Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

1

1

11.1. ábra. Magatartásformák az önérvényesülés és az együttműködés függvényében

11.1. ábra. Magatartásformák az önérvényesülés és az együttműködés függvényében

Figyelembe kell venni azt, hogy:

  • a versengő típusnál, ha az érdekelt nyer, az ellenérdekelt veszít,

  • problémamegoldó típusnál mindkét fél nyerhet,

  • kompromisszumkezelésnél nehezen ítélhető meg, hogy a nyereség, vagy veszteség melyik félnél, milyen mértékű, erre a stratégia adhat választ,

  • elkerülő motiváltságnál mindkét fél veszít,

  • alkalmazkodó magatartás esetén az érdekelt veszít, az ellenérdekelt nyer.

Jó lenne, ha az egyes magatartásformák, ill. viselkedésformák ennyire egyértelműek lennének. Tudomásul kell venni azt, hogy az egyes társadalmi csoportokon belül is változóak, de az idő függvényében, a konfliktushelyzet változásától, a külső tényezők alakulásától függően is a magatartásformák, a döntési folyamat során is emberenként változhatnak.

Ezért az öt alaptípusú, valamint a négy átmeneti (sokszor labilis), és ezért a statisztikai értékeléseknél zavart okozó magatartásforma figyelembevételével hat un. „kevert” típust különböztetünk meg:

Ezek a következők:

  • Ha valaki a konfliktushelyzetben vagy versengő álláspontot vesz fel, vagy gyenge kompromisszumkeresés után visszavonul, esetleg elkerülő magatartást tanúsít. anélkül, hogy közben bármilyen együttműködési szándéka lenne, ezt a típust magányos farkasnak nevezhetjük.

  • Ha az érdekelt versengő alaphelyzetből kiindulva a kompromisszumkeresés eszközével a problémamegoldó magatartást választja a konfliktus megoldására: menedzser típusnak nevezhető.

  • Ha valakinek a viselkedésében a problémamegoldó, a kompromisszumkezelő és az alkalmazkodó magatartásforma dominál, jó csapatjátékosnak bizonyul.

  • Ha valakinél az elkerülő, a kompromisszumkereső és az alkalmazkodó magatartásformák a meghatározók, akkor elmondható, hogy elsősorban az illető indirekt úton él a hatalmával, rendszerint a visszavonulást választja, és másra hagyja a döntés felelőségét. Ezt a típust családanya típusnak szokták nevezni.

  • Ha egy problémamegoldó ember a kompromisszumkeresés után elkerülő magatartást tanúsít, sértődős primadonna a neve.

  • Ha valaki a versengő státuszból kiindulva a végén alkalmazkodó magatartásformát tanúsít, az az ostoba árus.

Az egyes magatartásformáknak megvannak a jellemző társalgási formái, melyek a tárgyaló felek vitájában, egyezkedésében rendszeresen jelentkeznek Az öt alaptípusnál ezek a következők:

A versengés beszédfordulatai: Nem változtatok a véleményemen!…,Az én véleményem az ésszerű…, Ezt én jobban tudom!…, hogy egészen világos legyek!…, tedd amit mondtam!…, stb.

A problémamegoldás beszédfordulatai: Ez az én véleményem, és a tiéd?…, Valójában mi a probléma?..., Hogyan oldhatnánk meg?..., Keressünk közös kiindulási alapot!..., stb.

A kompromisszumkeresés beszédfordulatai: Gyorsan találjunk megoldást!..., Én engedek ebben, te engedsz abban!..., Hajlandó vagyok, ha te is hajlandó vagy!..., Inkább nyerjünk, mint veszítsünk mindketten!..., Találjunk megoldást félúton!..., stb.

Az alkalmazkodás beszédfordulatai: Én így gondoltam…, Egyetértek…, Kész vagyok elfogadni a te véleményedet!..., Úgy teszek, ahogy mondod…, Nem akarlak megbántani!..., Örülök, hogy ebben egyetértünk!..., stb.

Az elkerülés beszédfordulatai: Ezért nem vállalhatom a felelősséget!..., Jobb lenne, ha ezt most nem vitatnánk meg…, Térjünk vissza erre később!…, Ez nem tartozik a hatáskörömbe…, Nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitába bocsátkozzam…, Nem akarok ehhez hozzászólni!..., Most nincs véleményem…, stb.

A kevert típusoknál ezek a beszédfordulatok természetesen váltakozva, de valamilyen emberi következetességgel fordulnak elő. A konfliktusok feloldásában valamennyi típusnak lehet pozitív, vagy negatív szerepe. Ezért ne tekintsük egyiket sem egyértelműen pozitívnak, vagy negatívnak!