Ugrás a tartalomhoz

A sportmozgások biológiai alapjai I.

Csoknya Mária, Wilhelm Márta (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

Irányok

Irányok

Az emberi testen megkülönböztetünk a középvonalhoz közelebb eső (mediális) és távolabbi vagy oldalsó ( laterális) képződményeket. Továbbá megkülönböztetünk elülső (ventrális vagy anterior) és hátsó (dorsális vagy posterior), valamint felső (craniális vagy superior) és alsó (caudális vagy inferior) irányt.

Végtagokon a törzshöz közelebbi ( proximális), és a törzstől távolabbi (distális) irányról, a kézen tenyéri (voláris) és kézháti (dorsális), hüvelykujj felőli ( radiális), kisujj felőli (ulnáris), a lábszáron sípcsonti (tibiális) és szárkapocsi ( fibuláris), a lábon lábháti (dorsális) és talpi (plantáris) helyzetet különböztetünk meg. A tenyér felfelé fordítását hanyintásnak (supinatio), lefelé fordítását borításnak (pronatio; 1.1. ábra) nevezzük.

Mind a nyílirányú, mind a homloksíkra merőleges a vízszintes, azaz a horizontális sík, ami a testet felső superior (vagy craniális) és alsó inferior (vagy caudális) részre osztja. A képletek réteges helyzetére a felületes ( superficiális) és mély (profundus) megjelölés szolgál.