Ugrás a tartalomhoz

Vegyipari folyékony hulladékok

Dr. Kurdi Róbert (2011)

5.7 Vörösiszap lerakása

5.7 Vörösiszap lerakása

A tárolási módszereket a terület környezetvédelmi körülményei és a helyi szabályozás egyaránt meghatározzák, tehát ezeket figyelembe véve kell meghatározni a tározók lehetséges helyét és kialakításuk módjait.

A nemzetközi gyakorlat szerint két alapvető módszere van a lerakásnak, a magyarországi lerakóknál használt ún. nedves lerakás és a külföldön általában használt száraz vagy félszáraz lerakás.

5.7.1 Nedves lerakás

A timföldgyári technológiából kikerülő iszapot víztelenítés nélkül helyezik el a zagytározón. A lerakó kialakításánál kiemelkedő figyelmet kell szentelni a szigetelésnek, hogy a talajba történő szivárgást teljes mértékben megakadályozzák. A lerakó kialakítása többnyire védőgáttal kiemelt medence formájú depóniát jelent, ezt használják egyébként folyékony vagy iszapszerű ipari hulladékok tárolására. Elterjedt ez a tárolási mód még a bányaiparban, az előkészítőműveknél és a kohászatban is, főleg monodepóniaként.

5.6. ábra - Nedves lerakás, Orissa, India

5.6 ábra. : Nedves lerakás, Orissa, India


5.7.2 Száraz lerakás

A száraz lerakás (5.7. ábra) megvalósításához a vörösiszap nedvesség tartalmát lecsökkentik. A megfelelő szárazanyag-tartalom eléréséhez a vörösiszapot vákuumszűréssel vagy nagy nyomású technikák (5.8. ábra) alkalmazásával víz és lúg mentesítik. A száraz lerakásnak több módszere ismert, egyik elterjedt alkalmazáskor a csökkentett nedvességtartalmú anyag vékonyrétegét helyezik el egy nagy felületen, majd a megszáradása után újabb réteget engednek rá.

5.7. ábra - Száraz vörösiszap, Görögország/title>

5.7 ábra. : Száraz vörösiszap, Görögország


5.8. ábra - Nagynyomású technológiai sor (Görögország)

5.8 ábra. : Nagynyomású technológiai sor (Görögország)


5.7.3 Félszáraz lerakás:

Ennek a módszernek az alkalmazása lényegében a száraz és a nedves eljárás előnyeit alkalmazza, de az iszap nedvességtartalma jelentősen alacsonyabb, mint a nedves lerakás esetében. Előnye a száraz eljárással szemben, hogy a szállítás a timföldgyárból egy csővezetéken keresztül történik (5.9. ábra) ami gazdaságosabb, mint a teherautókon vagy vasúton történő szállítás.

5.9. ábra - Félszáraz tárolás, Damandjodi, India

5.9 ábra. : Félszáraz tárolás, Damandjodi, India


Az iparilag fejlettebb országokban inkább a száraz eljárást alkalmazzák, melynek számtalan előnye van a nedves eljárással szemben.

Legfőbb előnyei:

• A hulladéklerakók jelentősen kisebb méretűek a nedvességtartalom csökkentése miatt,
• A talajvíz szempontjából kritikus Na-tartalom a nedvességtartalom csökkentésével kisebb lesz, hiszen vörösiszap Na-tartalmának (Na2O), nagy része oldott fázisban található,
• Környezetpolitikai és gazdaságossági szempontból előnyösebb ez a tárolási mód.

Hátránya:

• A nedvességtartalom csökkentése és a nedves technológiák átalakítása száraz lerakássá jelentős többletköltséggel jár

Az ajkai timföldgyárnál a nedves lerakást alkalmazzák, azonban a katasztrófa felhívta a figyelmet ennek veszélyeire, így meggondolandó az átállás a költségesebb száraz eljárásra.

Még egy lerakási módszerről kell megemlékeznünk, amit szerencsére már az iparilag fejlett országokban nem használnak. A tengerparti országokban az 1970-es évekig jellemző volt, hogy a vörösiszapot a tengerek mélytengeri részébe egy csővezetéken keresztül egyszerűen leengedték. Ennek a korántsem elegáns megoldásnak a korzikán bekövetkező vörösiszap katasztrófa vetett végett. 1972-ben egy titán- és vanádium származékokkal foglakozó olasz vegyipari cég az ipari termelés során keletkező veszélyes hulladékot a Földközi-tengerbe engedte. A krómot, titánt, arzént, ólmot és kadmiumot is tartalmazó erősen maró hatású vörösiszap a vízbe kerülve komoly ökológiai következményeket okozott, több kilométeres körzetben kipusztította a tengeri planktonokat és a halakat. A lakosság és a környezetvédők tiltakozása ellenére az olasz kormány nem vonta vissza a cég engedélyét, annak ellenére, hogy jogerős bírósági ítéletben el is marasztalták őket. A cég végül is 1976-ban állította le a vörösiszap tengerbe juttatását. Az évek alatt 2500 tonna veszélyes mérgező anyag ömlött a Földközi-tengerbe, szinte visszaállíthatatlan katasztrófát okozva ezzel.