Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

10. fejezet - A környezeti konfliktusok stratégiai kezelése

10. fejezet - A környezeti konfliktusok stratégiai kezelése

A konfliktusok gerjesztésének, kialakulásának „történelmi” hagyományai vannak. Nem véletlen, hogy a „konfliktus” ma a társadalompszichológia egyik divatszava lett. A konfliktusok hozzátartoznak az emberiség életéhez, az emberi értékítélet sokszínűsége miatt kialakulásuk a fejlődés elengedhetetlen velejárója.

A konfliktus szó latin eredetű, a „confligere” jövő idejű melléknévi igenévből fejlődött ki. A katonák csata előtti tevékenységének – a fegyverek és pajzsok összeütögetésének – megnevezése az „arma confligere”. A fegyverek lármájával keltett félelem, a harc előtti lárma néha háború nélkül is az ellenfél megfutamodását eredményezte.

A „conflikturus”, vagy fegyvercsörtető egy erős harcos volt, aki a sereg előtt állva a zajongást vezényelte. (Lásd: korszerű változataiban: pártelnök, szekcióvezető, szóvivő stb.) Az évezredek során a konfliktus szó tartalma megváltozott, kibővült, de azért egyes „conflikturus”-ok fegyvercsörtető szónoklatai, a tüntetések, aláírásgyűjtések emlékeztetnek a történelmi múltra.

10.1. A környezeti konfliktusok kialakulásának általános folyamata

Az információs kor elmélete az un. tudástársadalom elmélet, melyet alapvetően négy elméleti kör határoz meg: a kozmosz-elmélet, a globalizációs rendszer-elmélet, az ember- és tudat-elmélet, valamint a lokalizációs rendszer-elmélet (Varga Cs. 2001) A tudomány szempontjából a környezetvédelem, mint elméleti feladat megközelítése teljesen új utakat, módszereket és látásmódot kíván meg a 10.1.ábrán látható összefüggésekben.

10.1. ábra. A környezetvédelem, mint az információs kor elmélete

10.1. ábra. A környezetvédelem, mint az információs kor elmélete

Sokan állítják, de sokan vitatják is, hogy a környezetvédelem a paradigma-váltás első kézzel fogható eredménye. Nem véletlen, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei, a tudomány szinte valamennyi ágának képviselői, de a „két kultúra”: a humán és a technokrata világ legmarkánsabb szereplői is részt kívánnak venni a környezetvédelem minden kérdésének megvitatásában, a jövőkép kitűzésében, a stratégia megfogalmazásában. Elég végignézni azon események sorát, melyek a környezetvédelmi gondolkodás, majd a célkitűzések végrehajtásának értékelésével a végrehajtás sarokpontjai voltak. A „két kultúra” tudományos képviselői mindkét oldalról részt kérnek a környezetvédelem feladataiból, ott kívánnak lenni a döntéseknél, eleget akarnak tenni az értelmiségi kihívásnak. Mindez újabb és újabb lehetőséget ad a konfliktusok kialakulásának.

Az új globális jövőkép megalkotása a környezetvédelem egyik prioritása is. A fenntartható fejlődés, mint alapgondolat azonban csak a nemzeti sajátosságok figyelembevételével adhat reális víziót. Bár a valóság globális és lokális szinten is átértékelődik, a helyi értékek és a sokszínűség megőrzése mindannyiunk érdeke. A környezettudományok egymástól elkülönülő rendszeréből egy új integrált alaptudás jön létre, új logikával, új gondolkodási móddal, új értékrenddel. A környezeti problémák megoldásához új cselekvéselmélet és innováción alapuló hazai környezetvédelmi ipar szükséges. Mind a tudomány, mind a gyakorlat területén ez egy új értelmiségi kihívást jelent. A kihívás következtében bővül a konfliktusok kialakulásának valószínűsége, mely egy újabb kérdést vet fel, a műszaki értelmiség felelősségének kérdését.

Nézzük meg, hogy alapjában, hány fajta előidéző tényezője lehet a környezeti konfliktusoknak:

  • a környezetvédelem, mint társadalmi makroérték, azon nem pontosan definiált fogalmak közé tartozik, melyek értelmezése könnyen összeköthető politikai, gazdasági esetleg műszaki érdekekkel. A társadalom értetlenül áll a különböző értékítéletekkel szemben, és állásfoglalását többségében emócionális tényezők befolyásolják,

  • az egyéni és társadalmi élet mikro-élményeiből hiányoznak a makroértékek, így a környezetvédelem szolgálatának tudata. Sokan saját egyéni törekvéseiket igyekeznek általánosan elfogadott, a társadalom céljaként feltüntetett értékekbe csomagolva mindenki számára elfogadhatóvá tenni. Sok esetben ez a cél akár egy gazdasági megfontolás, akár egy szélsőséges környezetvédő gondolkodás elfogadtatása, elnyerve a társadalom szélesebb rétegének támogatását, vagy legalább csökkentve a törekvéssel szembeni ellenállást,

  • a környezetvédelem széleskörű társadalmasítása sajnos oda vezetett, hogy ma már a környezetvédelemhez mindenki ért, legalábbis ezt állítja magáról. Vannak multidiszciplináris próféták, akik a környezetvédelem minden területén otthon érzik magukat, és vannak olyanok, akik saját érdekkörükben kiáltják ki magukat szakértőnek. A sok legálisan és illegálisan működő szakértő egymásnak ellentmondó, de a társadalom számára mindenkor hihetőnek hangzó szakértői véleményei eleve a konfliktusok kialakulásához, az egymás füle melletti elbeszélés pedig kiéleződéséhez vezet,

  • a gazdasági döntések során a környezetvédelmi problémák ritkán kapnak prioritást. Általában a döntéseket a rövid távú szemlélet jellemzi, így a környezetvédelemben is inkább a problémák elodázása, mint végleges megoldása kap támogatást. A pénzügyi források elherdálása gazdasági kategória, a környezetvédelem ma inkább társadalmi igény, mint gazdasági tényező. A gazdaság és a társadalom között ez a folyamat élesíti az ellentéteket, és gerjeszti a konfliktusok kialakulását.

Hogyan keletkeznek tehát stratégiai szempontból a környezeti (környezetvédelmi) konfliktusok?

A folyamat fontosabb lépései:

  1. tervezés az értékképzéshez,

  2. törekvés a megvalósításra,

  3. feltevés a környezetvédelem mérlegelésével,

  4. igazolás,

  5. ellenállás érzékelése,

  6. az érdekek ismertté válása,

  7. a konfliktus tárgyának definiálása,

  8. döntés meghozatala.

Részletesebben:

  1. A tervezés fázisában valaki (cég, személy, vállalkozó, intézet, önkormányzat, állami hivatal stb.) egy általa javasolt, és meghatározott tevékenységnek, terméknek, technológiának, megoldásnak valamilyen értéket tulajdonít. Legtöbb esetben úgy ítéli meg, hogy a célja a társadalom egészének érdekét szolgálja, azaz makroértéket képvisel. Ezt különösen akkor hangoztatja, amikor a témát országos pályázaton is indítja. Elkészülnek azok a tervek, melyek az akció elindításához, engedélyezéséhez szükségesek.

  2. Az értékkel felruházott terv megvalósítására való törekvés gyakorlatilag a stratégia tervezésével kezdődik. A terv felépítésének azt a „jövőbelátó” törekvést kell mutatnia, melynek alapja a célállapot meghatározása a környezeti társadalmi felelősség tükrében. A stratégiai elemzés során a tervezett akciók erős és gyenge pontjainak, valamint a lehetőségeknek, és a veszélyeknek a feltárása ad lehetőséget a környezetvédelem területén várható helyzet értékelésére.

  3. Előzőek alapján általában két feltevéssel élhetünk. Vagy arról lehet szó, hogy a megvalósítandó érték társadalmi, vagy általános emberi szempontból (politikai, gazdasági vagy műszaki szempontból is) szükséges, fontos, hasznos és nem veszélyezteti a környezet állapotát. Másik eset, hogy a tervezett értékalkotó tevékenység veszélyezteti bizonyos mértékben a környezetet, de a létrejövő veszély kisebb, mint a létesítmény hasznossága, és a keletkező szennyezés a jogszabályokban engedélyezett határértékeken belül marad. Természetesen, ha ez utóbbi állítás nem lenne igaz, úgy a stratégiai akciók segítségével a tervezési fázist is változtatni kell.

  4. A megvalósítást kezdeményező személy vagy szervezet mindenképpen érdekelt abban, hogy igazolja vagy legalábbis önigazolja, hogy a tevékenység nem okoz visszafordíthatatlan, vagy a jogszabályban nem engedélyezett környezetkárosítást. Ez az igazolás a szükséges környezetvédelmi tervrészek elkészítésével környezeti hatásvizsgálatok elvégzésével, környezeti hatástanulmánnyal, illetve a szükséges hatósági-engedélyek beszerzésével realizálódik. Az előző négy lépésben a tevékenységet végző egyén, vagy szervezet egy meghatározott körön belül mozgott, melynek képviselői köre jól definiálható, de ugyanígy jól definiálhatók a körülmények is.

    A beruházások ezen részfolyamatában a beruházó, tervező, támogatók, hatóságok, bankok, szakmai szakértők vesznek részt, de ugyanúgy tervezhető körülmények között mozognak a beruházás előkészítő fázisának, szabályai és feltételrendszere is. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy a beruházó már jelentős pénzt és energiát áldozott törekvései megvalósítására.

  5. A megvalósításban érdekeltek ellenállást érzékelnek, hogy törekvéseiket, céljaikat, érdekeiket egyes személyek, csoportok, társadalmi rétegek keresztezni akarják, a megvalósítást ellenzik. Sok esetben az ellenzők valamilyen más gazdasági vagy politikai érdeket képviselnek, ill. rejtett módon felvállalnak. Mindenesetre a konfliktus nyilvánvalóvá válik két, vagy több érdekcsoport között.

  6. A konfliktus nyilvánosságra hozásával ismertté válnak azok az érdekek, melyek az ellenállók, ellenérdekeltek viselkedését motiválják. Természetesen ezzel szemben nyilvánossá válnak azok az érdekek is, melyek a beruházó, a megvalósító képvisel. Mind a két fél tarsolyában lehetnek valós, vagy vélt érdekek, valós, vagy vélt értékek. Ezek az érdekek igen széles skálán mozoghatnak (anyagi érdekek /pl. az ingatlan árának csökkenése/, a vélelmezett kockázattal arányos nyereségből való kimaradás, a környezeti állapot /pl. levegő-, víz-, talajminőség, zajszint stb./ romlása, a megszokott társadalmi viszonyok változása, hatalmi viszonyok átrendeződése, érdekvédelmi társadalmi szervezet presztizs csökkenése stb.). Az esetek többségében az egyéni motivációk részletes elemzése rendkívül nehéz, mivel a felszínen jelentkező „megkérdőjelezhetetlen” közérdekű, társadalomvédő jelszavak burkából kellene kihámozni.

  7. A konfliktus és az érdekek nyilvánosságra hozásával beindul egy folyamat, mely a konfliktus tárgyának definiálhatóságához vezet. Egyszerűbb a helyzet, ha a konfliktusban két jól definiálható érdekképviselet vesz részt (pl. beruházó és önkormányzat). A konfliktus tárgya ilyenkor könnyen definiálható, egyértelműsíthető, és általában feloldható. Bonyolultabb a helyzet, ha az ellenérdekeltek társadalmi csoportok, lakossági szervezetek, NGO-k, vagy valamilyen gazdasági és érdekeltség által motivált társadalmi szervezetek. Ilyenkor a konfliktus valódi okai és ezzel az ellenérdekeltek motivációi nehezen tárhatók fel, és a megoldás lehetséges kimeneteinek elemzése is problematikus. Ennek okai:

    • az érdekeltek determinált rendszerével szemben az ellenérdekeltek egy sztochasztikus csoportot képeznek, melyen belül legfeljebb a jelszavak azonosak, de a motivációk és megoldási módok eltérőek, sokszor ellentmondásosak,

    • az ellenérdekeltek viselkedése különféle formában jelentkezhet (megállapodások átlépése, konvenciók megszegése, tiltakozások, inzultusok, a kívülállók érzelmi terrorizálása, ellen-lobbik, szakértők szakértelmének kétségbe vonása, biztos engedélyek megkérdőjelezése stb.). Kérdés, hogy ezen viselkedésformák, mennyiben tekinthetők etikusnak, esetleg megakadályozásuk hatósági szinten lehet e indokolt,

    • az ellenérdekeltség megnyilvánulása többségében érzelmi alapon történik, vagy átcsúszik érzelmi síkra. Érzelmi indíttatású motivációk pedig értelmi alapon nem elemezhetők, nem értékelhetők és nem vitathatók. Ezekre az okokra számos konkrét példát lehet felhozni, de a társadalmi csoportok érzékenysége miatt inkább a konfliktusok típusaira hozok példákat.

  8. A konfliktus kialakulásának folyamatában most egy különleges helyzet jött létre. Egyrészt a beruházó számára tisztázódott, hogy bizonytalanná vált az eddigi ráfordításainak megtérülése, mivel még a szakértői vizsgálatokkal is megalapozott és hatóságilag jóváhagyott tervek sem jelentenek számára biztonságot. Ismertté váltak az ellenérdekeltek „érvei”, homályos rejtés alakult ki a „motivációjukról”, de magatartásuk kiszámíthatatlan. Ebben a döntési kényszerhelyzetben az érdekelteknek olyan magatartást kell kialakítani, amely a legnagyobb valószínűséggel számára kedvező eredményt hoz. Ezért van nagy jelentősége a stratégiai tervezésben a magatartásformák ismeretének, és a konfliktusok elemzésének.