Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

10.2. A környezeti konfliktusok néhány tipikus csoportja

10.2. A környezeti konfliktusok néhány tipikus csoportja

Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a környezetvédelmi konfliktusok konkrét „tiszta” típusai alig léteznek, hiszen a megközelítés (elemzés, értékelés, megítélés) szempontjai igen változatosak lehetnek, sőt végső soron maga az „elemzés” és értékelés is beavatkozást jelenthet a konfliktus konkrét folyamatába. Mindemellett fontosnak tartom, a konfliktuselmélet eddig ismert kategorizálási törekvéseiből a környezetvédelem körében is értelmezhető konfliktusok néhány tipikus csoportjának áttekintését, mert ez a gyakorlati környezetvédelmi szakember számára segítséget nyújthat a konfliktus-elemzésnél tapasztalható jelenségek sokaságának rendszerezettebb áttekintéséhez.

  1. Szociológiai szempontú kategóriák

                - Intraperszonális konfliktusok:

    Egy konkrét személy belső konfliktusai, melyekről önmagában kell döntenie. Környezetvédelmi vonatkozású – néhány tipikusabb – példája: az egyéni érdek és a felismert közösségi érdek belső (lelkiismereti) ütközése, ütközések a „kötelesség” és a „hajlamok” között, vagy a „hit” (feltevések, meggyőződések stb.) és a „tudás” (ismeretek, tények, információk stb.) között. Jellemző példa erre egy parlamenti képviselő esete, aki saját szakmai józan értékítélete, és pl. a politika által diktált értékítélet között kényszerül a mérleghinta szerepét betölteni.

                - Interperszonális konfliktusok:

    Szembenállás két személy között. Környezetvédelmi vonatkozású tipikusabb példák: két szakértő eltérő véleménye (melyhez értékelő elbírálás fűződik), két vállalkozó (gyártó, szolgáltató stb.) eltérő érdekeltsége, melyek érvényesítéséhez környezetvédelmi szempontokat (néha csak jelszavakat) kívánnak alkalmazni, vezetői tekintély veszélyeztetése eltérő véleményű beosztott szempontja, vagy egy másik szervezet vezetőjének álláspontja által stb. Környezetvédelem területén talán legjellemzőbb példa a Környezetvédelmi Miniszter és az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága Elnökének eltérő álláspontja, a garéi veszélyes hulladék kezelésének kérdésében. (2001) Alkalmas e, vagy sem a dorogi égető a garéi hulladék égetésére?

                - Csoporton belüli konfliktusok:

    Néhány tipikus környezeti példa: egy lakóközösségen belül a kertvédők (parkvédők) és a parkokat rongálók, szennyező kutyákat tartó állatbarátok konfliktusa. Hasonló a városvédők (település tisztaságát védők) és a kutyasétáltatók „canis merga” ellentéte. Családon belül a zajártalmat okozó „zenekedvelő” ifjak és a napi környezetvédelmi konfliktusoktól fáradt, otthonában pihenni vágyó szülők konfliktusa. Egy környezetvédelmi egyesületen belül az energiatakarékosságra ösztönző áremeléseket szorgalmazók és a társadalmi bázist növelő (de létminimum alatt tengődő) nyugdíjasok érdekeinek ütközése stb.

                - Csoportok közötti konfliktusok:

    Tipikus példa a település gazdasági fellendülését elősegítő (munkahely, adóbevétel, infrastruktúra-fejlesztés stb., lehetőségét nyújtó) beruházásokat támogatók és mindezt környezetvédelmi okokból ellenzők vélemény- és érdekütközései (mindezt fokozhatja, ha az ingatlan tulajdonosok, vagy pl. mezőgazdasági-árutermelők, túrizmusból élő szolgáltatók érdekei is veszélyeztetettek).

  2. Pszichológiai minősítésű kategóriák:

                - Elképzelések (feltevések, meggyőződések) konfliktusa:

    A környezetvédelemről az emberek elképzelései, feltevései, ismeret- és tapasztalatanyaga, meggyőződései igen eltérőek, gyakran összeegyeztethetetlenek. A konfliktusviták fő veszélye az, hogy „süketek és vakok párbeszéde” lesz belőle. A konfliktus végleges elmérgesedésének legtipikusabb indikátora, ha a vitázók az érvek helyett áttérnek az „ellenfél” (vagy érveinek, álláspontjának) jelzőkkel való minősítésére. Ha egy ember számára a Dunakanyar erőművel is szép, egy másik számára ennek ellenkezője, akkor e két ember „szépérzéke” soha nem közelíthető.

                - Vélemények, álláspontok konfliktusa:

    Nehéz volna hitelesnek elfogadni olyan környezetvédő érvelését, aki nincs kellően meggyőződve saját véleményének, álláspontjának igazságáról. Ebből viszont következik, hogy minden – lényegesen – eltérő álláspont szerinte csak helytelen és eltérő lehet. A konfliktust csak fokozza, ha az eltérő álláspontokat megfelelő „súlyú” szaktekintélyek, magas beosztású vezetők stb., képviselik, hiszen itt a vélemények feladása (esetleg már a kompromisszum is) nem csak az „igaz ügyet”, de a szaktekintély megítélését is veszélyeztetnék.

                - Magatartási konfliktusok:

    Számtalan azon konfliktusok száma, melyek egyébként józan észérvek, esetleg érdek-kompromisszumok útján praktikusan megoldhatók volnának, de a tárgyilagos megítélést eleve akadályozza egy-egy álláspont képviselőjének a másik fél számára elfogadhatatlan magatartása (érvelési stílus, agresszív megnyilvánulások, jelzők, szalonképtelen viselkedés stb.). Ezek sokszor visszavezethetők az „érzelmi telítettségű” álláspont-konfliktusokra is. Sajnos a médiák is többnyire ezeket a helyzeteket használják ki.

                - A változással szembeni ellenállás konfliktusai:

    Az emberek többsége fél a változásoktól, mert azokkal szemben bizalmatlan, fél az anyagi veszteségtől, a létbiztonság romlásától, életmódbeli változásoktól, féltik tekintélyüket, pozíciójukat, kialakult szociális, információs, és interperszonális kapcsolataikat. Információhiány miatt nem értik a bekövetkező változások célját, módját, tartalmát. Legyünk őszinték, a korábbi évek információhiányos fejlesztései széles körben motiválták a bizalmatlanságot, de az új fejlesztések nem készítették fel a társadalmat, hogy a kapott információk valóságtartalmát megfelelően értékelni tudják.

  3. Rendszerelemzési kategóriák:

    - Politikai konfliktusok:

    Környezetvédelmi szempontból az egyes politikai irányzatok (pl. pártok) megítélhetők a szerint is, hogy a „környezetvédelem” a cél, vagy csak az eszköz-rendszerükben szerepel. A politikai küzdelmek porondján a mindenkori hatalmi pozíciók változása önmagában is forrása lehet a környezetvédelmi konfliktusok generálásának (pl. ha az ellenzékbe került pártok az új kormányzattól kérik számon az előző 4 évben elmulasztott feladatok megoldását, esetleg az általuk hozott, vagy elhalasztott jogszabályok eredménytelenségét).

    - Szabályozási konfliktusok:

    Egy korszerű társadalom jól-rosszul megalkotott jogszabályok, rendeletek, előírások alapján működik. A korlátozott racionalitású döntések elve alapján egyszerűen lehetetlen, hogy a regulációs szabályzathalmaz minden vonatkozásban összehangolt legyen. A környezetvédelmi konfliktusok jelentős részének potenciális okai lehetnek a jogszabályok, rendeletek ellentmondásaiból, vagy „fehér foltjaiból” eredő eltérések, ellentétek.

    - Hatásköri konfliktusok:

    Alapkérdései: ki mit csináljon, milyen hatáskörben, milyen eszközök felett rendelkezik? Mondhatni: az előző két kategória következtében jelentkező gyakorlati problémák tömege. Környezetvédelmi szempontból elég végiggondolni a tárcák hatásköri- és munkamegosztását, az önkormányzatok feladat- és hatáskörét (különös tekintettel a megyei- és települési-önkormányzatok, vagy a Főváros és kerületei összehangolt és rendezett szabályozására, a vám- és adóhatóságok, valamint a környezetvédelmi szervek hatékony együttműködésére stb.). a szubszidiaritás elvének érvényesítése is sok helyen hatásköri konfliktushoz vezet.

    - Felelősségi konfliktusok:

    Alapkérdése: ki miért felelős, és meddig? Pl. vállalhatja-e egy 4 évre választott önkormányzat a felelősséget olyan beruházásért, melynek (esetleg elmulasztott karbantartási problémái miatt) csak évtizeddel később jelentkeznek környezetkárosító hatásai? Vagy mennyiben tehető felelőssé egy új beruházó a területén fel nem tért környezeti károsodásért?

    - Módszertani konfliktusok:

    Alapkérdése: mit hogyan kell megcsinálni? Alapproblémája: rendelkeznek-e feladatokkal, hatáskörrel, felelősséggel felruházott szervek a megfelelő szakemberekkel, ismeretekkel (vagy ezek igénybevételéhez szükséges anyagiakkal) a környezetvédelmi feladatok ellátásához, továbbá eltérő (szintű, vagy álláspontú) szakvélemények, módszertani megoldások ellentmondásait politikai, gazdasági, hatásköri, vagy egyéb (és akkor milyen) szempontok szerint lehet megoldani? Ki kell szűrni a jogosulatlan terveket, az álszakértőket, az elfogadhatatlan technikákat, technológiákat.

    - Eljárási konfliktusok:

    Alapkérdései: az adott környezetvédelmi feladat stratégiai, vagy taktikai kérdés (pl. vízlépcső építése, határon túlról érkező folyóink szennyezése, stb.), az adott feladatot gyorsan, vagy fokozatosan kell megoldani, a krónikus problémák direkt, vagy indirekt beavatkozásokkal csökkenthetők. Kérdés, hogy meddig terjed az állami feladat és felelősség, és hol hárítható át a „piacgazdaságra” a problémák megoldása. Tipikus környezetvédelmi konfliktusforrás a prioritások meghatározása (jellemzően mai probléma: egy megyei jogú város elkerülő út hiányában hogyan kezelje a városon átmenő gépkocsiforgalom környezetszennyezését? Csökkentse-e a megengedett sebességet, növelve ezáltal a gépkocsik áthaladási idejét és a légszennyezés mértékét, vagy gyorsítsa a forgalmat, ezáltal növelve a balesetveszélyt).