Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

15.3. Technológia hatáselemzés (TA) a stratégiai tervezésben

15.3. Technológia hatáselemzés (TA) a stratégiai tervezésben

A technológia hatáselemzés (angol szóhasználattal: Technology Assessment, rövidítve TA) fogalma és gyakorlata 30-35 évre nyúlik vissza. E tudományos igényű interdiszciplináris hatás-előrejelző vizsgálódást – az élet által felvetett, megoldandó nagyjelentőségű kérdésekre válaszul – az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki először azzal a céllal, hogy adott kérdésekben objektív (párt, szektor stb.), semleges információkkal segítsék a felsőszintű gazdasági-politikai döntéshozók munkáját. A TA vizsgálatok, elemzések arra próbálnak tudományos, szakmailag megalapozott választ adni, egy-egy nagyjelentőségű műszaki kutatási-, fejlesztési-, beruházási-, gazdasági- döntésnek milyen várható (szándékolt és nem szándékolt, közvetett és áttételes, azonnali vagy távlati) hatásaival kell számolni. A hatásokat igyekeznek a lehető legszélesebb értelemben (pl. műszaki-, ökológiai-, társadalmi-, gazdasági szempontból) szimulálni és gazdaságmatematikai módszerekkel megalapozni.

Az „indulás” óta eltelt negyed évszázad alatt a TA értelmezésének és gyakorlatának széles skálája alakult ki, és terjedt el a helyi sajátosságoknak megfelelően. Bár az újabb TA „filozófiák” lényegesen eltérnek a korábbi változatoktól, de ez nem jelenti azt, hogy ezek – csak azért, mert újabbak – valamiféle magasabbrendűséggel bírnának. Mind a régebbi megközelítéseknek (pl. felépült műszaki objektumok nem szándékolt vagy másodlagos hatása) mind az újabb TA megközelítéseknek (pl. kutatási-fejlesztési projektek lehetséges környezeti vagy társadalmi hatása) megvan a maguk létjogosultsága és eltérő szerepe.

Nem véletlen, hogy már a 70-es években a környezetvédelem váltotta ki a TA alkalmazásának szükségességét. Az energiatermelés problémájának megoldását célzó kutatások mellett a biotechnológiai-, géntechnológiai-, környezetegészségügyi-kutatások, és ezekre alapozott technológiát politikai jellegű, esetenként országos szintű mérlegelést és döntést igényeltek.

Az első TA szervezet az Egyesült Államokban jött létre, alapvetően a környezetvédők és a K+F területen dolgozó tudósok nyomására (Office for Technology Assessment) Európában, a 90-es években gyorsult fel ez a folyamat.

Az évek során az egyes országokban kialakult nemzeti (parlamenti, kormányzati szintű) TA szervezetek két nagy csoportba sorolhatók. Egy részük a parlamentek felügyelete alá rendelve, a másik nagyobb részük a kormányokhoz (illetve adott minisztériumokhoz) rendelve működik. Vannak, un. köztes szervezetek is, melyek mindkét „fél” számára egyaránt dolgoznak. A „nemzeti” TA szervezetek mellett természetesen országonként eltérő mértékben számos tartományi szintű – TA munkát végző – vállalkozás, szerveződés is működik.

Stratégiai szempontból az egyik legfontosabb fejlemény, hogy vállalati szinten is megkezdődtek a TA vizsgálatok részben a „stratégiai menedzselés”, részben a fejlesztő kutatások területén. Ezek száma még nem nagy és elsősorban nagyvállalatokhoz kapcsolódnak.

Hazánkban a technológia hatáselemzés még gyermekcipőben jár, ugyanakkor a stratégiai tervezés szükségszerűsége automatikusan maga után vonja a TA vizsgálatok bevezetését is. Most a harmadik évezred elején, és az EU csatlakozás küszöbén Magyarországon a kihívás három területre vonatkozik (Hronszky I., László T. 1994):

Először: a TA-nak el kell érni, hogy szervezetein és hozzáértésén alapuló információs aktivitása jelentős szerephez jusson a politikai döntések demokratizálódása során a tudományos és a technikai fejlődésben. Ehhez a TA kompetenciájának és egész tevékenységének professzionalizálódása, és további erősödése többek között az egyik legfontosabb „hadműveleti feladat”. Más feladatok még: sokoldalú és intenzív kapcsolat kialakítása a működő szervezetek között.

Másodszor: stratégia, vagyis a társadalmilag és a környezetért felelősséget érző TA tevékenység váljon népszerűvé. Sürgetően fontos, hogy túljussunk a jelenleg még lappangó vagy nyilvános szembenálláson és azokon a falakon, amelyek sok helyen vannak még a kormány, illetve parlament által támogatott TA és az ipar között. Ha a termelő szféra s ezen belül különösen az ipar továbbra is távol marad a TA tevékenységtől, vagy egyenesen gátolja azt, akkor nem lesz túl pozitív a TA fejlődése, még inkább a hatása hazánkban és Európában.

Harmadszor: a környezetvédelmi feladatok végrehajtása egyértelműen megkívánja a TA szakszerű, intézményesített bevezetését. A jogharmonizáció révén megfogalmazott igények szigorú stratégiát kívánnak, s ennek a stratégiának csak a TA alapú elemzés ad biztos alapot.

Az USA képviselőháza Tudományos-kutatási és Fejlesztési Albizottságának akkori elnöke a technológiaelemzésnek a következő értelmezést adta: „A technika-hatásértékelés a politikai vizsgálat egy különleges formája, amely lehetővé teszi a politikusoknak a kiegyensúlyozott, szakmailag megalapozott állásfoglalást. Politikai lehetőségekre mutat rá, felbecsüli az alternatív intézkedések hatásait és bemutatja (lehetséges) eredményeiket. Olyan módszere az elemzésnek, amely rendszeresen értékeli a műszaki akciók, programok természetét, jelentőségét, állását és következményeit. Az a feladata, hogy kimutassa e programok háromféle hatását: a kívánatost, a nemkívánatost és a bizonytalant.”

A TA tehát a tudomány és innovációpolitikának a korábbi igényeken túlmenő interdiszciplináris háttértudása és egyezkedési mechanizmusa, amely ma már a nemkívánatos és kívánatos társadalmi hatásokra tekintettel irányul alternatív problémamegoldásra. A korábban figyelembe vett műszaki javaslatok kedvezőbb alternatíváinak feltárására, vagy legalább ennek szükségességére figyelmeztet.

Az újabb tendenciáknak leginkább megfelelő értelmezése a következő: a technológia hatáselemzés (TA) a tudományos műszaki fejlődésnek és komplex következményeinek interdiszciplináris elemzéséből és ezen elemzések kiértékeléséből álló folyamat. Célja, hogy olyan információkat hozzon létre, amelyek segítik a tudományos-műszaki fejlődésen alapuló stratégiai tervezést. Minimalizálja az ökológiai, társadalmi stb. kockázatokat, elősegítse a társadalmi konszenzus kialakulását.

A technológia hatáselemzés, mint tevékenységrendszer egyik osztályozási módja az elemzés tárgya szerint a következő:

  • új, tudományos-műszaki eredmények által indukált TA vizsgálatok. Tárgyuk egy adott technika, vagy technológia kifejlesztésének és alkalmazásának várható következményei, hatásai széleskörű feltárása,

  • konkrét projekthez (objektumhoz) kötött TA vizsgálatok. Egy adott térségben meghatározott technika alkalmazásából eredő következmények feldolgozása (pl. egy erőmű, egy vegyi üzem, egy autópálya telepítésének hatásai a környezetre, a városra, a társadalomra),

  • problémaorientált TA elemzés. Aktuálisan jelentkező vagy előrelátható (definitív) társadalmi szükségletek, problémák megoldására különböző (technikai és nem technikai) stratégiák kidolgozása.

Társadalmi részvétel alapján a TA tevékenység háromféle lehet:

  • reaktív (utólagos társadalmi hatásvizsgálat),

  • projektív (előzetes feltáró társadalmi hatáselemzés),

  • interaktív (a fejlesztők és a felhasználók együttműködésén alapuló társadalmi hatáselemzés).

Módszertani alapon a TA tevékenység négy nagy csoportját különböztetjük meg:

  • tudományos műszaki-technikai számításokon, prognózisokon alapuló kvantifikálható hatás (következmény) elemzések, alternatívák. Ezek lényege a kiszámíthatóság, vagy adott megbízhatóságú valószínűségi becslés a műszaki-technikai hatásokat illetően,

  • az élő és élettelen környezetet érő hatások vizsgálata, ökológiai hatások elemzése,

  • gazdasági, gazdaságossági hatások elemzése (hatékonysági számítások, költség-haszon elemzések),

  • társadalmi hatások vizsgálata, előrejelzése, a széles értelemben vett „társadalmi költségek” felmérése, előrevetítése egy adott cél megvalósítása mellett.

A TA tevékenységek a fejlett ipari országok többségében már beépültek az állami feladatok közé, az állami politika részévé váltak. Ezek az állami politikák az állami szféra, a szakértők és a nyilvánosság közötti viszony szempontjából három modellbe rendezhetők:

  • instrumentális modell, mely a kutatás, a szakértés és a politikai döntéshozatal közvetlen összekapcsolásával jellemezhető. A TA a politikai döntéshozatal egyik eleme, mely a műszaki tudományos fejlődés eredményeinek becslését és értékelését végzi, alternatívák és változatok kidolgozásával, a folyamatok politikai szabályozását is tudományosan megalapozza, tudományos hátterét erősíti,

  • az elitista modell, mely segítségével a politikai és közéleti vitákat un. „tudományos bíróságok” működésével korlátok közé szorítják. Ennél a modellnél a hagyományos döntési grémiumok (kormány, parlament) mellett rangos tudósokból hoznak létre olyan testületeket, melyek a K+F-ről szinte egy bírósági tárgyalás logikája szerint ítélkeznének.

  • a participációs modell a TA munkába szervesen beépíti az érintett közösség és közvélemény reakcióit is. Ezzel a TA egy konfliktusorientált társadalmi tanulási folyamat döntő részévé válik.

Nézzük meg egy egyszerű példán, hogy egy technológia hatáselemzés hogyan értelmezhető a környezetvédelmi fejlesztéseknél.

A cél az, hogy a műszaki fejlesztés eredményeként olyan terméket, technológiát vigyek ki az EU közös belső piacára, melynek környezetvédelmi innováció-tartalma magas, ugyanakkor költségei gazdaságossági szempontból optimálisak.

Kiindulásként a Kesselring féle tervérlelés módszerét használhatjuk, mely módszer leginkább a fejlesztési görbével és az un. „S” görbével jellemezhető. A fejlesztési görbe azt mutatja, hogy a műszaki érték fokozatos és tudatos fejlesztésével párhuzamosan hogyan kell törekedni a költségek csökkentésére, az „S” diagram pedig ábrázolja a műszaki érték és a gazdasági érték viszonyát.

Műszaki érték alatt a tényleges megoldásnak egy idealizált változathoz való viszonyszámát kell érteni. Ez az érték a konstrukció fejlesztésével, az innovációs hányad növelésével emelkedik, és megközelítheti az 1,0-es értéket. A gazdasági érték ugyancsak egy viszonyszám, mely az adott konstrukció és egy ideális termék, szolgáltatás költségeinek viszonyszámát jelenti. Így alakul ki az „S” diagramban ideális fejlesztési görbeként a 45o-os dőlésű egyenes.

A tervezés során az a cél, hogy a termékfejlesztés, a technológiafejlesztés a gyakorlatban minél jobban kövesse az elméleti görbét, és a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve mielőbb megközelítse az ideális értéket jelentő 1,0-es pontot.

Kesselring szerint (Fischer, L. 1971) a fejlesztési görbe a 15.11. ábra szerint, az „S” diagram a15.12. ábra szerint használható a stratégiai tervezés során.

15.11. ábra. A fejlesztési görbe

15.11. ábra. A fejlesztési görbe

Megjegyzem, hogy a fejlesztési görbét innovációs diagramnak is szokták nevezni. Az „S” diagram elnevezését feltehetően a „Spritze”=fecskendő szóra lehet visszavezetni, nagyon szellemesen, hiszen azt mutatja, hogy hol, melyik lépésben hol kell befecskendezni újabb tudást, vagy újabb befektetést a folyamatba, hogy a fejlesztés ideális legyen.

15.12. ábra. Az „S” diagram

15.12. ábra. Az „S” diagram

A műszaki érték és a gazdasági érték a következő képletekkel számítható:

ahol:

pi = az egyes elemek (n db.) innováció tartalmára kapott pontszám (pl. 1-5-ig)

pmax = az elérhető maximális pontszám

gi = az egyes elemek környezet stratégiai súlya

gmax = a környezetvédelmi innováció max elérhető stratégiai súlya a teljes termékben, vagy technológiában

n = a fejlesztés elemének száma

Kideális = az ideális fejlesztésű környezetbarát technika, technológia ára

Ki = az egyes elemek költségei.

A stratégiai tervezés során ez a vizsgálat jó szolgálatot tehet az innováció-tartalom növelésével az EU piackonformitás biztosításához.