Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

10.3. A környezeti konfliktusok kezelése

10.3. A környezeti konfliktusok kezelése

A környezetvédelmi konfliktusok okainak feltárását és kezelési lehetőségeinek mérlegelését két irányból célszerű megközelíteni. Egyrészt megfelelő szakértői teamek segítségével kell részletesen elemezni mind a potenciális konfliktus-lehetőségeket, mind a kialakult konfliktusok okait és megoldási lehetőségeit. Másrészt minél több fórumot célszerű teremteni, ahol lehetőség nyílik a környezetvédelmi konfliktusok minden oldalú szereplőinek eszmecseréire, egymás szándékainak, törekvéseimnek, céljainak és motivációinak megismerésére. A megoldások első feltétele a megértés, viszont a megértés a párbeszédnél kezdődik.

Elgondolkodtató, hogy a különféle szakirodalmi megközelítésekben a „konfliktus” megítélésének két fő irányzatát egyértelműen megtalálhatjuk:

  • ha az ellenmondások és ellentétek összeütközéseként értékelik a mindenáron leküzdendő konfliktushelyzeteket, akkor a konfliktus negatív értékelést kap;

  • ha belegondolunk, hogy a világon minden új igazság, hittétel, találmány, vagy tudományos eredmény a régi felfogásokkal szembeni konfliktusok szülötte, akkor a konfliktus egy pozitív folyamat megnyilvánulása, kihívás az igazság keresésére.

A konfliktusok kezelésének alapkérdése, hogy az előre látható, potenciális konfliktushelyzet feloldása, vagy a kialakult – esetleg antagonisztikusnak tűnő – konfliktusok megoldása a feladat. Mindkettő része a stratégiai tervezésnek, hiszen a mikrokörnyezet részét képező ellenérdekeltség legyőzése, vagy meggyőzése egyaránt stratégiai akciónak tekinthető.

Alapvetően két cél-irányultság létezik:

  • a résztvevő célja a konfliktus létrehozása (pl. ezzel kívánja megakadályozni egy beruházás megvalósulását, vagy ezzel kíván megszüntetni egy környezetszennyező tevékenységet, esetleg ezzel kívánja felhívni magára a figyelmet, erősíteni társadalmi pozicióját, stb.),

  • a résztvevő célja a potenciális konfliktushelyzet feloldása, vagy a kialakult konfliktus megoldása.

A konfliktusok létrehozásának széleskörű kialakult gyakorlata van. A konfliktuselemzés irodalma ezt a célkört „pozitív” fogalomként (is) kezeli. Ha a konfliktus humanista, környezetvédő, vagy a régi struktúrák új, jobb struktúrákkal való felváltását célozza, úgy semmi esetre sem tekinthető elítélendő célnak. Sőt a legtöbb korszerű kormányzati rendszer külön támogatásban részesíti a környezetvédelmi szervezeteket, számolva ezek potenciális konfliktusgerjesztő szerepével. Ennek részben kül- és belpolitikai indítékai lehetnek, másrészt alátámaszthatják az adófizető polgárok részére a környezetvédelmi kormányzati szervek fenntartási- működési költségeinek, továbbá a környezetvédelmi célú elvonások (útadó, termékdíj, súlyadó, energia-áremelés stb.) szükségességét.

A konfliktushelyzetek feloldására, ill. megoldására irányuló törekvések közül mindenképp a preventív, megelőző technikák bizonyulnak gazdaságosabbnak és hatékonyabbnak. A mai – ismert – környezetvédelmi konfliktusok jelentősebb hányada arra vezethető vissza, hogy elmulasztották a szükséges előzetes felméréseket, a potenciális konfliktus-lehetőségek elemzését és a megelőző intézkedéseket, „megtakarítva” ezzel részben az előkészítés időigényét, részben a szakértői költségeket. Ennek eredményeként viszont jelentős nagyságrendű beruházás megvalósítása meghiúsult, vagy stagnál, illetve már a megvalósítás stádiumában váltott ki olyan méretű lakossági ellenállást, melynek mind gazdasági, mind távlati politikai hatásai felmérhetetlenek.