Ugrás a tartalomhoz

Vegyipari folyékony hulladékok

Dr. Kurdi Róbert (2011)

1.7 Zöld vegyipar: fenntartható fejlődés

1.7 Zöld vegyipar: fenntartható fejlődés

A vegyipar megítélése egyre romlik, pedig az 50-es, 60-as években a társadalom a kémiát tekintette a megváltónak, annak, aki megadja a társadalom különféle igényeire a választ. A vegyipar fejlődött, de sajnos sok olyan nem várt esemény következett be mely a kezdeti eufórikus hangulatot a nem várt irányba terelte. Megemlíthetnénk rossz példaként itt a DDT nevű rovarírtószert, a magzati rendellenességeket okozó Thalidomide nevű gyógyszert, vagy az ózonkárosító, hűtőszekrényekben alkalmazott freonokat. Nem mehetünk el a nagy vegyipari balesetek mellett sem. 1984-ben 3500 ember halt meg Indiában metil-izocianát levegőbe kerülésekor, 1996-ban a texas-i egyetemen egy rosszul megválasztott vegyipari hulladék közömbösítési technológia során a fém nátriumot tartalmazó szerves hulladék vízzel került kapcsolatba, a kár 30 millió dollárra rúgott. 2000-ben hazánk elszenvedte az eddigi (remélhetően utolsó) legnagyobb elővíz szennyeződését. A román-ausztrál tulajdonú Aurul a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból nyerte ki az aranyat és ezüstöt - a fejlettebb országokban már nem alkalmazott - ciános kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. Az ülepítő gát átszakadt a ciánt és nehézfémeket tartalmazó szennyvíz a Lápos folyóba ömlött, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát. A vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet sem a szennyezés lokalizálására, sem enyhítésére. Az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el.

A fentiekben említett környezetet és az emberi életet károsító tevékenységek veszélyessége csökkenthető, ha a vegyipari technológiáknál visszaszorítjuk a veszélyes anyagok felhasználását és előállítását. A zöld vegyipar céljaiban a környezetterhelés csökkentése, a veszélyes anyagok kiváltása és az ehhez kapcsolódó technológiák kidolgozása áll. Ilyen tulajdonságú termékek, nyersanyagok, technológiák alkalmazása gazdaságilag rövidtávon nem kifizetődő. A gazdasági megtérülés hosszútávon fog bekövetkezni.

A zöld vegyipar alapelveit 12 pontban foglalták össze. Itt mindegyiker nem térnénk ki, hiszen ezzel számos nagyon színvonalas tanulmány foglalkozik18,19, csak a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapelvekkel foglalkozunk.

  • Az első és legfontosabb elv a hulladék keletkezésével foglalkozik. A keletkezés meggátolása a legfontosabb, jobb ezzel foglalkozni, mint a hulladékot költséges technológiákkal kezelni. A termelő fizet a hulladék elszállításáért, tárolásáért, sőt a hulladék újrahasználása során már az egyszer megvett anyagot szeretné visszanyerni így ezért duplán fizet.

  • Az energiahulladékok csökkentésének jó példája lehet, ha a technológiákat úgy módosítjuk, hogy lehetőleg azok szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson játszódjanak le. Általános szabály, hogy minél kevesebb energia kell egy termék előállításához, annál versenyképesebb, mert az energia drágulása nem érinti olyan mértékben a termék árát, mint a kevésbé hatékony energiafelhasználással készülő versenytárs termékét.

  • Megújuló nyersanyagok alkalmazunk vegyipari alapanyagként. A megújuló nyersanyagok tipikus képviselői a biológiai, főként a növényi eredetű anyagok. Ahol lehet, ezeket kell használni.

  • A termékek lehetőleg ne kerüljenek a környezetbe, ha mégis oda kerülnek, akkor viszonylag rövid idő alatt környezetre ártalmatlan összetevőkre bomoljanak el.