Ugrás a tartalomhoz

A nukleáris ipar hulladékkezelési kihívásai

Dr. Szűcs István (2013)

4.3. A kezelés és elhelyezés főbb hazai vonatkozásai

4.3. A kezelés és elhelyezés főbb hazai vonatkozásai

A Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) négy darab szovjet tervezésű, VVER 440-V213 típusú reaktort üzemeltet. A sikeres kapacitásbővítés eredményeképpen a magyarországi villamos energiatermelésnek most már közel 40 %-a származik innen. Jelenleg előkészítés alatt áll a négy reaktorblokk üzemidejének meghosszabbítását célzó engedélyezési eljárás, valamint konszenzusos parlamenti jóváhagyással megkezdődött egy nukleáris bázison épülő új alaperőmű építésének feltételeit vizsgáló program is (Lévai-projekt).

A 4 blokk 30 éves üzemideje során összesen 15 316 db fűtőelem-kazetta kiégésével számoltak (ETV-ERŐTERV, 1994). Ezek az eredeti elképzelés szerint – kétoldalú magánjogi megállapodás alapján – a volt Szovjetunió területén kerültek volna kiszállításra, reprocesszálási célból. A szerződés további érvényesítési lehetősége a volt Szovjetunió széthullásával már a 90-es évek elején bizonytalanná vált. 1997-ig – erősen megnövekedett költségek és folyamatos diplomáciai erőfeszítések mellett – alig több mint 3200 kiégett kazetta került visszaszállításra. Ezt követően azonban egyáltalán nem történt kiszállítás.

A megváltozott helyzet következtében már a 90-es évek elején felmerült annak szükségessége, hogy Magyarország újragondolja a fűtőelemciklus végleges lezárásához (back-end) vezető lépések stratégiáját. Az egyik legfontosabb alapelv az, hogy hazánknak – alkalmazkodva a nemzetközi normákhoz – az országhatárokon belül kell megoldania a nagyaktivitású radioaktív hulladékok problémáját. (Időről időre felvetődik ugyan az ötlet, hogy a végleges elhelyezésre közös, nemzetközi létesítményben kerüljön sor, de nemzetközi jogi, szociológiai és safeguards-megfontolások miatt ez belátható időn belül biztosan nem válik realitássá.)

A kiszállítások bizonytalanná válása az atomerőmű folyamatos üzemeltethetőségét is kétségessé tette volna. A reaktorok mellett létesített, az eredeti tervek szerint 3 éves (a későbbi átalakításokkal 5 éves) puffer-tárolásra alkalmas pihentető medencék megtelését követően ugyanis akár még a leállítás veszélye is felmerülhetett volna. Az országhatárokon belül történő megoldás első lépéseként a PA Rt – a szükséges tervek és hatósági engedélyek birtokában – a telephelyén belül megkezdte egy ideiglenes, száraz (léghűtéses) technológiájú moduláris fűtőelem-tároló létesítését (Kiégett Kötegek Átmeneti Tárolója – KKÁT). Ennek első modulja 1997 szeptemberében működésbe is lépett; bővítése és feltöltése pedig azóta is a tervek szerint halad. A KKÁT működését 50 évre tervezték.

A felszínen történő átmeneti tárolás elsődleges célja (a végleges megoldás kifejlesztéséig szükséges idő biztosításán kívül) a kiégett kötegek hőterhelésének és sugárzási szintjének kontrollált és biztonságos körülmények közötti csökkentése. A kiégett fűtőelemek azonban az 50 éves időintervallumnál több nagyságrenddel hosszabb ideig jelentenek közvetlen veszélyforrást a bioszféra számára. Mivel a nemzetközileg elfogadott általános alapelv szerint „a radioaktív hulladékokat addig az időpontig kell elszigetelni a bioszférától, amíg azok – természetes lebomlásuk révén – már nem képviselnek elfogadhatatlan mértékű kockázatot a jövő generációk számára”, ezért egyértelműen kijelenthető, hogy a felszíni átmeneti tárolás – ahogy azt a neve is mutatja – nem oldja meg a problémát (bár technikailag mindenképpen egy szükséges lépés az oda vezető úton).

Az utóbbi években felerősödtek azok a szakmai vélemények, melyek szerint jelentős tudományos és technológiai erőfeszítések révén, belátható időn belül olyan továbbfejlesztett hulladékkezelési megoldásokat sikerül kialakítani (pl. a transzmutációval kiegészített zárt fűtőelemciklus), aminek eredményeként egyaránt jelentősen csökkenthető majd a véglegesen elhelyezni kívánt nagyaktivitású radioaktív hulladékok mennyisége és eliminációs ideje is. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy bármilyen back-end opciót hajtunk is végre, mindenképp szükségessé válik a nagy aktivitású radioaktív hulladékok egy részének végleges elhelyezése, amihez alkalmas befogadó földtani képződményt kell keresni.

Az atomerőművi kiégett nukleáris üzemanyagok és nagyaktivitású hulladékok fizikai tulajdonságai mindenütt hasonlóak, így ezek környezettől való elszigetelésére világszerte közös megoldásokat irányoznak elő. Ebben a helyzetben az RHK Kft. – referencia-forgatókönyvként – jelenleg a nyílt üzemanyag ciklusú (közvetlen elhelyezést jelentő), késleltetés nélküli változatot tekinti a nagy aktivitású hulladékok és a kiégett üzemanyagok alapvető elhelyezési stratégiájának; azzal a megjegyzéssel, hogy az e stratégia alapján kiválasztott hazai geológiai tárolónak alkalmasnak kell lennie a kiégett üzemanyagok reprocesszálása (újrafeldolgozása) során keletkező hulladékok biztonságos befogadására is [30]. Az említett változat referencia- forgatókönyvként való megjelölése azt jelenti, hogy az RHK Kft. álláspontja szerint jelenleg ennek a legnagyobb a megvalósítási valószínűsége. Így a mindenkori kutatási terveket, műszaki terveket, gazdasági számításokat és időütemterveket erre a változatra kellett alapozni. A 2004-ben elkészült kutatási terv [31] és 2005 elején véglegesített műszaki megvalósítási koncepcióterv is [32] ennek megfelelően került kidolgozásra; figyelembe véve természetesen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége által kidolgozott módszertani ajánlásokat, valamint a jelenleg általánosan követett nemzetközi kutatási gyakorlatot is.

A kiégett fűtőelemek és a nagyaktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének munkálatai a jelenlegi tervek szerint legalább egy évszázadot ölelnek fel (még akkor is, ha az intézményes ellenőrzés minimálisan 50 éves időtartamától eltekintünk). Ilyen időtávon – gazdasági, engedélyeztetési és közelfogadtatási szempontból egyaránt – különös jelentősége van annak, hogy az elvégzett minősítő vizsgálatok eredményei lehetőség szerint ne (vagy csak minimális mértékben) avuljanak el, azokat később is fel tudják használni, illetve pontosan értelmezni tudják. A kutatási program tervezése, kivitelezése és dokumentálása során erre a szempontra különös figyelmet kell fordítani.