem jutott ki az olimpiára.

Versenyszabályok

A baseballt két kilencfős csapat játssza. A legfontosabb eszközök: a kesztyű, mely a védőjátékos kezén van. Ötujjas, bőrből készült. A jobbkezesek a bal kezükre, a balkezesek a jobbra húzzák fel. A labda valójában egy tömör golyó. Belül parafa, melyet egy gumiborítás fed, illetve szorosan fonallal körbetekerve két bőrpatkóba van bevarrva. Kerülete , tömege . Az ütő husáng alakú, nyelénél elvékonyodó, hossza legfeljebb , anyaga fa, illetve kezdők esetében hengerelt alumíniumötvözet. A játékban vannak ütő- és mezőnyjátékosok. A pályán egyszerre a támadó csapat ütő- és az ellenfél kilenc mezőnyjátékosa van. Az ütő részére kötelező az ütősisak. A védekező játékos a kesztyűn kívül köteles sapkát is viselni. Az elfogó játékosnak párnázott kesztyűt, arcvédő maszkot, mellkas-, lábszár-, has- és lágyékvédőt kell viselnie.

A pálya egy 175 × 125 méteres negyed körcikk, a belső tér egy 27,5 m oldalú rombusz. A játékban az ütő célja, hogy az elütés után a pálya sarkaiban lévő állomásokat (egymástól 27,5 méterre helyezkednek el) érintve elérje a negyedik állomást is (hazafutás). Az elfoglalt állomások számától, illetve hogy hány játékosnak sikerült hazafutnia, a csapat egy, kettő, három, vagy négy pontot kap. Pontot szerezni csak a támadó csapat tud. A védekező csapat pedig ezt igyekszik megakadályozni. Ha sikerül három támadót kiejteniük, a csapatok helyet cserélnek. A mérkőzés nem időre megy, ellenben kilenc játszmából áll. A játszma első felében a vendég, a másodikban a hazai csapat támad (üt) és a vendég védekezik (elkap). Nincs döntetlen. Az a csapat a győztes, amelyik több pontot szerez.

Hivatalos olimpiai versenyszám volt 1992–2008 között (csak férfiak)

Nyolc csapat (24 fő/csapat).