Ugrás a tartalomhoz

Vegyipari folyékony hulladékok

Dr. Kurdi Róbert (2011)

4. fejezet - A garéi hulladéklerakó története – a keletkezéstől a felszámolásig

4. fejezet - A garéi hulladéklerakó története – a keletkezéstől a felszámolásig

Garéi hulladéklerakó története mindenki számára ismert. A meggondolatlan környezetkárosítás, a felelőtlen gondolkodás, a gátlástalan gazdasági haszonszerzés mintapéldájává vált az utóbbi évtizedekben a garéi hulladéklerakó. A település - pontosabban a Garé, Bosta és Szalánta közti elátkozott háromszög - a hetvenes évek közepén egy tudományos tévedés és egy ügyes gazdasági manőver révén "gazdagabb" lett több mint hatvanezer hordó mérgező vegyszerrel.

Garé a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyében, Pécstől délre légvonalban 17 km-re, közúton 21 km-re fekszik.

4.1. ábra - Garé földrajzi elhelyezkedése

4.1 ábra. : Garé földrajzi elhelyezkedése


4.2. ábra - A hulladéklerakó közvetlen környezete, forrás: Google Earth

4.2 ábra. : A hulladéklerakó közvetlen környezete, forrás: Google Earth


A (volt) hulladéklerakó a településtől mintegy 2 km távolságra észak-keletre található, egy 7 hektáros területen.

4.3. ábra - Garé volt hulladéklerakó területe, forrás:Google Earth

4.3 ábra. : Garé volt hulladéklerakó területe, forrás:Google Earth


A garéi hulladéklerakó története 1977-ig nyúlik vissza, amikor is eredetileg egy olyan területnek szemelték ki, amely ideiglenesen fogadja a hulladékot a bőr- és a húsfeldolgozótól. A lerakót a Pécsi Bőrgyár, a Mőbiusz Húsfeldolgozó Vállalat működtetette.

A terület kiválasztása az akkor érvényben lévő szabályozásoknak megfelelően történt, figyelembe véve a veszélyes hulladékok lerakására, elhelyezésére irányuló földtani szakvéleményeket.

A körülhatárolt területet a Magyar Állami Földtani Intézet Dél-Dunántúli Területi Szolgálata javasolta e célra. A hulladéklerakókra a területfelhasználási engedélyeket a Pécsi Járási Hivatal Műszaki Osztálya adta ki, az akkoriban hatályos jogszabályok figyelembevételével.

4.4. ábra - A lerakó, Forrás: www.karotazs.hu

4.4 ábra. : A lerakó, Forrás: www.karotazs.hu


4.5. ábra - A lerakó, Forrás: www.humusz.hu

4.5 ábra. : A lerakó, Forrás: www.humusz.hu


1960-ban a Budapesti Vegyiművek a Chemi Linzzel közösen gyártani kezdte a Buvinol és a Klorinol nevû kukorica-gyomirtó és erdeicserje-irtó szereket.

A Buvinol (Buvinol: klorinolnak (2,4,5-T etanolnak vagy fenteracolnak) és atrazine-nak 1:1 arányú keveréke) elnevezésű gyökérhibricidet a BVM 1967-ben szabadalmaztatta és 1970-ben kezdte el forgalomba hozni.

4.6. ábra - 2,4,5-T etanol, fenteracol

4.6 ábra. : 2,4,5-T etanol, fenteracol


4.7. ábra - atrazine

4.7 ábra. : atrazinel


A Buvinol termék 25% Aktinit PK + 25% 2,4,5—TE (klór-aminotriazin + fenoxi-etanol) hatóanyagot és 50% semleges vivőanyagot tartalmazott és a felhasználóknak a csomagoláson feltüntették az akkor szokásos „gyenge méreg" figyelmeztetést. Élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 30 nap (legeltetésnél ez csak 14 nap), munkaegészségügyi várakozási idő pedig nem volt. Az LD50 értéke 3200 mg/kg, ez az a kísérleti állatok (legtöbbször patkány) testsúlykilogrammjára meghatározott mennyiség, amelynek hatására az orális adagolás után az állatok 50%-a elpusztult. Maga a vegyszer barnásfehér színű, enyhén vegyszerszagú finom por. Vízzel elkeverve tartós szuszpenziót ad.

A környezetvédelem térnyerésével a klórozott szénhidrogén tartalmú szénhidrogéneket folyamatosan vonták ki a forgalomból, 1992-ben a buvinol növényvédőszer használati engedélye is bevonásra került.

A Budapesti Vegyiművek gyárában a növényvédőszerek előállítása során hulladékként az üstmaradványban klórbenzol származékok keletkeznek. A vegyipari hulladék klórtartalma közel 60%. A gyártás első éveiben a hulladék kezelése minden egyes környezetvédelmi szempontrendszernek gyökeresen ellentmondott. A kezelés egyszerűen a nem látható helyre történő lerakást jelentette. A vegyi hulladékot egy ideig a Fekete-tengerbe süllyesztették, de ezt az akkori gyárigazgató leállítatta. Ezután a gyár Hidason lévő tározójába került a veszélyes anyag, de a talaj-, talajvíz-szennyezés miatti lakossági tiltakozás hatására a hulladék lerakására másik telephelyet kerestek.

Így került képbe az eredetileg bőrhulladékok tárolására, lerakására kialakított garéi lerakó. A BVM 1979-ben megvásárolta a lerakó harmadát és megkezdődött a hulladék szállítása a területre.

A BVM 1987-ig kb. 16.000 tonna veszélyes vegyipari hulladékot szállított a helyszínre. A zömében klórozott benzolszármazékot és xilolt tartalmazó hulladék kb. 62.300 db 200 literes fémhordókban került lerakásra. A BVM nem kérte a falu beleegyezését a lerakáshoz és a lakosság csak 10 év elteltével szembesült erről a tényről.

A garéi hulladék 60 %-a TCB (tetra-klór-benzol). A tetra klór benzol poli-klórozott aromás vegyület. 3 izomerje létezik az 1,2,3,4-TCB, az 1,2,3,5-TCB valamint az 1,2,4,5-TCB. Az anyagerősen mérgező, rákkeltő, magzatkárosító és genetikai elváltozást idéz elő.

A hulladéklerakó tervezésekor nem gondoltak a vegyipari hulladékok elhelyezésére, így természetesen a BVM szállításainak kezdetén nem is volt a hulladéklerakó az anyagok környezetvédelmi szempontból megfelelő fogadására felkészítve. A környezet állapotának felmérései alapján megállapítható, hogy már az 1980-as évek végére tényleges vészhelyzet alakult ki a térségben.

A műszaki védelem teljes elhagyása, a több ezer sérült göngyöleg és az ömlesztett hulladék mozgatásánál jelentkező szóródás, majd a hordók erőteljes korróziója miatt kiszivárgás és párolgás következtében a környezetre káros anyagok a lerakóból kijutottak.

4.8. ábra - Szakszerűtlen tárolás

4.8 ábra. : Szakszerűtlen tárolás


4.9. ábra - A sérült hordók

4.9 ábra. : A sérült hordók


Legalább 1000 tonna mérgező hulladék került a talajba, melynek eredményeként a határértéket lényegesen meghaladó koncentrációkat mértek. Az akkoriban hatályos magyar szabvány szerint a megengedett koncentráció mértéke 0,1 mg/kg. A lerakó területén, a TCB alatti talajban ez az érték 10 és 1000 mg/kg között változott.

A felmérések szerint a lerakó alatti talajréteg 50 hektáron akár 30 méter mélységig TCB-vel, a talajvíz 8 hektáron dioxinnal, 15 hektáron pedig klórbenzollal volt szennyezett.

A korábbi, megelőző célzatú intézkedések, illetve próbálkozások ellenére, amelyek során a szivárgást próbálták megfékezni azzal, hogy az eredeti hordókat nagyobbakba helyezték, hiábavalónak bizonyultak, mivel a legtöbb konténer ugyancsak erőteljesen korrodálódott.

4.10. ábra - Garé ideiglenes betonhordók, Forrás: www.humusz.hu

4.10 ábra. : Garé ideiglenes betonhordók, Forrás: www.humusz.hu


A gátakon kívüli terület 100 m-es körzetben, illetve dél, délnyugati irányban kb. 1000 m határértéket meghaladóan szennyezett volt klórbenzolokkal. A szennyező anyagok kimutathatók voltak a közeli figyelő kutakban, a talajvízben, a növényzetben és a levegőben nagyobb távolságokban is. 1988-ban készült légi felvételeken a veszélyeshulladék-tárolótól közvetlenül délre fekvő erdő is a környezetszennyezés jeleit mutatja.

A hulladéklerakótól kb. 1 km-re lévő Bostán állatok hullottak el 1989 nyarán. A vizsgálatok kimutatták, hogy az állatok bendője és faggyúja tetraklór-benzolt tartalmazott.

A környék lakossága elmondta, hogy a meleg tavaszi, nyári vagy őszi napokon nem lehetett szellőztetni az egyfolytában érződő vegyszerszag miatt.

Kármentesítés

1988-ban, majd 1990-ben is, a környezetvédelmi főhatóság kötelezést adott ki a környezetszennyezés megakadályozására, a vegyipari hulladékok biztonságosabb tárolásának megoldására és ártalmatlanítására. A BVM 1986-tól a sérült hordók kb. 30 %-át átcsomagolta, és a maradék hordókat pedig leföldelte! A hulladéklerakó felszámolását 1997 végéig kellett volna megtenni. A tervekben egy veszélyes hulladék égetőmű építése szerepelt, de ez anyagi forrás hiányában nem valósult meg. Felmerül, hogy a magas halogéntartalmú hulladékokat a dorogi égetőműben semmisítsék meg, de ez a dorogi lakosság tiltakozása miatt hiúsult meg.

A további környezetszennyezés elkerülése végett fóliákkal takarták le, majd fóliasátrakkal fedték be a területet. A BVM 11 monitoring kútból álló hálózatot épített ki, melyben folyamatosan figyelték a talajvíz minőségét, és a szennyezett vizet kiszivattyúzás után a BVM hidasi telepén szennyvízkezelésnek vetették alá.

2001-ben kiásták a föld alól az utolsó veszélyes vegyipari hulladékot rajtó vashordót. A felaprított vashordókat és tartalmukat a helyszínen műanyag hordókba töltötték át és ezek németországi, ausztriai és magyarországi égetőművekbe kerültek megsemmisítésre.

A kiásás után a helyszínen maradt 3000 tonna klórozott benzollal szennyezett föld, de a BVM 2007 óta felszámolás alatt áll, így a teljes kármentesítés még várat magára.