Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

13.3. Környezeti kockázatok és a műszaki vezetői felelősség

13.3. Környezeti kockázatok és a műszaki vezetői felelősség

A stratégiai tervezés során az egyes akciók megtervezésénél célszerű a környezeti kockázatokat (pl. az alkalmazott technológiák kockázatait, a beruházások egyes alkotóinak működéséből eredő környezeti kockázatokat) is figyelembe venni. Ez a kialakult konfliktusok kezelésénél is megbízható fegyverré válhat.

A kockázatok figyelembevétele befolyásolja a tervezési munkák kiinduló feltételeit is. Az árvédelmi gátak tervezésénél nem mindegy, hogy 10 éves, vagy 100 éves gyakoriságú árvizekre méretezek. Földrengésveszélyes területeken nagyobb biztonsággal kell számolni, mint a földrengésveszély szempontjából semleges területeken.

A kockázat vizsgálatához (Vajda Gy. 1998) ismernem kell a környezeti kár (a következmény, a környezeti hatás) súlyosságát és a környezeti hatás előfordulásának gyakoriságát, ill. tartósságát. A kockázat mértéke:

Ahol x – a vizsgált környezeti esemény

S(k) – az adott környezeti elemre jellemző érzékenységi (szenzitivitási) tényező

P(x) – a vizsgált környezeti esemény bekövetkezésének tartóssága, gyakorisága

D(x) – az esemény következtében okozott kár

Gyakorlatilag akkor nincs, vagy alacsony kockázat, ha P, vagy D értéke, vagy mindkettő kicsi. Ha a kettő közül bármelyik számottevő, és a másik érték ≠0, akkor célszerű a kockázattal számolni. Ha mindkettő számottevő, akkor meggondolandó, hogy érdemes- e az adott megoldást preferálni, nem lenne- e gazdaságosabb és társadalmilag elfogadottabb egy másik alternatíva.

A stratégiai tervezést befolyásolja az elfogadható kockázat ismerete. Ez nem természettudományi, hanem társadalmi kategória, annak a kockázati értéknek az ismerete, melyet a társadalom az adott szituációban még elviselhetőnek tart.

Mivel a környezeti károsodások elszenvedői az emberek, vagy más élőlények, ezért célszerű a fozicitás fogalmával is megismerkedni. A fozicitás egyes szennyező anyagok ill. bizonyos vegyületek azon tulajdonsága, hogy már akár kis mennyiségben is a receptorra(ba) jutva azt károsítja, vagy elpusztítja.

A kockázatelemzés során receptorként jelentkezik azon ember, vagy más élő szervezet, aki/amely a szennyezett területen az adott anyag, vegyület lehetséges káros hatásainak szenvedője. A szennyező anyag oly mértékben változtatja meg a sejtek felszínén, vagy belsejében található struktúrát, hogy az annak következtében létrejövő fiziológiai hatás a veszélyeztetettséget akár kritikus mértékben is növelheti. A fozicitás következtében kialakult kockázat mértéke függ a szennyező anyag fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságaitól, a szennyezett közegtől és jellemzően az időtényezőtől is.

Az elfogadható kockázat értéke nagyban függ a szennyező hatás tartósságától és a társadalom akcióképességétől. Általában minél kevésbé képes a társadalom a kockázatok csökkentése érdekében a beavatkozásra, annál nagyobb kockázatot tart elviselhetőnek (talán erre a kérdésre a pszichológusok kimerítő választ tudnak adni!).

Szennyező hatás tartóssága egy a környezetet terhelő, szennyező jelenség meghatározott szintet elérő, vagy meghaladó értékének átlagos előfordulási ideje időegységben (általában napokban), vagy a vizsgált teljes időtartam százalékában megadva. Mérésekből, statisztikai adatokból megállapítható, hogy egy bizonyos szennyezés értéke hányszor volt nagyobb, vagy egyenlő valamilyen küszöbértéknél.

A stratégia készítésénél a kockázatelemzés szükségessége a már ismert ábrázolásból vonható le (13.1. ábra).

13.1. ábra. A kockázatelemzés stratégiája

13.1. ábra. A kockázatelemzés stratégiája

Egy vállalkozás környezeti kockázata alatt valamely élővilágot érintő veszély, vagy fenyegetettség bekövetkezésének valószínűségét, és a bekövetkezett esemény által kiváltott következmények súlyosságát értjük.

A vállalkozások környezeti kockázatának összetevői endogén (belső) vagy exogén (külső) eredetűek lehetnek.

Nézzünk arra néhány példát, hogy milyen endogén és exogén tényezők növelik a környezeti kockázatot.

Belső (endogén) tényezők:

  • az alkalmazott vegyi anyagok veszélyessége,

  • az alkalmazott termelési technika és technológia korszerűtlensége,

  • az alkalmazottak képzetlensége,

  • munkahelyi fegyelem hiánya,

  • felelősségi körök megállapításának elmaradása,

  • környezeti felelősség hiánya stb.

Külső (exogén) tényezők:

  • nem egyértelmű környezeti felelősségbiztosítási rendszer,

  • fejletlen környezetvédelmi infrastruktúra,

  • fejletlen környezetvédelmi szolgáltatások,

  • szűkös kapacitások,

  • fejletlen vészelhárító rendszer,

  • a gazdasági fejlettség és a lakossági igények nincsenek összhangban stb.

A stratégiai tervezés során végzett kockázatelemzésnél célszerű a külső és belső kockázatokat felmérni, és a vezető felelőssége kell legyen, hogy jól döntsön az egyes stratégiai feladatok végrehajtásáról. Egy ilyen döntési mátrix gyakorlati alkalmazását mutatja be a 13.2. ábra.

13.2. ábra. Környezeti kockázatok

13.2. ábra. Környezeti kockázatok

Magyarázat:

  1. Ha a külső és belső kockázatok mértéke kicsi, várhatóan a környezetterhelés kicsi, a károsítás mértéke nem jelentős. Az érintettek köre is kicsi (pl. textilipar, műszeripar). Ez esetben elegendő, ha a környezetvédelmi előírásokat betartja, stratégiai tervezésben nincs jelentősége.

  2. Ha a külső és belső kockázatok mértéke nagy, vagy esetleg valamelyik közepes, jelentős emisszióval célszerű számolni. A vállalatnak felsőszintű vezetői részvétellel kell foglalkoznia a környezetvédelemmel, ezért a stratégiai tervezésben is kiemelt szerepet kell kapjon a környezetvédelem:

  3. A belső kockázati tényező nagy, a külső kicsi, a kibocsátás jelentős lehet, de a következmények belső intézkedésekkel megszüntethetők Monitoring kiépítése, a környezetvédelmi technikák alkalmazása, a hatósági kapcsolatok javítása célravezető. Stratégiai szempontból kisebb jelentőségű előkészítést, bonyolítást igényel.

  4. Meghatározó, hogy a külső környezeti kockázatok mértéke nagy vagy közepes, ami kisebb kibocsátást, de nagy területű, vagy nagyobb tömegeket érintő, esetleg nagy összegeket felemésztő környezetszennyezésről lehet szó. (Pl. egy gyorsétkeztető vállalat hulladékproblémája). Ebben az esetben a stratégiai tervezésnél nem hanyagolható el a környezetvédelmi szempontok stratégiai jelentősége.

  5. Ha a belső tényezők szerepe közepes, a külső kockázatok értéke kicsi, a probléma a belső környezetvédelem fejlesztéssel megoldható, akár technológiakorszerűsítéssel, akár más műveleti módszerrel. Stratégiai jelentősége csekély.