Ugrás a tartalomhoz

Megújuló energia

Dr. Horváth József (2011)

6. fejezet - Vízenergia

6. fejezet - Vízenergia

A Földön található víz a Napból származó hatalmas energia következményeként örökös körforgásban van. A Föld tengereinek a felszínét érő napsugárzás hatására a víz elpárolog, és a magasba emelkedik. A magasabban uralkodó hidegebb hőmérséklet hatására a vízpára ismét folyékony halmazállapotúvá válik (kondenzálódik), és felhővé egyesülnek. A levegő mozgásának a hatására a felhők nagy távolságot tehetnek meg, míg a nehézségi erő hatására a víz eső formájában ismét a Földre hullik. A szárazföldre jutó eső patakok, folyók formájában a magasabb helyről az alacsonyabban fekvő tengerekbe áramlik, hogy a körforgás újra kezdődhessen. Ez a földfelszínen áramló víz mozgási és helyzeti energiája az, amit vízenergiának tekintünk és hasznosítunk. Bár a párolgás-lecsapódás körforgási energiaátalakulása az így tekintett vízenergiának sokszorosa, mai ismereteink szerint kihasználhatatlan, de még az elméletileg hasznosítható vízenergiának is csupán néhány százalékát tudjuk hasznosítani.

Hozzávetőleges számítások alapján a Napból Földre jutó energiamennyiségnek kb. 23 %-a a víz körforgásának fenntartására fordítódik. Ennek az energiának mintegy 99 %-a a párolgás-lecsapódás átalakulására fordítódik, amely számunkra kihasználhatatlan. A megmaradó töredék a földfelszínen mozgó víz helyzeti és mozgási energiája. Az állóvizek csak helyzeti és nyomási energiával rendelkeznek, de az áramló vizeknél ezek mellett a mozgási (kinetikai) energia is megjelenik. Vízenergián ezen energiák összességét értjük. Becslések szerint a világ hasznosítható vízenergia kapacitása kb. 20.000 TWh körül lehet. Az egész világon termelt összes vízenergia termelés kb. 2000 TWh. Ez a műszakilag hasznosítható energia 10 %-át jelenti. A világ megtermelt és hasznosítható vízenergia-potenciálja a 6.1. ábrán látható.

6.1. ábra - A világ hasznosítható vízenergia-potenciálja [6.1]

6.1. ábra. A világ hasznosítható vízenergia-potenciálja [6.1]


A víz volt az a legrégebbi erőforrás, amit arra használtak, hogy csökkentsék az emberi és állati terhet. Nem lehet tudni biztosan mikor is találták fel a vízikereket, de az biztos, hogy a legrégebbi öntözőrendszerek kb. 5000 évesek. A vízikereket már az ókori Kelet országaiban: Egyiptomban, Kínában és Indiában is használták, vízimalmok pedig az ókori Görögországban és Rómában is működtek. A legkorábbi vízimalmok talán a függőleges tengelyű kukoricaőrlő malmok voltak, melyeket norvég ill. görög típusú malom névvel illettek. Ezek valószínűleg Kr. e. az I.- illetve a II. században jelentek meg Közép Keleten, néhány századdal később pedig Skandináviában. Ismereteink szerint Angliában már használtak mind vízszintes tengelyű, mind függőleges tengelyű vízimalmokat az angolszászok. A XI. század végén Anglia 3000 felmért településén 5624 vízimalom működött, Franciaország egyetlen megyéjében (Aube) pedig kétszáz [6.2].

Természetesen a vízimalmok nagy beruházást igényeltek, ezért rendszerint a földesúr vagy a kolostor tulajdonában voltak. A földesurak sokszor kötelezővé tették ezek használatát, megfelelő díj ellenében, és hogy ezt ki ne játszhassák a kézi malmokat összetörették. A víz energiáját azonban nemcsak gabonaőrlésre használták, hanem különböző célokra: így a textiliparban, a bányászatban, bányavíz-kiemelésre is és később a kohók légfúvóit is vízierő hajtotta. A XVIII. század végére három vízikeréktípus volt használatban, amelyek a víz nyomómagasságában tértek el [6.2]:

alulcsapott vízikerék;

Ennél a típusnál a lapátok belemerülnek az áramló folyóba, így szinte minden áramló vízben lehet használni. A hátránya azonban, hogy használhatatlan ha a víz folyásiránya áradás miatt megváltozik.

felülcsapott vízikerék;

Itt a zárt lapátokra felülről érkezik a víz, ezért maga a kerék sokkal masszívabb, mivel el kell bírnia a víz súlyát. Az áradások nem befolyásolják a működését, mivel a víz egy csatornán keresztül érkezik a kerékre, amelyen egy zsilipkapuval szabályozható a víz mennyisége.

középen csapott vízikerék;

A víz itt is egy csatornán keresztül érkezik és kb. a keréktengelynél folyik a kerék lapátjaiba. Előnye, hogy nem szükséges olyan nagy esésmagasság mint a felülcsapottnál, ahol a beáramló és kiáramló víz magasságkülönbségének legalább akkorának kell lennie, mint a kerék átmérője.

1769-ben James Watt szabadalmaztatta a gőzgépét, és így a vízenergia felhasználása az 1800-as évek végére háttérbe szorult. Mint sok más találmánynál, a vízikeréknél is kiszámíthatatlan volt a jövőbeli felhasználási lehetőség. Ezt bizonyítja, hogy amikor Faraday felfedezte az elektromágneses indukciót, újabb távlatok nyíltak a vízenergia hasznosítására, így a róla alkotott kép ismét megváltozott.

A víz energiájának hasznosítása a kezdeti időben azért volt korlátozott, mivel azt csak helyben tudták felhasználni. A fejlődésnek óriási lendületet adott a villamos energia termelésének lehetősége - amely az energia nagyobb távolságra való szállítását is biztosította - ill. amikor egy francia mérnök feltalált egy új és sokkal hatékonyabb vízikereket, amely az első sikeres vízturbina volt. A feltaláló Benoit Fourneyron volt. Fourneyron turbinája magában foglalt több, addig nem alkalmazott újítást is. Az egyik legfontosabb, hogy a vízbe merülő turbina vezetőlapátokkal rendelkezett, amely a vizet pontosan a lapátokra irányította. Ez biztosította a víz egyenletes eloszlását, ezáltal megnövelte a hatékonyságot (a víz energiájának 80 %-át alakítja hasznos mechanikai energiává). Az első ilyen turbinát a Badeni Nagyhercegség egyik kisvárosában St. Blasien-ben használták. A fejlődés azonban nem állt meg. Újabb turbina típusok jelentek meg. Ilyen volt a magyar Bánki Donát által kifejlesztett és róla elnevezett Bánki-turbina. További típusok a Francis-, Pelton-, Kaplan-turbinák. Az eltérő típusú turbinák kifejlesztésével megpróbálták a különböző vízhozamú és esésmagasságú vizek energiáját a lehető legnagyobb hatásfokkal hasznosítani.

A turbina szót Claude Bourdin francia mérnök vezette be a XIX. század elején és az örvénylés vagy örvény jelentésű latin szóból származtatta. A fő különbség az első vízturbinák és a vízkerekek között az „örvény” volt, mely energiát ad át a forgórésznek. Ez a többlet tette lehetővé, hogy a turbinát kisebbre készítsék, mint egy ugyanolyan teljesítményű vízkereket. A turbinák több vizet tudnak nyelni, ha a forgórész gyorsabban forog és lényegesen nagyobb esést tudnak hasznosítani. (Később szabadsugár-turbinákat is készítettek, amelyek nem használnak örvényt.)

A vízturbinák működési elve. 

A vízturbina olyan folytonosan áramló folyadékkal (vízzel) működő áramlástechnikai gép, amelynek működési elve a folyadékmechanikából ismert impulzusnyomatéki tételre (perdülettétel) vezethető vissza [6.3]. A vízturbinák közös jellemzője a lapátkoszorúval ellátott forgó kerék (járókerék), melynek lapátjai között áramlik megszakítás nélkül az energiahordozó víz. A turbina járókerekére érkező víz nagy perdülettel érkezik és a járókeréken való átáramlás során a perdületét részben vagy teljesen elveszíti. A járókerék közvetítésével az áramló víz energiája mechanikai energiává alakul (a vízturbina tehát erőgépnek tekinthető), és a hozzá kapcsolt generátor alakítja át a mechanikai munkát elektromos energiává.

A turbinán átáramló folyadék energiájának egy része tehát a turbina tengelyén levehető (hasznosítható) mechanikai munkává alakul, és azt az energiakülönbséget, amelyet a folyadék a turbinán való átáramlása következtében elveszített, a turbina esésmagasságának, vagy esésnek nevezzük. Jele: H, mértékegysége: m , amely tulajdonképpen 1 N súlyú folyadék energiája J-ban.

Ha a turbina nyomócsonkján belépő folyadék paramétereit 1 index, a szívócsonkon kilépő folyadék paramétereit 2 index jelöli, akkor a turbina esésmagassága (l. 6.2. ábra):

(6.1)

6.1. egyenlet -


ahol: e1, e2 - a folyadék összenergiája (m),
 p1, p2 - a folyadék nyomása (pa),
 z1, z2 - a folyadék helyzeti energiája (m) ( az „alvíz” szintjétől mért magassága) a belépéskor ill. a kilépéskor.
   - a folyadék sűrűsége (kg/m3), és
 g - a nehézségi gyorsulás (m/s2).

6.2. ábra - Vízturbina energiaátalakításának elve

6.2. ábra. Vízturbina energiaátalakításának elve


A turbina H esése mindig kisebb, mint a felső és az alsó folyadékszint (felvíz, és alvíz) között mérhető Hg geodetikus szintkülönbség. Ez könnyen belátható a megfelelő folyadékszintek és a nyomó- ill. szívócsonkok közé felírható Bernoulli-egyenletek felhasználásával kapható egyenletből:

(6.2)

6.2. egyenlet -


ahol: hn-, a nyomóvezeték veszteség-magassága (m).

Ha a turbinán másodpercenként átáramló vízmennyiség (víznyelés) ̇ (m3/s), esésmagassága H (m), akkor a gépre érkező folyadék összteljesítménye:

(6.3)

6.3. egyenlet -


és a turbina összhatásfoka:

(6.4)

6.4. egyenlet -


A hatásfok definíciója alapján a turbina tengelyéről levehető hasznos teljesítmény az ún. tengelyteljesítmény:

(6.5)

6.5. egyenlet -


Az összteljesítmény és a tengelyteljesítmény különbsége a teljesítményveszteség, amely tartalmazza a nyomó- es szívócsővezetékben fellépő folyadéksúrlódási (hidraulikai) veszteséget, csapsúrlódási (mechanikai) veszteséget, és a tárcsasúrlódási veszteséget is:

(6.6)

6.6. egyenlet -


A turbinák osztályozása különféle szempontok szerint lehetséges.

  • A járókeréken átáramló folyadék iránya szerint lehetséges

    - radiális
    - félaxiális
    - axiális átömlésű turbina
  • A járókeréken való energiaátalakulás során történik-e nyomásenergia-változás, vagy sem

    - reakciós turbina (pl. Francis-, Kaplan-turbina)
    - akciós, vagy szabadsugár turbina (pl. Pelton-, Bánki-turbina).

A vízturbinákkal szemben támasztott lényeges követelmény , hogy a leadott teljesítményt a szükségletnek megfelelően szabályozni lehessen. A fordulatszám változtatás - mint a szivattyúk esetében - nem jöhet szóba, mert a turbinával meghajtott generátor által előállított váltakozó áram frekvenciája nem változhat. Az esést nem tudjuk változtatni, így marad a turbinán átáramló folyadék mennyiségének a szabályozása. A szabályozás a szabadsugár turbinák esetében a sugárcsőbe az áramlás irányába axiálisan elmozdítható un. szabályozó tűvel, a reakciós turbinák esetén pedig a járókerék előtt elhelyezett állítható vezetőlapát-rendszerrel történik [6.3]. A szabályozó tűvel, ill. a vezetőlapát-rendszerrel a folyadék átáramlása a turbinán meg is szüntethető, ha valamilyen oknál fogva a turbina terhelése leesik, így védi is a turbinát.

A különböző típusú járókerekek egységes jellemzésére szolgál az ún. jellemző fordulatszám.

A turbina percenkénti fordulatszámát (jele: n ford./perc) a váltakozó áramú generátor fordulatszáma határozza:

(6.7)

6.7. egyenlet -


ahol: f - a váltakozó áram frekvenciája (Hz),
 p - a generátor póluspárjainak a száma.

Az ns jellemző (fajlagos) fordulatszám annak a geometriailag tökéletesen hasonló járókeréknek a fordulatszáma, amely 1 m esésmagasság esetében 1 kW a hasznos teljesítménye:

(6.8)

6.8. egyenlet -


A fajlagos fordulatszám függvényében változik a járókerék geometriai alakja: a kis fajlagos fordulatszámú turbinák járókerekei radiális átömlésűek, a jellemző fordulatszám növekedésével a járókerék alakja a radiálistól a félaxiálison keresztül az axiális átömlésű járókerékig változik (6.3. ábra).

6.3. ábra - Turbina járókerék típusok [6.4]

6.3. ábra. Turbina járókerék típusok [6.4]


A jellemző fordulatszám az egyik legfontosabb paraméterként szolgál arra, hogy kiválasszuk a különböző esésű és vízhozamú vízierőművekben alkalmazható turbina típust (6.4. ábra).

6.4. ábra - A vízturbinák alkalmazhatósága [6.4]

6.4. ábra. A vízturbinák alkalmazhatósága [6.4]


6.1 Vízerőművek

A folyók, tavak, tengerek vízenergiáját hasznosító, és azt elektromos energia formájában a nagyfeszültségű hálózatba tápláló műszaki létesítményt vízerőműnek nevezzük. A 6.5. ábra jelölésével egy vízerőmű általában a következő berendezéseket tartalmazza.

A hasznosítható energia (esésmagasság) növelése érdekében a kis esésű folyók vízét gyakran duzzasztják, és a duzzasztott vizet az 1 felvízből az 5 vízbevezetésen, és az 6 csatornán keresztül vezetik a 3 vízturbinákra, majd a turbinához kapcsolt 4 generátor elektromos energiát állít elő. Az így nyert elektromos energia az erőmű részét képező 7 transzformátor állomáson keresztül kerül a nagyfeszültségi hálózatra. A turbinákon átjutott víz a 8 folyóba (alvíz) jut.

6.5. ábra - A vízerőmű vázlata [6.4]

6.5. ábra. A vízerőmű vázlata [6.4]


A vízerőműveket a teljesítmény alapján osztályozhatjuk. Az így előállított energia ára a mérettől is függ [6.5]:

  Méret előállított energia ára
   (USA cent/kWh)

• Nagy vízerőművek . 

>10 MW3-5

• Kis vízerőművek . 

1-10 MW 5-12

• Törpe vízerőművek (Rural Hydro Energy): 

  
  Mini vízerőművek 100-1000 kW 5-12
  Mikro vízerőművek 1-100 kW 7-30
  Piko vízerőművek 0,1-1 kW 20-40

A nagy vízerőművek által előállított villamos energia-termelés gazdaságossága nyilvánvaló, és a többségük környezeti gondokat sem vetett fel, ezeket a létesítményeket sikeresen illesztették be a természet környezetbe.

A vízerőműveket több szempont szerint osztályozhatjuk.

Az esésmagasság szerinti osztályozás:

  • Kis esésű vízerőmű. 

    Esés: <15 m
    Vízhozam: nagy
    Felhasználás: alaperőmű (teljesítmény kihasználás > 50%)
    Beépített turbinák: Kaplan-turbina, keresztáramú turbina, mint például a Bánki-turbina
  • Közepes esésű vízerőmű. 

    Esés: 15-50 m
    Vízhozam: közepes-nagy
    Felhasználás: alaperőmű, közepes kihasználás (30-50%)
    Beépített turbinák: Francis-turbina, Kaplan-turbina, keresztáramú turbina
  • Nagy esésű vízerőmű. 

    Esés: 50-2000 m
    Vízhozam: kicsi
    Felhasználás: csúcserőmű (kihasználás < 30 %)
    Beépített turbinák: Francis-turbina, Pelton-turbina

A felépítés szerinti osztályozás:

  • Átfolyós rendszerű vízerőművek: . 

    A nagy vízhozamú, kis vízesésű folyami vízerőművekben általában az érkező víz folyamatosan hasznosul a turbinákon majdnem állandó vízesés mellett.

  • Tározós rendszerű vízerőművek: . 

    A legkülönfélébb módon kialakított víztározóba a vizet kis vízhozamú folyók duzzasztásával, vagy alacsony szinten levő folyók vizének szivattyúzásával gyűjtik, majd a tárolt vizet általában csúcsidőben (csúcserőmű) hasznosítják.

  • Árapály erőművek: . 

    A Föld és a Hold közötti vonzás a Föld forgása miatt a nagy vizek felszínén jelentős vízszint különbséget hoz létre, amely esés több ezer MW-os erőmű megépítésére nyújt lehetőséget.

  • Hullámerőművek: . 

    A tengereken kialakuló hullámok energiáját hasznosító erőmű.

  • Tengeráramlat erőmű: . 

    a tengeráramlatok (pl. Golf-áramlat) mozgási energiáját hasznosító erőmű.

2009-ben épült fel a világ legnagyobb vízerőműve Kínában a Jangce-folyó vízének hasznosítására (Három-szoros erőmű) 22500 MW-os teljesítménnyel.