Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

13. fejezet - Kreativitási technikák a stratégiai tervezésben

13. fejezet - Kreativitási technikák a stratégiai tervezésben

A környezetvédelemmel összefüggő stratégiák megfogalmazásának és végrehajtásának a politikai elhatározáson kívül társadalmi, gazdasági és műszaki (technikai, technológiai) feltételei vannak. Ahhoz például, hogy a környezetbarát szemléletű fenntartható fejlődés stratégiája sikeres legyen, a következő feltételeket kell biztosítani:

  • társadalmi téren biztosítani kell a környezetvédelemben érdekelt polgári középosztály, a nemzeti öntudat megerősödését, az oktatás, nevelés színvonalának lényeges emelését, a közösség iránti elkötelezettség erősítését;

  • gazdasági téren biztosítani kell a környezetbarát termékek és technológiák nemzetközi és hazai versenyképességének növelését, a hazai kis-, és középvállalkozások megerősödését, a piaci részesedés arányos rendezését;

  • műszaki téren biztosítani kell a magas szintű kutatást, műszaki fejlesztést és innovációt, az alkotó mérnöki tudás érvényesülését, a szakmai érvelések előnybe helyezését.

Ezek a feladatok csak kreatív körültekintéssel valósíthatók meg, interdiszciplináris jellegűek, széleskörű elemzést kívánnak, esetlegesen konfliktusokhoz vezetnek, ezért fontos a stratégiai tervezésben is a kreativitási technológiák alkalmazása.

13.1. Kreativitási technikák a stratégiai tervezésben

Ahhoz, hogy a jövő útját jó stratégiával, ezen belül jó akciókkal tervezzük meg, a jövőben kell tudnunk gondolkodni. Ehhez kreatív szemlélet, és kreatív előrejelzési technikák szükségesek.

Az előrejelzéseket általában három csoportba oszthatjuk:

  • gazdaságmatematikai módszerek,

  • szimulációs módszerek

  • szakértői becslési módszerek.

A gazdaságmatematikai módszerek közül legismertebbek a trendszámítás, valamint a regresszió- és korrelációelemzés. Környezetstratégiában általában a trendszámítást alkalmazzuk a természeti tényezők jövőbeni változásaira, a beruházások várható irányainak meghatározására, továbbá a társadalmi érdekeltség alakulásának előrejelzésére. Az eloszlás-függvények a stratégiai irányok meghatározását teszik lehetővé. A módszer „kemény”, matematikai alapokon áll, továbbá jellemzője, hogy a jövő értékeléséhez a jelen és múlt adatait használjuk fel, a véletlen hatásokat nem lehet figyelembe venni. A stratégiában alkalmazható, és a stratéga által is használható gazdaságmatematikai módszerekkel külön fejezetben foglalkozom.

A szimulációs módszerek szimulálják a jövőt, és a „mi lenne, ha” típusú kérdésekre adnak választ. A szimulációs modellezés nagy adattömegek, idősorok, független és összefüggő változók vizsgálatát teszi lehetővé. Szimulációs modellekkel előre jelezhetők árvízi helyzetek, meteorológiai katasztrófák hatásai, környezeti terhelések terjedése, stb. A szimulációs modellekben felhasznált adatok származhatnak a múltból, a jelenből, de szakértői becslések is lehetnek. A stratégiában használható szimulációs modellezést bízzuk szakértőkre, és kutató-fejlesztő intézetekre.

A szakértői becslési módszerek közé tartoznak a brainstorming, a nominálcsoport-módszer, a Delphi-módszer, a cross-impact elemzés és a morfológiai elemzés. Ezeket a szakértői becsléseket más szóval kreativitási technikáknak is nevezik. A kreativitási technikákat egyenként, vagy kombinálva is használhatjuk. Ezzel a technikával dolgozta ki a Magyar Tudományos Akadémia munkacsoportja a Magyarország környezeti jövőképét alkotó szcenáriókat.

Nézzük röviden egyenként ezeket a szakértői becslési módszereket!

A brainstorming, más néven „ötletvihar”, „ötletvásár” csoportos kreativitási technika, ahol adott szabályok mellett új ötleteket keresünk. Négy lépésből áll:

  • bemelegítés, lazító beszélgetés, felkészülés a gyakorlatra,

  • az ötleteket rögzítő személy kijelölése,

  • a megoldandó probléma megbeszélése, mindenkinek pontosan tudnia kell, hogy miben kérik a véleményét, és

  • az ötlet-előállítás.

A brainstorming legfontosabb szabályai:

  • egyetlen ötletet sem szabad kritizálni, vagy elhagyni,

  • csak a szabad, korlátok nélküli gondolkodás kínál újdonságokat, ezért a legvadabb ötleteknek is helyt kell adni,

  • minél több ötletet kell felszínre hozni,

  • egymás ötleteihez csatlakozva ötletkombinációkat is alkalmazni kell.

A módszer előnyei:

  • nagyon gyorsan sok új ötlethez jutunk,

  • sok ember sok szempont szerinti megoldást javasolhat,

  • a felvetett ötleteknek akkor is lehet utóéletük, vagy más célra való felhasználásuk, ha most el is vetettük azokat,

  • javítja az emberi kapcsolatokat a csoportmunka révén.

A módszer hátrányai:

  • csak ötleteket és nem megoldásokat várhatunk tőle,

  • sok oda nem illő gondolat közül kell a használhatókat kiválogatni,

  • jellege miatt háttérbe szorulhatnak a csendesebb, szerényebb, visszahúzódó emberek,

  • nem alkalmas arra, hogy segítségével egy problémára megtaláljuk a legjobb megoldást

A nominálcsoport-módszer a brainstormingnál strukturáltabb ötlet-előállító technika. Öt lépésből áll:

  • első lépés: a felvetett probléma megoldására vonatkozó ötleteket mindenki saját maga csendben végiggondolja, majd leírja,

  • második lépés: a csoportok megegyeznek a közös ötletlistában,

  • a gyakorlat vezetője összesíti a csoportok közös ötletlistáit,

  • az ötleteket tisztázzák, megvitatják, az átfedéseket, ellentmondásokat megszüntetik,

  • a megmaradt ötleteket még egyszer a csoportok áttekintik, majd rangsorolják (pl. minden ötlet 1-10-ig terjedő pontszámot kaphat).

A nominálcsoport-módszer előnyei a brainstorminggal szemben:

  • a csoportok létszáma variálható,

  • a csoportok összetétele szakmailag determinált lehet,

  • a csoportoknak előszűrési jogot adhatunk,

  • kisebb csoportban jobban eltűnnek az ember és ember közötti viselkedésbeli különbségek.

A Delphi-módszer lényege, hogy különböző szakterületek szakértőit kérdezzük meg külön-külön, hogy milyen események és milyen valószínűséggel várhatók a jövőben. A kapott eredmények összehasonlítása és elemzése után következtetéseket vonunk le. Ezeket a következtetéseket a kérdésekkel együtt egy újabb szakértői kör kapja meg véleményformálásra. A módszer egy iteráció, melyben a jövőről alkotott véleményeket fokozatosan közelítjük egymáshoz. Fontos a kérdések jó, egyértelmű megfogalmazása, a befolyásolás kizárása. Ez a módszer kiváló a technológiai fejlődés előrejelzésére.

A Cross-impact elemzést is elsősorban technológiai előrejelzésre használjuk. Segítségével különböző változók kapcsolatait és egymásra gyakorolt hatását határozhatjuk meg. Alapja egy mátrix, melyben két jövőbeni helyzet egymásra gyakorolt hatását elemezzük. Valamennyi változó valamennyi más változóval való összefüggését, egymásra gyakorolt hatását vizsgálhatjuk. A módszer környezetvédelmi alkalmazása a környezeti hatások változásainak és az egyes technológiák összefüggéseinek vizsgálatára is alkalmazható.

A morfológiai elemzés egy rendszerezett vizsgálati módszer, melynek során a rendszereket elemeire bontjuk, majd az elemekből, illetve a lehetséges változókból minden elképzelhető módon kombinációkat alakítunk ki. Ezzel próbáljuk a jövő képét megalkotni. A módszer előnye, hogy kreatív gondolkodásra ösztönöz, hibája viszont, hogy a sok szempont, változó és változat miatt könnyen kimaradhat valamilyen fontos szempont a vizsgálatból.

A szcenárió-writing, vagy forgatókönyvírás különösen alkalmas módszer hosszú távú előretekintésre. Az elemzések során megállapított, és szükségesnek ítélt változások és azok hajtóerejének ismeretében a stratéga, megfelelő szakértők bevonásával elkészítheti a változások következtében várhatóan bekövetkező jövőkép alakulásának forgatókönyvét. A szcenáriók nem előrejelzések, hanem a jövő lehetséges eseményeinek leírása, jól jellemezhető az egyes akciók eredményeként bekövetkező változásokkal. Elősegíti a kreatív gondolkodást, lehetővé teszi, hogy a stratégiai tervezési folyamatba állandóan új és hasznos információk kerüljenek, növelve a folyamat kreatív jellegét, támogatva a stratégiai akciókat.

Általában három szcenáriót készítünk:

  • egy legvalószínűbb,

  • egy optimista és

  • egy pesszimista változat.

A szcenáriók ismeretében a stratégia végrehajtásában a következőket tehetjük:

  • végigelemezzük a lehetséges lépéseket és cselekedeteket arra az esetre, ha a lehetséges szcenáriók bekövetkeznének, vagy

  • döntünk azokról a lehetőségekről, amelyekkel saját megelőző lépéseinkkel a jövő lehetséges alakulását befolyásolhatjuk.