Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági (növénytermesztés, állattartás, erdészeti) hulladékok kezelése és hasznosítása

Dr. Czupy Imre, Vágvölgyi Andrea (2011)

A biogáz előállítás technológiai lehetőségei

A biogáz előállítás technológiai lehetőségei

Aszerint, hogy a fermentatív és metános erjesztés külön vagy együtt valósítják meg megkülönböztethetünk: egylépcsős és kétlépcsős eljárásokat. Az egylépcsős eljárásnál tehát az erjesztési folyamat korábban ismertetett négy fázisa egyetlen rothasztó tartályban megy végbe. A többlépcsős eljárásnál az erjesztés különböző fázisai térben elkülönülnek.

A technológia lehet folyamatos vagy szakaszos üzemmódú, melyet a feldolgozandó hulladék szárazanyag-tartalmának függvényében lehet megválasztani (nedves: 0,5–1% szárazanyag-tartalmú, szuszpenziós: 5–15% szárazanyag-tartalmú és félszáraz: 15–24% szárazanyag-tartalmú, valamint száraz: 25%-nál nagyobb szárazanyag-tartalmú töltetekkel dolgozó reaktorok). (Bai, 2007.)

Folyamatos technológiánál állandó a biogázt emelés és a folyamatot befolyásoló egyéb tényezők is jobban figyelembe vehetők, szabályozhatók. (Kacz és Neményi, 1998.)

A fermentálandó hulladékok szárazanyag-tartalmának tekintetében is osztályozhatjuk a biogáz előállítás technológiáját, lehet: nedves, félszáraz és száraz technológia.

Bai (2007.) mindhárom eljárással foglalkozik szakirodalmában, míg Schulz és Eder (2005.) csak a száraz és nedves technológiát említi.

A szerzőpáros a nedves eljárás technológiáját két részre bontja: folyamatos és szakaszos. Ezeken belül három-három technológiát különít el.

4.2. ábra - A biogáz gyártás sematikus áttekintése (Schulz és Eder,2005.)

A biogáz gyártás sematikus áttekintése (Schulz és Eder,2005.)


Most következzen a technológiák jellemzése, az előző osztályozása alapján.

4.3. ábra - A biogáz gyártás lehetséges eljárásai (Schulz és Eder, 2005.)

A biogáz gyártás lehetséges eljárásai (Schulz és Eder, 2005.)


A batch-eljárásnál (adagolást, etetést jelent) a rothasztó tartályt egyszer kell megtölteni. Az anyag ezt követően a választott időtartam végéi erjed további alapanyag hozzáadása és a meglévő eltávolítása nélkül. A gáztermelődés a betöltés után lassan indul meg, elér egy maximális értéket, majd lecseng. A folyamatidő leteltével a rothasztó tartályt ki kell üríteni, a tartály alján hagyni kell egy kevés kirothasztott iszapot, hogy az új adagot beoltsuk a „bedolgozott” baktériumokkal. Higiéniai szempontból optimális, mert a friss és erjedő anyag nem keveredik. Viszont nagyon költséges eljárás. (Schulz és Eder, 2005.) Főleg a rostos és szálas anyagok erjesztésénél használják. (Kacz és Neményi, 1998.) A rothasztás időtartalma a folyamat hőmérsékletétől függően 30-100 nap között van.

A batch készülékek üzemeltetésre két módszer lehetséges a félszáraz és folyékony eljárás. Félszáraz eljárásnál a kirothasztandó anyag szilárdanyag-tartalma 15% feletti, emiatt a megfelelő keverés és oltás nem lehetséges, ezért a rothasztási folyamat nagyon lassan megy végbe. A folyékony eljárású batch-készülékek főképp kísérleti készülékként használatosak. (Kaltwasser, 1983.)

A váltótartályos eljárás két rothasztó tartállyal dolgozik. Van egy előgödör, ahol 1-2 napig áll az alapanyag, majd onnan a rothasztó tartályba töltik, ezalatt a másik tartály tartalma erjed. Amikor az első megtelt, a másik, már kierjedt tartály tartalmát egy tárolótartályba kell vezetni és az előgödörből újra megtölteni. Majd a tartály a kirothasztott iszap eltávolításával teljesen, vagy részben kiürül. Előnye, hogy a gáztermelés egyenletes. Hátránya a nagy építési költség és hő veszteség.

Átfolyó eljárásnál a rothasztó tank mindig tele van, a friss alapanyag egy kis előtartályból kerül a tartályba. Ezzel párhuzamosan a kierjesztett anyag pedig automatikusan átáramlik a tárolótartályba. A gáztermelés egyenletes, költségtakarékos eljárás, kevés hő veszteség jellemzi. Az adagolást pedig automatizálni lehet. Higiéniai szempontból kedvezőtlenebb, mert a kierjesztett anyag keveredni tud a friss alapanyaggal.

Tárolós eljárásnál az erjesztő egyben tárolótartály is. A tárolóberenedezés a kierjesztett trágya elhordásakor teljesen kiürül. Ezután a kombinált tartály az elő gödörből, vagy folyamatos trágyaellátással újra megtelik. Előnye, hogy csak egy nagy tartályra van szükség. Három típusát különböztethetjük meg: fedett fóliasátras erjesztő, dupla fóliasátras tartály, szilárd födémű tárolók.

Kombinált átfolyó-tárolós eljárás a biogáz gyártás legfejlettebb módszere. Az átfolyó tartály kiegészítéséül lefedtek (fóliasátorral, vagy szilárd födémmel) a korábban nyitott trágyát tároló tartályt, hogy az aerob bomlási folyamatok során ne lépjen fel nitrogénveszteség és még több gáz keletkezzen. (Schulz és Eder, 2005.)

Az erjesztő szerkezetek kivitelezési formáját tekintve is többféle típus lehetséges, ezeket mutatja be a 4.6 ábra

4.6. táblázat - A biogáz reaktorok kivitelezési formái (Forrás: Barótfi, 2000.; Olessák és Szabó, 1984.)

A felosztás elve változatok
I. II. III.
Telepítés Felszín feletti fekvő tankos Földbe süllyesztett állótankos
Reaktor anyaga betonkádas acéltartályos műanyag tankos
Keverési mód mechanikus szivattyús csigás
Fűtési mód 35ºC csőkígyós 55ºC közvetlen gőzfúvatásos köpenyfűtés
Technológia elve Egylépcsős nedves (0,5-1% sz.a.tart.) Kétlépcsős szuszpenziós (5-15% sz.a.tart.) félszáraz (15-24% sz.a.tart.)
Üzemmód szakaszos félfolyamatos folyamatos


A biogáz technológiákat csoportosíthatjuk az alapján is hogy a fermentor berendezés álló vagy fekvő helyzetű.

Ausztriában egyre több helyen alkalmazzák (pl.: Schönkirchen, Hartberg) Friedrich Bauer találmányát, mely több 3-3,5 m átmérőjű, 7-10 cm vastag hőszigetelő anyaggal bevont, 26 m hosszú csőfermentort.

4.4. ábra - Csőfermentoros biogáz technológia (Donauer, 2005.)

Csőfermentoros biogáz technológia (Donauer, 2005.)


A tartályok 2-3 %-os emelkedéssel kerülnek beépítésre, annak érdekében, hogy a folyamatos keverés hatására előre meghatározott sebességgel haladjon bennük a kierjesztendő nyersanyag és a keletkező gáz könnyebben elvezethető legyen. A keverést elektromotorral ellátott, fésűhöz hasonló kialakítású korongok végzik, melyek a tartály keresztmetszetében vertikálisan mozgathatók, így a tartály teljes térfogatásban képesek a nyersanyag keverésére. A fermentorban a gázképződés ezáltal hatékonyabb és nyersanyag zsírtartalmú összetevőiből nem alakul ki felületi kéreg. A szerves hulladék mezofil körülmények között kb. 30 napig tartózkodik a tartályban. A tartályon töltő, lefejtő és mintavételi csonk is található. A biogáz mennyiségét indukciós gázmérővel mérik. (Donauer, 2005.)

A bemutatott eljárások tipikusak. Számos változatuk létezik azonban világszerte, melyek lényege, hogy a biomasszában rejlő energiát és tápanyagot minél hatékonyabban hasznosítsák. (Barta, 2002.)

Egy mezőgazdasági melléktermékekre épülő biogázüzemet mutat be a 4.5 ábra.

4.5. ábra - Egy biogáz üzem felépítése és a termelés folyamatábrája (Forrás: Fuchsz, 2006.)

Egy biogáz üzem felépítése és a termelés folyamatábrája (Forrás: Fuchsz, 2006.)


A mezőgazdasági üzemekben folyékony és szilárd halmazállapotú anyag is felhasználásra kerül. Az anyagok aprítása, hígítása, homogenizálása, ha szükséges higienizálása a fermentorba juttatás előtt történik meg. Az üzem egy előtároló tartályból, egy vagy több fermentorból és egy utótárolóból áll. A fermentorban történik meg a szerves anyagok lebontása anaerob környezetben. A biogázt a felhasználás előtt tisztítják, tárolják, majd blokkfűtőműben elégetik így villamos energiát és hőt állítanak vele elő. A visszamaradó biotrágya mezőgazdasági felhasználásra kerül.