Ugrás a tartalomhoz

Talaj- és talajvízvédelem

Dr. Horváth Erzsébet (2011)

Egyéb szennyezettséget jelző mutatók

Egyéb szennyezettséget jelző mutatók

A természetes vizekben jelen lévő, szennyezettséget jelző mutatók az összes sótartalom, különböző szervetlen ionok (pl. foszfátok, szulfátok, halogének: kloridok/fluoridok, cianidok), szilikátok, rodanidok, a vízkeménységet meghatározó ionok, valamint a radiológiai aktivitással rendelkező elemek és vegyületeik. Az elektrokémiai, a szerves vegyipari, az energetikai és a szilikát ipar jelenlétével két nagyon jellemző szennyező, a cianid és a fluorid is megjelent a vizekben.

A cianidok legfontosabb emissziós forrásai a galvánüzemek, a fémfelület kezelők, a bányászat/ércdúsítás, valamint a szerves vegyipar, beleértve a gyógyszereket, a növényvédőszereket és a festékeket is. A cianidok szervetlen és szerves vegyületek formájában egyaránt szennyezhetnek, bár leggyakrabban vízben könnyen oldódó cianidsók és fémkomplexek formájában kerülnek az imissziós környezeti elembe. A pH-tól függően ionos, gyengén disszociált, vagy illékony cián-hidrogén, illetve oldható komplexek formájában vannak jelen. A toxicitás vizsgálatok alapján a disszociált cianid ion mérgezőbb, mint a hidrogén-cianid. A nehézfém komplexeik mérgező hatása is a disszociáció következtében keletkező szabad cianid ion függvénye.

Természetes vizekben a cianid ion nem, vagy csak ppb alatti (1 μg/l = 0,1 mg/l) koncentrációban fordul elő. Az ennél magasabb érték szennyezésre utal. Az ivóvizekben megengedett érték 0,05 mg/l, a WHO-ajánlás 0,1 mg/l. A cianid tartalmú szennyvizek tisztítását közvetlen a keletkezés helyén kell megoldani. Még a gyári belső csatornába sem engedhető tisztítatlanul, mert az egyéb szennyvizek esetlegesen savas karaktere miatt a hidrogén-cianid felszabadulás balesetveszélyt jelent.

A cianidok könnyen megkötődnek. A toxikus hatást citokróm rendszer és az oxidációs folyamatok blokkolásán keresztül fejti ki, meggátolja a szövetek oxigéncseréjét.

A fluoridok előfordulása igen gyakori a természetben. A litoszférában, a hidroszférában, továbbá (nyomnyi mennyiségben) a legtöbb talajban, növényben, élelmiszerben és a vizekben is megtalálható. Környezetszennyezővé főleg a széleskörű ipari felhasználás tette. Az alumínium-, az építő-, kerámia-, burkoló- és az üvegipar, a bányászat, valamint a szerves vegyipar szennyvizei is tartalmaznak fluoridokat.

Felszíni vizekben kisebb mennyiségben (általában 1 mg/l alatt), a felszín alattiakban nagyobb koncentrációban is előfordulhat. Meleg forrásokban 10 mg/l fölötti érték sem ritka. Az ívóvizek vagy természetes, vagy adagolt fluoridokat tartalmaznak, általában 1 mg/l alatti mennyiségben. Az oldott állapotban lévő fluorid ion koncentrációját a kalcium és a szilicium tartalom befolyásolja. Még a hévforrásokban is (adott hőmérsékleten) a fluorid koncentrációját az oldható kalcium-fluorid mennyisége határozza meg.

A szervezetben a fluoridok főleg a csontozatba épülnek be, de a 100 mg/l fölötti koncentráció terhelés zavarokat okozhat a szénhidrát, a lipid és a fehérje metabolizmusban. Mivel a fogakba lerakódott fluorid csökkenti a fogzománc savas anyagokkal szembeni ellenállását, néhány országban az ivóvízhez külön fluoridot adagolnak. Az ivóvizekben megengedett maximálisan koncentráció 1,7 mg/l, figyelembe véve az egyéb fluorid típusú terheléseket is.