Ugrás a tartalomhoz

A sportmozgások biológiai alapjai I.

Csoknya Mária, Wilhelm Márta (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

A motoros fejlődés

A motoros fejlődés

A motoros képességek színvonalát befolyásolják ugyan genetikai tényezők, de a környezet által támasztott követelmények nagymértékben visszahatnak a motoros fejlődésére. Különösen fontos a környezet szerepe az első gyermekkorban, hiszen innentől kapcsolódhatnak be először a rendszeres testnevelésbe, amelynek színvonala hosszú időre megszabja motorikus fejlődésüket. Az izmok aktuális állapotára épül a kondicionális képességek fejlesztése. Ez a képesség egyenletesebben fejleszthető, mint a motoros tanuláshoz kapcsolódó többi képesség. A koordinációs képességek neurológiai folyamatokon alapulnak, ezért általánosan elfogadott, hogy a koordináció fejlesztésének szenzitív időszaka 7-12 éves korig tart. Ugyanakkor a koordinációs képességek megfelelő színvonala az intellektuális és zenei képességek előfeltétele is. Emiatt a megfelelő motoros képességfejlesztés nemcsak elkerülhetetlen az óvodáskorban, hanem az iskolai teljesítmény egyik meghatározó faktora. A fejlődés során először a nagyizmok fejlődnek ki, csak utána a kisebb, finomabb izmok. Tehát először a nagymozgások, majd a finommozgások alakulnak ki. Az intelligencia és a koordináció közötti kölcsönhatás annál szorosabb, minél fiatalabb a gyerek. A fejlesztő programokon résztvevő gyerekek intelligencia és megfigyelés tekintetében lényegesen jobb eredményeket értek el, mint az irányított mozgásokat nem végző társaik. Ma az óvodákban elsősorban a finommozgásokra helyezik a hangsúlyt, a nagymozgások fejlesztését elhanyagolják. Ezzel figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy durvamotoros alapok hiányában a finommotoros képességek effektíven nem fejleszthetők. A fejlettebb nagymozgások fejlettebb finommozgásokkal párosulnak, a nagymozgások alapul szolgálnak a finommozgásokhoz. A dinamikus egyensúlyozás korábban kezd fejlődni, mint a statikus. Mindkét nemnél 6-7 éves korban történik a legnagyobb fejlődés, de míg a fiúknál 6 éves korig a dinamikus, utána a statikus egyensúlyozás a fejlettebb, addig a lányoknál ez pont fordítva történik.

Egyre több vizsgálat jelenik meg, amely a mai fiatalok motoros képességeinek alacsony színvonaláról árulkodik. Folyamatosan nő továbbá a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő gyerekek száma is. A motoros zavarokkal küzdő gyerekeknek gyakrabban vannak kognitív zavaraik is 3-6 éves korban. Azok a gyerekek, akik jártak valamilyen képzési rendszerbe az iskolába lépés előtt minden szempontból jobban teljesítettek, mint azok, akik nem. Ez az eredmény független volt az anya iskolázottságától. A motoros és kognitív elemeket részeikre bontva azt tapasztalták, hogy a motoros teljesítmény, a vizuális integráció képessége és a memória összefüggtek csakúgy, mint a motoros teljesítmény és a feladattal foglalkozás folyamatossága. A nyitott szemmel egy lábon állás képessége szorosan összefügg az olvasási és helyesírási képességekkel. Dyslexiás gyerekek egyensúlyozási képessége szignifikánsan rosszabbnak bizonyult kontroll társaikénál.

A proprioceptív különbségek a gyerekek és felnőttek között nagy valószínűséggel a tapasztalat alapján fejlődő somatosensoros visszacsatoláson keresztül alakulnak ki. A gyerekek a mozgásos memórián keresztül fejlesztik a végtagokra vonatkozó testérzésüket. Mindezek okán számos fejlesztő programot dolgoztak ki az utóbbi időben, ezek viszont csak az „orvosi esetekkel” foglalkoznak. Éppen ezért lenne szükség megelőzés céljából az óvodás és kisiskoláskorban folytatott testnevelés színvonalát magasabb szintre emelni, és nagyobb hangsúlyt fektetni a koordináció, azon belül is a nagymozgások fejlesztésére.

Egy Japánban készült felmérés szerint a gyerekek egészségét nagymértékben befolyásolta az életmód, ezen belül is a fizikai aktivitás, az alvásidő, a reggelizési szokások. Azok a gyerekek, akik kevesebbet mozogtak rosszabb egészségi és fittségi állapotban voltak, rosszabb volt az alaphangulatuk, mint aktív társaiké. Ezek az eredmények függetlenek voltak a nemtől, testtömeg indextől, a szociális háttértől és egyéb somaticus tünetektől is. Mindez tovább erősíti azt a közismert tényt, hogy az egészséghez és a magasabbrendű idegrendszeri funkciókhoz is a mozgáson át vezet az út.

A mozgások alapvetően három szakaszra oszthatók. Ezek a mozgásindítás, a mozgáskoordináció és a mozgás megállítása. Mindhárom folyamat akaratlagosan is befolyásolható és így edzhető is. A mozgáskoordináció fejlesztése a sportmozgások alapja, bár sportjátékokban az indítás és megállás megfelelő szintű szabályozása is nagyon fontos. Minél összetettebb egy mozgássor, annál hosszabb ideig tart a pontos végrehajtás megtanulása. Egy egyszerű mozgás reflexessé tétele kb. 14 egymást követő 14 napi gyakorlással megtörténik. A mozgás kivitelezésének befolyásolása már 2-3 hónapot is igénybe vesz. Ha ezután a mozgások különböző elemeit összekapcsoljuk (pl. egy talajgyakorlat esetén), akkor az életkortól, korábbi mozgásélményektől függően ez akár 6-12 hónapig is eltarthat.