Ugrás a tartalomhoz

Megújuló energia

Dr. Horváth József (2011)

7.2. A klimavédelem és a megújuló energia felhasználás összefüggései

7.2. A klimavédelem és a megújuló energia felhasználás összefüggései

Az éghajlatváltozás elleni nemzetközi fellépés első jelentős mérföldköve az ENSZ 1992-es Éghajlatváltozási Keretegyezménye volt, amelyben fejlett ipari országok kötelezték el magukat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Ennek felemás eredményét felismerve került sor 1997-ben a Kiotói Egyezmény aláírására, amelyben a 38 aláíró ország vállalta, hogy 2012-re kibocsátásaikat átlagosan 5,2 %-kal csökkentik az 1990-es bázisévhez képest.

A Kiotói Jegyzőkönyvben az EU akkori 15 tagállama 8 %-os kibocsátás-csökkentés vállalt, amely átlagos csökkentést a tagországok között kvótaszerűen osztottak fel. Magyarország 2002-ben csatlakozott a Kiotói Jegyzőkönyvhöz, és az 1985-87-es bázisévhez képest végrehajtandó 6 %-os üvegházhatású gázkibocsátás mérséklésre tett vállalást.

Az Európai Unió Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalása alapozta meg az EU közös éghajlat-politikáját, amelynek elsőszámú célkitűzése az üvegházhatású gázok kibocsátásainak csökkentése. A célkitűzések elérésének stratégiai programja a 2000-ben indított Európai Éghajlatváltozás Program, amely kiterjed ipari, közlekedési, mezőgazdasági, energiafelhasználási, és energiaellátási kérdésekre.

Ennek eredményeként került sor 2005-ben az emisszió-kereskedelmi rendszer bevezetésére. 2005 márciusában újabb ambiciózus célkitűzést fogalmazott meg az Európai Tanács: 2020-ra 15-30 %-os üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentést irányozott elő a fejlett ipari országok számára. A Környezetvédelmi Tanács pedig az üvegházhatású gázok globális kibocsátás csökkentésének célkitűzését 2050-re az 1990. évi szint 60-80 %-ában állapította meg.

Az Európai Tanács 2007 tavaszi ülésszakán tárgyalta az Európai Bizottság által előterjesztett éghajlat-változási és energiapolitikai integrált javaslatcsomagot. A csomag alapvető célkitűzése az éghajlatváltozás megfékezése, az uniós energiabiztonság növelése és a versenyképesség fokozása. Ennek megfelelően a Tanács márciusi ülésén határozott arról, hogy az Unió 2020-ra legalább 20 %-kal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

A Tanács támogatta továbbá, hogy a 2012-2030 közötti időszak alatt más fejlett országokkal együtt az Unió lépjen fel az 1990-es szinthez képest 30 %-os üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentés elérése érdekében. Az Európai Tanács energiacsomagjának megújulókra és bioüzemanyagokra vonatkozó célok kitűzése mellett megerősítette továbbá, hogy 2020-ig 20 %-kal kívánja csökkenteni a teljes primer energiafogyasztást.

Az EU 2008. január 24-én ismertté vált „Éghajlatváltozási energiacsomagja” – illetve a január 30-án közzétett, a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló irányelv javaslat – országonként differenciált megújuló energiahordozó felhasználás növekedési elvárásokat tartalmaz. Az EU jelenlegi átlaga 8,5 % és a 20 %-os részarányig fennmaradó 11,5 százalékpont felének a teljesítését Brüsszel minden tagországtól elvárja, a másik felét viszont az egy főre jutó GDP arányában osztja szét a tagállamok között. Hazánknak az EU elvárások szerint háromszorosára – 4,3 %-ról 13 %-ra – kell emelnie a megújuló részarányt a referencia évhez, 2005- höz képest.

A 7.3. táblázat az Európai Unió országai által kibocsátott széndioxid mennyiségét mutatja az 1996-2006 közötti években. A táblázatból az derül ki, hogy az eltelt időszakban nem csökkent lényegesen a kibocsátott széndioxid mennyisége az Európai Unió tagállamainak az összességét tekintve.

7.3. táblázat - Széndioxid kibocsátás országonként (millió tonna), 2007 (forrás: Eurostat)

Ország19961997199819992000200120022003200420052006
EU (27)4241,744154,034142,284075,994099,844179,134154,944263,194283,254257,544257,62
EU (15)3354,643300,503346,653321,163348,823418,233409,023488,123507,823485,733466,31
Belgium127,95122,21128,34122,62123,78124,03123,17127,13126,78123,50119,11
Bulgária65,0163,0755,2050,9750,4852,1149,2753,8653,2754,0355,07
Cseh Közt.138,36131,53123,99120,45126,76128,33124,58125,88126,60125,94127,92
Dánia73,9764,4660,4057,5353,0754,6754,2559,4553,9550,3157,55
Németország943,32912,90905,81879,58883,39901,42886,55900,81899,82876,81880,25
Észtország18,7118,1816,6715,5715,2815,4515,1516,9417,1016,4915,97
Írország37,1138,5840,6542,3144,8547,3045,8745,1345,9947,7247,32
Görögország89,2794,1198,7898,22103,66106,01105,66109,89110,20110,50109,67
Spanyolország243,00262,66270,77296,36307,74311,63330,64334,66351,95368,26359,63
Franciaország402,36396,45416,28405,98402,56408,79401,35407,54411,93415,73404,25
Olaszország439,33443,57454,88459,91464,28470,18472,39487,84491,05491,83488,04
Ciprus5,875,936,396,476,846,747,137,457,747,948,15
Lettország9,188,648,257,677,037,457,467,647,647,788,26
Litvánia15,8515,2216,0613,3912,0812,8612,9412,9813,6014,3114,52
Luxemburg9,388,727,978,569,049,3510,1610,5312,1712,0612,11
Magyarország63,3961,6561,0960,9959,206061,0058,8262,1260,4061,6660,39
Málta2,342,352,362,452,322,442,462,642,592,672,63
Hollandia177,72171,16173,28167,80169,65175,22175,76179,69181,09175,93172,22
Ausztria67,4167,2066,7765,5465,9370,2072,1278,2777,5379,5277,28
Lengyelország374,86368,57340,61328,88320,37316,82305,58316,69316,87317,67330,53
Portugália50,2953,5358,2264,7963,6164,8869,0664,3866,4168,6664,45
Románia135,44121,02107,3091,6495,26100,27106,31111,38112,14105,85111,01
Szlovénia15,7316,0515,7815,1415,2216,1916,2616,0616,4316,7616,88
Szlovákia42,3741,3341,9241,2340,2041,6439,9741,3641,0740,7039,98
Finnország64,0162,6059,3858,9256,9762,2264,6672,3368,4656,7068,10
Svédország61,5556,9857,5054,6453,4254,1655,3056,3055,1952,5551,51
Egyesült Kir.567,98545,35547,63538,40546,89558,16542,10554,18555,30555,64554,83
Horvátország17,6718,7519,6620,4120,1021,0221,9923,5823,1823,6023,70
Törökország190,67203,72202,71201,71223,81207,38216,43230,99241,88256,33284,36
Izland2,402,492,502,712,762,762,852,842,912,853,04
Lichtenstein0,210,220,240,230,230,230,230,240,240,240,24
Norvégia40,8840,9941,1141,9741,5842,9442,0043,3243,8542,8643,26
Svájc44,0343,3644,5944,8243,9244,7043,7844,9145,3646,0745,56

Magyarország 2008. évi üvegházhatású gáz kibocsátása 73,7 millió tonna szén-dioxid egyenérték volt, ami a leltár teljes időszakát tekintve (1985-2008) messze a legalacsonyabb érték (7.4. táblázat).

7.4. táblázat - Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátása 1985-2008 között [7.4]

ÜHG kibocsátás (CO2 eé. Gg)1985-871990199520002005200620072008
CO285024,9972559,6861436,2758543,1560970,8259655,7157882,556224,66
CH4 11892,2311172,49237,889373,778801,488715,318554,278376,84
N2O19260,5914925,448643,549455,469765,579546,719070,528127,98
HFC-k000,78211,34537,77592,05621,18703,38
PFC-k268,49270,83166,82211,26209,391,532,382,41
SF6 81,0239,8770,15140,11201,02244,45171,65237,85
ÖSSZESEN (nyelők nélkül)116527,3298968,2279555,4377935,0980486,0678755,7676302,4973673,12

Ha figyelembe vesszük az erdeink által elnyelt szén-dioxidot is, a (nettó) kibocsátásunk 69,1 millió tonna szén-dioxid egyenértékre csökken. A 7-8 tonna közötti egy főre jutó kibocsátás Európában viszonylag alacsonynak számít (EU átlag: 10 tonna / fő). A Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával hazánk 6 %-os csökkentést vállalt a bázisévhez képest. A jelenlegi kibocsátásunk ugyanakkor 36,8 %-kal alacsonyabb az 1985-87-es évek átlagos kibocsátási szintjéhez viszonyítva. A markáns csökkenés jelentős részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30 %-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében. Ezt követően 14 évig (1992-2005) viszonylag stabilan alakult az ország üvegházhatású gáz kibocsátása, majd 2005 és 2008 között újra jelentősen, 8,5 %-kal csökkent az emisszió.

2007 és 2008 között 3,4 %-kal, 2,6 millió tonna szén-dioxid egyenértékkel csökkent a kibocsátásunk. Szinte az összes ágazat kibocsátása alacsonyabb lett, de a legnagyobb relatív visszaesés (-20,6 %) az iparban következett be: mindenekelőtt a vegyipari termeléscsökkenés és modernizáció eredményeképp (-62,6 %). Az összesen 2,6 millió tonnás kibocsátás csökkenésből 1,2 millió tonna köszönhető a vegyiparnak. Az energiaiparban felhasznált tüzelőanyagok kedvezőbb szerkezete (pl. több biomassza), illetve az atomerőmű nagyobb részesedése a hő- és villamosenergia-termelésben további 0,9 millió tonna kibocsátás csökkenéshez vezetett.

A legfontosabb üvegházhatású gáz a szén-dioxid, amely az összes kibocsátás 76,3 %-áért felel. Szén-dioxid döntő részben az energiaszektorban keletkezik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén. CO2 kibocsátásunk 33,9 %-kal csökkent a 80-as évek közepe óta. A metán 11,4 %-os súlyt képvisel a teljes üvegházhatású gáz kibocsátásban. Elsősorban az állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás során keletkezik, de pl. a földgáz szállításakor is elszivárog belőle egy bizonyos mennyiség. 1985-87-hez képest a metánkibocsátás 29,6 %-kal csökkent. A 11,0 %-nyi dinitrogén-oxid elsősorban a termőföldekről és legelőkről, illetve vegyipari termelés következtében kerül a levegőbe. A mennyisége kevesebb mint a felére (-57,8 %) esett vissza a bázisévhez képest. Az F-gázok összesen 1,3 %-ot képviselnek, de tendenciájuk növekvő, főleg a hűtő- és klímaberendezések miatt.

A teljes kibocsátás kereken háromnegyede az energiaszektor számlájára írható. A mezőgazdaság 12,6 %-kal, az ipari folyamatok további 7,3 %-kal járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, míg a hulladék szektor 5,1 %-ot képvisel a leltárban. A bázisévhez képest jelentősen csökkent a kibocsátás az energiaszektorban (-33,0 %), a mezőgazdaságban (-52,0 %) és az iparban (-56,1 %), a hulladékszektor kibocsátása viszont növekedett (+25,3 %). Az erdők, a földhasználat változásai nyelőként viselkednek, vagyis összességében általában kivonják a szén-dioxidot a levegőből (7.5. táblázat).

7.5. táblázat - Az üvegházhatású gáz kibocsátások és elnyelések ágazatonkénti változása 1985-2008 között [7.4]

ÜHG kibocsátás (CO2 eé. Gg)1985-871990199520002005200620072008
Energiaszektor82455,2870184,8560529,0157510,1159507,958433,5156353,0955225,09
Ipari folyamatok 11401,559219,955716,446569,347338,366714,696296,935001,77
Oldószerek284,54226,27205,16213,71366,33334,66366,16406,3
Mezőgazdaság19413,9116046,389593,439934,079418,269438,769502,169314,6
Földhasználat (erdészet)-2186,72-2886,45-6776,27-1276,25-4628,38-2641,61-2938,78-4574,76
Hulladék2972,033290,773511,393707,853855,223834,143784,163725,37
ÖSSZESEN (nyelőkkel)114340,696018,7672779,1776658,8475857,6876114,1573363,7169098,36

2008-ban az energiaszektor a teljes kibocsátás 75,0 %-áért volt felelős. A fosszilis tüzelőanyagokból keletkező szén-dioxid a legnagyobb tétel az üvegházhatású gázkibocsátások között, hiszen a szektor kibocsátásában 94,3 %-ot képvisel. A tüzelőanyagok közül az elégetett gáz okozza a legnagyobb kibocsátást (45,7 %), majd a folyékony és a szilárd tüzelőanyagok következnek, ez utóbbiaknak már csak 23,4 % a részesedése. A 90-es években lezajlott tüzelőanyag-szerkezetváltásnak köszönhetően a 80-as években még elsődlegesnek számító forrást, a szilárd tüzelőanyagot mindinkább kiszorítja a fajlagosan kisebb kibocsátású földgáz, ezáltal is csökken a teljes kibocsátás. Érdemes megemlíteni, hogy a megújuló biomassza részesedése a tüzelőanyagok között immár eléri a 6,2 %-ot.

Az energiaszektoron belül legjelentősebb kibocsátó az energiaipar 35,6 %-kal, ezt követi a közületek, háztartások és mezőgazdaság fogyasztása (25,0%), valamint a közlekedésből származó kibocsátás (23,3 %). Ez utóbbi növekszik a legdinamikusabban: a közlekedésből származó kibocsátás 2005-höz képest 5,4 %-kal, a 80-as évek közepéhez viszonyítva pedig 65,7 %-kal volt magasabb 2008-ban.

2007 és 2008 között 2,0 %-kal csökkent az energiaszektor kibocsátása. Bár hazai erőművek villamosenergia-termelése kis mértékben nőtt, a fosszilis tüzelőanyagok alacsonyabb részaránya, a nukleáris és a megújuló energia növekvő részesedése 4,3 %-os kibocsátás csökkenést eredményezett. A közlekedésből származó kibocsátások 0,4 %-os növekedése mérsékeltnek volt mondható, különösen a 1995 és 2007 közötti több mint 80 %-os növekedés fényében. A közlekedés tartósan növekvő energiaigényét ugyanakkor a bioüzemanyagok csaknem hatszoros növekedése kompenzálta. Az intézmények, ill. a szolgáltatóipar mintegy 8 %-kal kevesebb energiát használt fel, és a lakosság energiafogyasztása is elmaradt a várakozásoktól. Figyelembe véve a növekvő energiaárakat (pl. a vezetékes gáz árának 70 %-os növekedését az elmúlt 2 évben), az energiatakarékosság is hozzájárulhatott a kibocsátások alakulásához.

2008-ben a mezőgazdaság volt a második legjelentősebb szektor Magyarország üvegházhatású gáz leltárában, 12,6 %-kal járult hozzá a teljes kibocsátáshoz. Az ágazat részesedése folyamatosan csökken, hiszen 1985-87-ben még 16,7 %-os súlyt képviselt. A mezőgazdasági tevékenységek CH4 és N2O kibocsátással járnak, a N2O kibocsátásunk legnagyobb része (83 %) ebből a szektorból származik. Az ágazati üvegházhatású gáz emisszió legfontosabb forrásai a termőföldek N2O kibocsátása, a trágyakezelés (N2O és CH4) emissziója és a haszonállataink emésztése (CH4). A kibocsátás jelentősen csökkent 1985 és 1995 között, amikor a mezőgazdasági termelés mintegy 35 %-kal esett vissza, és az állatállomány is drasztikusan csökkent. 1996 és 2008 között a mezőgazdasági kibocsátások enyhén csökkenő tendenciát mutattak +/-6%-os ingadozásokkal. A háttérben ellentétes hatású folyamatok rajzolódtak ki: az állatállomány további csökkenése alacsonyabb kibocsátáshoz vezetett volna, ám a műtrágya felhasználás jelentős, 2007-ig közel 60 %-os növekedése a talajok növekvő N2O kibocsátását vonta maga után.

2007 és 2008 között 2,0 %-kal csökkentek a mezőgazdasági kibocsátások. Ez a változás főképp a sertésállomány 9,3 %-os csökkenésének volt köszönhető, ami viszont a viszonylag magas takarmányárakkal magyarázható. A magas árak miatt a műtrágya felhasználás is visszaesett 8 %-kal, ami – dacára a kiemelkedő terméseredmények miatt képződött több tarlómaradványnak – összességében csökkentette a talajok N2O kibocsátását.

Az ipari folyamatok szektor a harmadik legnagyobb kibocsátó hazánkban, a teljes kibocsátás 6,8 %-áért felelős. (Az oldószerek és egyéb termékek használata szektor a teljes kibocsátás szinte jelentéktelen részét, 0,6 %-át teszi ki.) A legjelentősebb üvegházhatású gáz az ipari tevékenységek során is a CO2, amely 80,7 %-ban járul hozzá a szektor kibocsátásához, ezt követik az F-gázok 18,9%-kal. A legnagyobb kibocsátás az ásványi termékek (pl. cement, tégla) gyártása során keletkezik (45,4 %), ezt követi az F-gázok felhasználása (18,9 %) és a vegyipar (13,2 %). A szektor kibocsátása 56,1 %-kal csökkent a bázisévhez képest, 2005 óta pedig 31,8 %-os volt a visszaesés. Mindamellett az F-gázok kibocsátása jelentősen nőtt. Noha csak 1,3 %-os súlyt képviselnek a teljes üvegházhatású kibocsátásban, ám például az ózonrétegre ártalmatlan HFC-k egyre elterjedtebb alkalmazása a hűtő- és klímaberendezésekben megtízszerezte az emissziót.

A 2007 és 2008 közötti 20,6 %-os kibocsátás-csökkenés fő kiváltója a vegyipar volt. Az ammónia és a salétromsav termelése 26 %-kal csökkent, ami az ágazat csökkenő energiafogyasztásában is megmutatkozott. Ennél is fontosabb, hogy - egy együttes végrehajtási projekt keretében megvalósult salétromsav üzemi nagyberuházás eredményeképpen – a salétromsavgyártás N2O kibocsátása szinte megszűnt, ami nagyságrendileg 1 millió tonna szén-dioxid egyenértékű kibocsátásnak felel meg. Ezen túlmenően a téglagyártás volumene is csökkent, a cementipar pedig adalékanyagok használatával tudta csökkenteni a kibocsátását.

A hulladékszektor 5,1 %-kal járul hozzá a teljes kibocsátáshoz. Szemben az előzőekben felsorolt ágazatokkal, a hulladékkezelésből származó emisszió 25,3 %-kal magasabb a bázisévinél. Mindazonáltal a növekedés az utóbbi időben megtorpant, sőt, 2005 - 2008 között 3,4 %-os csökkenés volt tapasztalható. A szilárd hulladék lerakásából keletkezik a kibocsátás zöme (78,7%), míg a szennyvízkezelés 19,5 %-os, a nem energetikai célú hulladékégetés pedig 1,8 %-os részarányt képvisel. A hulladéklerakókból szivárgó metán a lassan lebomló hulladékok miatt a 2000-es évek közepéig növekvő tendenciát mutatott. A szennyvízkezelésből származó kibocsátások csökkenő trendjét a közcsatornára kötött lakások egyre nagyobb száma magyarázza.

A földhasználat, földhasználati változások és erdészet szektorban a jelenleg rendelkezésre álló adataink alapján az erdők biomasszájának CO2 megkötését, az erdőtüzek és a vágástéri hulladékok helyszíni égetése során a levegőbe kerülő ún. nem-CO2 emissziókat számoljuk el. Becsüljük még a szántók és a gyepek talajának művelési mód, illetve a művelési ág megváltoztatása miatti CO2 nyeléseket és emissziókat, valamint a szőlők és gyümölcsösök biomasszájában végbemenő változásokat.

A szektor összességében nyelőnek tekinthető, az erdők tekintélyes CO2 megkötése miatt, amely az elmúlt évtizedekben zajlott jelentős mennyiségű erdőtelepítésnek és a tartamos erdőgazdálkodásnak köszönhető. (A leltári időszak alatt 350 ezer ha-ral nőtt az összes erdőterület, és az éves folyónövedék minden évben meghaladta a kitermelt mennyiséget.) A szektor összes nyelésének mértékében azonban az itt elszámolt folyamatok bonyolult dinamikája miatt trend nem mutatható ki, az eredmények 1985 és 2008 között jelentősen ingadoznak. (Átlag: 3,5 millió tonna, az átlagtól való eltérés ± 96 %.)

2008-ban összesen nettó 4,6 millió tonna szén-dioxid elnyelését számolhattuk el. Az erdők megkötése 4,9 millió tonna volt, a szőlők és gyümölcsösök biomasszája azonban összességében forrásnak tekinthető (2008-ban, 0,17 millió tonna) tekintettel a szőlőterületek folyamatos csökkenésére. A mezőgazdasági talajaink - az elmúlt évekhez hasonlóan – kismértékű forrásnak tekinthetők (2008-ban 0,09 millió tonna), bár vannak olyan kedvező folyamatok, mint a szántóterületek művelésének felhagyása, vagy a redukált talajművelés lassú terjedése, amely kedvezően hat talajaink szén-mérlegére.