Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

Bevezetés

Bevezetés

Különösen a II. világháború utáni gyors gazdasági fellendülés tette lehetővé a tömegárúk gyártásának, értékesítésének és fogyasztásának a felfuttatását. A társadalom széles tömegei számára a „mézesmadzag” az anyagi javak bőségének elérhetősége, a gyártók számára a gyors meggazdagodás lehetősége volt. A bőség biztosította az életszínvonal gyors emelkedését, ugyanakkor következményként előrevetítette az életminőség fokozatos romlásának veszélyét is. Az életszínvonal ilyen mértékű emelkedése ma már – több évtized távlatából – nem feltétlenül bizonyult előnyösnek.

A gazdasági növekedéssel együtt járó vadhajtás a pazarló fogyasztás, a pazarló életmód általánossá válása. Míg ez korábban kizárólag a szűk „elit” privilégiuma volt, a növekedés felgyorsulásával az átlagos, sőt az átlagosnál alacsonyabb jövedelműeknél is általánossá vált. Miután a silány minőség, az igen rövid élettartam, a használatra gyártott tömegbóvli, a gyenge minőségű szolgáltatás és az ezeket kísérő olcsó eldobható termékek egyfajta „gazdag” életmód látszatát keltik, így a pazarlás, a rövid átfutású „szeméttúltermelés” inkább az alsóbb kereseti kategóriákba tartozó, de sajnos egyre szélesebb néprétegek sajátosságává vált.

Mindezt persze elősegítik a reklámok, a fogyasztói hitelek kiterjesztése, a közvélemény manipulálása, a pazarló életforma fetisizálása. A pazarló fogyasztás „demokratizálódott” és az elmúlt évtizedekben mindenki számára – szükségletei szerint – „elérhetővé” vált.

Magyarországon a rendszerváltozással és a multinacionális cégek megjelenésével szinte általánossá vált az a szemléletmód, mely a növekedési spirált is úgy értelmezi, hogy a fogyasztás pazarló növekedése új szükségleteket alakít ki, így a termelés szükségszerűen nő, új munkahelyeket teremt, de ez újabb pazarlást, szemetet és környezetszennyezést eredményez. A termelés és szolgáltatás, a fogyasztás mértéktelen és pazarló növekedése rendkívüli teherként nehezedik a bioszférára, egyrészt kimeríti a természeti erőforrásokat, másrészt azok terhelésével, szennyezésével környezeti konfliktusokat és társadalmi problémákat idéz elő. A gazdasági folyamatok társadalmi hajtóereje ezáltal a gazdasági folyamatok béklyójává is válik.

Nem véletlen tehát, hogy ma már a gazdasági növekedést nem lehet kizárólag önmagában és önmagáért értékelni. A jövőalkotás alapvető kritériuma a környezetvédelem és a gazdasági szféra közötti kölcsönhatás vizsgálatával a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása. A feltételek megteremtéséhez stratégiai akciók, akciósorozatok szükségesek. Sem gazdasági, sem politikai, sem társadalmi szempontból nem vitatható a környezetstratégia jelentősége.

A fenntartható fejlődés folyamatának zavarmentes biztosítása a jövő alakításának egyik záloga. A jövőalakításban valamennyien résztvevők vagyunk, a kutató ugyanúgy, mint a vállalkozó, a köztisztviselő, vagy bármelyik polgár. A környezetstratégia ismeretei tehát mindazok számára fontosak, akik gazdasági érdekeltségüket össze kívánják kötni a környezetvédelem iránti elkötelezettségükkel: a vállalatok és vállalkozások jövőjét formálni akaró vezetőknek, a környezetvédelemre érzékeny gazdasági szakembereknek, a régiók, a települések jövőjét építő környezetvédelmi szakértőknek.

A következőkben a környezetvédelem különböző területein, ill. különböző kérdéseivel foglalkozó környezetvédelmi szakemberek számára ad a tananyag olyan ismereteket, melyek segítségével akár egy gazdasági ágazat, egy önkormányzat, vagy egy vállalat elkészítheti környezetvédelmi stratégiáját.