Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

12.4. Környezetbarát termékek és technológiák szerepe a fenntartható fejlődésben

12.4. Környezetbarát termékek és technológiák szerepe a fenntartható fejlődésben

A környezeti iparág egyik sajátos területe a környezetbarát termékek rendszere. Ez a rendszer hazánkban is és az Európai Unióban is működik, és a gazdasági tervezésben akár stratégiai jelentősége lehet. A stratégiai szempontokat azok a kedvezmények erősítik, melyek szerint kedvezményt, támogatást vagy más preferenciát kapnak az ökocimkével ellátott minősített termékek, vagy szolgáltatások.

Az Európai Unió környezetbarát termék minősítő rendszereit a tagállamok hozták létre olyan termékek környezetbarát termék jellel való megkülönböztető elismerésére, amelyek környezetkárosító hatása sokkal kisebb, mint a hasonló felhasználási célú termékeké. A minősítés megkérése önkéntes, de csak akkor teljesíthető, ha az adott termékre, vagy termékcsoportra érvényes minősítési feltételrendszer kidolgozásra és elfogadásra került. Az önkéntesség feltételezi, hogy az ökojellel ellátott termékek gyártási és vásárlói is tudatában vannak, hogy az ilyen minősítésű termékek minősítése nagyon gondosan történik, és a termék környezetkárosító hatása jelentősen kisebb, mint a hasonló használati célú versenytárs termékeké, vagy helyettesítő termékeké (lásd a mikrokörnyezet elemzése c. alfejezetet). Az ökojellel ellátott termékek gyártásának és használatának minden biztonsági és használati követelményt ki kell elégítenie.

Az Európai Unió által rendeletben szabályozott ökojel az EU tagországaiban már meglévő vagy a jövőben kialakítandó ökojelölő rendszerekkel párhuzamosan, azok kiegészítő rendszereként működik. Ugyanez vonatkozik a Magyarországon már működő „Környezetbarát termék” jelzés és az EU ökojel használatára is.

Az ökojel nem adható:

  • élelmiszerek, italok vagy gyógyszerek minősítésére,

  • olyan anyagoknak és termékeknek, amelyek mindenkor érvényes változatai veszélyesnek minősülnek, továbbá

  • olyan anyagoknak és termékeknek, amelyek előállítása az emberre és/vagy környezetre nagyon káros eljárással történik.

A rendszer működésének kulcseleme az ökojelzésre benyújtható egyedi termékcsoportok és a minősítésre alkalmas vonatkozó feltételrendszer meghatározása. Egy adott termékcsoportra elfogadott feltételrendszer érvényessége az EU-ban az elfogadás után 3 év.

A kiválasztott termékcsoportra vonatkozó feltételrendszer kidolgozásához minden esetben a teljes életútelemzést, a „bölcsőtől a halálig” megközelítést alkalmazzák, azaz a termékcsoport minden életszakaszában megvizsgálják a káros környezeti hatásokat a nyersanyagok kinyerésétől, feldolgozásától kezdve a gyártáson, az elosztáson és használaton keresztül a termék használat utáni sorsával bezárólag. Erre a célra elvégzik a kérdéses termékcsoporthoz tartozó különböző termékfajták potenciális környezeti hatásainak szisztematikus és tudományos összehasonlítását. Így például:

  • a víz- és energiafelhasználás csökkentését/megtakarítást,

  • a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást,

  • a föld felmelegedés elleni és az ózonréteg védelmére vonatkozó eredményeket,

  • a zajvédelem eredményeit, valamint

  • az ökorendszer védelem érdekében tett, a termékben megvalósuló eredményeket.

A minősítési feltételrendszer olyan termékekre dolgozható ki:

  • melyek a belső piacon jelentős mennyiségben vannak forgalomban,

  • melynek életútjuk során a földre, vagy egy területére és/vagy az egész természetre jellemző környezeti hatással bírnak, és

  • jelentős környezeti hatásjavulás érhető el az ökojelzett termékek széleskörű használatánál.

A stratégiai tervezés során nyilván társadalmi, esetleg gazdasági jelentősége is van, hogy környezetbarát termék, vagy szolgáltatás gyártására, beindítására vállalkozunk. A környezetvédelmi ipar feladata, hogy ezeket a termékeket jól válassza meg, K+F tevékenységével alátámassza, és biztosítsa a termelés szervezeti hátterét is. Fontos tehát a versenyképes ipari vállalkozások erősítése, új ipari termelőbázisok létrehozásának ösztönzése.

Figyelemreméltó, hogy a regionális fejlesztési tervek készítése során egyre több stratégiai tervezéssel találkozunk, és ezek stratégiai céljai jól szolgálják a környezetvédelmi iparban jelentős szerepet játszó innovatív gazdasági bázis megteremtését.

A környezetvédelmi ipar szolgálja elsősorban a fenntartható fejlődés alapvető műszaki feltételeit. Ebben kézzelfogható eredményeket jelentenek az ENSZ Konferenciák között tartott regionális kerekasztal értekezletek. Hazánk az Európai és Észak Amerikai Régióhoz tartozik, melynek Coloradoi ülésén (szabad fordításban) többek között rögzítették, hogy

  • a fenntartható fejlődéshez nem elegendő a környezet és a gazdasági tevékenységek integrálása, hanem szociális és társadalmi dimenzió is szükséges;

  • a fejlődés koncepcióját olyan helyi szellemi és tradicionális alapokra kell helyezni, mely figyelembe veszi a történelmileg kialakult értékeket;

  • a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósítása az önkormányzatok és a vállalatok területén megy végbe a környezetvédelmi ipar és szolgáltatás függvényében;

  • a tudomány, az innováció, a K+F szerepe az új ismeretek megszerzésében, a megvalósítható jövőképhez vezető utak feltárásában áll;

  • a helyi, regionális akcióprogramok, a helyi struktúra és technika fejlesztése jelenthetik a további előrehaladást;

  • a marketing tevékenységet a környezetvédelmi iparra is ki kell terjeszteni.