Ugrás a tartalomhoz

Vegyipari folyékony hulladékok

Dr. Kurdi Róbert (2011)

1.2 Hulladékok a vegyiparban

1.2 Hulladékok a vegyiparban

A vegyipar rohamosan fejlődése a többi iparág térnyerését is segítette. Új anyagok, alapanyagok előállítása más iparágban használatos technológiák számára fontos kiinduló pontot jelent. A vegyipar az utóbbi években, évtizedekben történt sajnálatos események miatt (garéi hulladéklerakó szennyezése, tiszai ciánszennyezés, vörösizsap katasztrófa) a környezetvédelemben dolgozó szakemberek és a társadalom irányából jövő (sokszor jogos) támadások célkeresztjében áll. A vegyipar támadásának alapja azok a nyersanyagként, alapanyagként használt vagy termékként előállított kémiai anyagok és kiemelten a keletkező hulladékok melyek a környezetet közvetett vagy közvetlen módon szennyezhetik.

Az IPPC direktíva alapján a vegyipar részterületeit az alábbiak szerint lehet megadni:

  • Szerves kémiai alapanyagok gyártása

  • Szervetlen kémiai alapanyagok gyártása

  • Foszfor, nitrogén, kálium alapú műtrágyák gyártása

  • Növényvédőszerek gyártása

  • Gyógyszergyártás

  • Robbanószerek gyártása

A vegyiparban keletkező hulladékokat csoportosíthatjuk különféle szempontok szerint, ezek közül az egyik a fentiekben felsorolt ágazatok alapján történő, eredet szerinti csoportosítás. A hagyományos csoportosítás lehet a halmazállapot szerinti csoportosítás, mely szerint beszélhetünk szilárd, folyékony és légnemű vegyipari hulladékokról. A 2010 őszén történt kolontári vörösiszap katasztrófa nyomán a közvélemény találkozhatott az iszapszerű hulladék elnevezéssel is, amely nem halmazállapotot jelöl, hanem egy megjelenési formát.

A vegyipari hulladékokra a társadalom szereplőinek többsége úgy gondol, mint veszélyes hulladékra, azonban a vegyipari veszélyes hulladékok nagy részét adó szerves kémiai folyamatokból származó veszélyes hulladék az összes iparági folyamatokból származó veszélyes hulladéknak csak az 5 %-át teszi ki (2003-as adat).

A vegyipari hulladékok jelentős része jellemezhető azokkal a veszélyes tulajdonságok legalább egyikével melyeket a Hulladékgazdálkodási törvény 2. sz. melléklete tartalmaz. Ezek szerint a vegyipari hulladék többek közt lehet robbanékony, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló, mérgező, karcinogén, maró vagy fertőző.

A vegyiparban keletkező hulladékokat a többi hulladékfajtához hasonlóan jellemezhetjük az adott technológia, folyamat hatásfokával, a hozammal. Ez 100%-os abban az esetben ha egy mól kiindulási anyagból (alapanyagból) egy mól termék lesz, ez a jelzőszám azonban nem veszi figyelembe a hulladék keletkezését. Így gyakran előfordul vegyipari technológiákban, hogy 100%-os hozam mellett a keletkezett hulladék mennyisége többszöröse a terméknek. Ezért a vegyipari hulladékok esetében is használatos a környezeti faktor jelzőszám, amely az egy kg termékre eső hulladék mennyiségét adja meg. Általában jellemző, hogy minél nagyobb a termelés nagyságrendje, annál kisebb a környezeti faktor 3 .

1.2. táblázat - Az iparágak és a környezeti faktor összefüggései

IparágTermék mennyisége (t)Környezeti faktor
Olajfinomítás106 - 1080,1
Vegyipari alapanyaggyártás104 – 106 <1 - 5
Finomvegyszergyártás102 - 104 5 – 50
Gyógyszergyártás101 - 103 25 – 100 <

A fenti táblázatból látszik, hogy a vegyipari alapanyaggyártás a viszonylag hulladékszegény technológiák közé sorolható, természetesen ezek csak átlag értékek és a vegyiparban is léteznek extrém környezeti faktorral rendelkező technológiák.

Egy konkrét példán, az etilén-oxid előállításán szemléltetjük a hulladékképződéssel kapcsolatos problémát:

Etilén-oxid előállítása klórhidrin eljárással:

A móltömegek alapján kiszámított Környezeti faktor ebben az esetben K=(111+18)/44=2,93.

Ezzel szemben az etilén katalitikus oxidációja során csak etilén-oxid keletkezik. Ezüstalapú heterogén katalizátor (Ag/Al2O3) alkalmazásakor a katalizátor könnyen visszanyerhető így gyakorlatilag hulladék nem keletkezik 4 (környezeti faktor = 0).