Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

9.3. A jövőkép környezetpolitikai megfontolásai, a hosszú távú stratégia és a középtávú tervezés összehangolása

9.3. A jövőkép környezetpolitikai megfontolásai, a hosszú távú stratégia és a középtávú tervezés összehangolása

Mint ahogyan azt a 3.1. alfejezetben bemutattam, az MTA tanulmány készítői három alapvető és karakterisztikus jövőkép alakulását prognosztizálták. Ezek a:

            - környezetkímélő struktúraváltás szcenáriója,
            - környezetkímélő technológiaváltás szcenáriója, és a
            - jelenlegi struktúrák továbbélése mellett a szükséges környezetvédelmi beavatkozások végrehajtásának szcenáriója.

A környezetkímélő struktúraváltás esetén a célállapot elérése érdekében legfontosabb részcélként az életminőség javítását célzó akciók összességét lehet tekinteni. Így a fő akció-csoportok a következőképpen alakulnak:

  • vidéki térségek kiegyenlített fejlődése, az optimális élettér és benépesedettség kialakítása. A természetes és épített környezet fejlesztésének összehangolása, a lakóhelyi formák sokszínűségének megvalósítása, a népességmegtartó erő növelése,

  • az ellátó rendszerek és az infrastruktúra környezetbarát fejlesztése, a természet közeli életmódban rejlő értékek előtérbe helyezése korszerű infrastruktúra és ellátás mellett,

  • az ipar szerkezetében a nehézipari ágazatok részarányának csökkentése, a szellemi munka, az igényes feldolgozóipar, pl. híradástechnika, elektronika, gyógyszeripar részarányának erőteljes növelése, a környezetkímélő iparágak preferálása,

  • a környezetvédelmi háttéripar fejlesztése,

  • az oktatás, az egészségügy, a személyi szolgáltatások, a kereskedelem, a banki és biztosítási szféra részaránya megnövekszik,

  • a struktúraváltáshoz szükséges csúcstechnikák és technológiák, a termelési feltételeket biztosító kis- és középvállalkozások súlya nő, terjednek a telekommunikációs szolgáltatások az önfoglalkoztatás szélesebb méreteket ölt:

  • biztosítani szükséges a tudomány, a kutatás, műszaki fejlesztés meghatározó szerepét.

A fejlesztés erős és gyenge pontjai konkrét feltételek mellett meghatározhatók. Az adottságok és lehetőségek értékelésénél néhány szempontot célszerű kiemelni. Ilyenek pozitív oldalról:

            - a jogi szabályozásban a környezeti érdekek prioritása,
            - a környezettel összefüggő jogkörök decentralizálása,
            - az egységnyi megtermelt értékre jutó energia és anyagfelhasználás csökken,
            - gazdasági szabályozásban a környezetvédelem piaci eszközeinek megteremtése (pl. ökoadók bevezetése),
            - az export erőteljes növekedése,
            - a mennyiséggel szemben előtérbe kerül a minőség,
            - az oktatásban és tömegkommunikációban prioritást élvez a környezetbarát értékrend stb.

A stratégia gyenge pontjaihoz tartozik:

            - a szolgáltatások növekedésével együtt járó környezetterhelés (pl. csomagolóanyagok) és technikák túltengése,
            - a kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok szerepének növelésére szükséges pályázati rendszerek és támogatásformák kialakítása kezdeti stádiumában van, a tőkeerős támogatási rendszernek a tapasztalatai még nem kialakultak,
            - egyes iparágak külföldi kézbe kerültek, ezek struktúraátalakítása nehezen oldható meg stb.

A személyi és szervezeti feltételek vizsgálata ebben a szcenárióban biztató. A hazai K+F fejlesztésének a feltételei adottak, a szervezeti átalakítás nem jelent nehezebb feladatot. Az emberi tudás és alkotó képesség szabad utat kapva e szcenárió stratégiáját sikerre viheti.

Erőforrások tekintetében jelentős eltolódást kell tervezni a megújult energiaforrások felhasználásának irányába, így a stratégia alapkérdésében nem várható társadalmi ellenállás. Azonban stratégiailag nagyon fontos a társadalom folyamatos tájékoztatása, az informált optimista attitűd mielőbbi elérése. Ugyanis ennek a stratégiának, bár magas az innováció igénye, nincsenek olyan látványos változásai, melyek az emberek környezetvédelmi igényeit egyik napról a másikra kielégítenék. A környezeti beavatkozások általában hosszú távú, de maradandó javulást eredményeznek, melyek társadalmi érzékelése is hosszú távon valósul meg.

A környezetkímélő technológiaváltás szcenáriója esetén a célállapot eléréséhez előirányzott akciócsoportok a következők:

  • a településszerkezetben a közlekedési fő irányokat figyelembe véve egyenletesebb eloszlást kell biztosítani a gazdaság szerkezetének, továbbá a régi iparvidékek rehabilitációjával új ipari telepítéseket kell létrehozni,

  • az ipar szerkezetében csökkenteni kell a nehézipari részarányt, a struktúrát el kell tolni a feldolgozóipar (gépipar, vegyipar, könnyűipar, élelmiszeripar) irányába,

  • csökken a mezőgazdaság súlya, a termelést az integrált módszerek irányába kell eltolni,

  • csökkenteni kell a mezőgazdasági termelést, helyére zöldmezős beruházásokat, autópályákat, vagy ipari szolgáltatásokat kell telepíteni,

  • a szolgáltatási szektor exportja növekszik, növekszik a közúti szállítás részaránya, a vasúti szállításé csökken,

  • az új munkahelyek termelése követi a jelenlegi nemzetközi mintákat.

Ennek a stratégiának erős és gyenge pontjai vázlatosan a következők. Erős pontok:

  • a technológiaváltással a termelésbe épített környezetvédelem érvényesül,

  • a munkahelyteremtésben nincs szükség területi és szakmai átcsoportosításra,

  • a fajlagos környezetterhelés csökken,

  • előtérbe kerülnek az új, innovatív értékű, környezetbarát technológiák,

  • a környezetvédelmi háttéripar fejlődik,

  • gyorsul a polgárosodás, megnő a középrétegek száma,

  • általánosan javul a termelés, szolgáltatás, infrastruktúra minősége, színvonala.

A szcenárió gyenge pontjai:

  • megnő a fogyasztás által okozott környezetterhelés,

  • az egyes régiók közötti meglévő társadalmi különbségek abszolút értelemben nem csökkennek,

  • az energiafelhasználás növekszik, strukturális összetétele alig változik,

  • jogi szabályozásban a környezetvédelem érdeke csak részben érvényesülhet stb.

A technológiaváltás szcenáriója feltételezi, hogy a technológiaváltásban a műszaki értelmiség és szakembergárda áll rendelkezésre. Megnövekszik a műszaki alkalmazott kutatás és műszaki fejlesztés szerepe, gazdasági tényezőként meghatározóvá válik az innováció támogatása. Szükséges szervezeti feltétel a régi típusú K+F rendszer helyreállítása, a termeléshez kötött K+F részlegek ismételt felállítása, a K+F központi irányításának részbeni újraszervezése.

A jelenlegi struktúrák továbbélése a jelenlegi fogyasztási és termelési szerkezet továbbélése mellett gazdasági stagnálást – visszaesést, és a környezeti szempontok háttérbe szorítását feltételezi.

A szcenárió stratégiai tervében az erős pontok:

            - a szolgáltatásban nő a nemzetközi tranzit szerepe,
            - a „csővégi” technológiák alkalmazásával gyors, de helyi környezeti károsodások szüntethetők meg látványos formában,
            - nem nő az energia és anyagfelhasználás,
            - a megvalósítás nem túlzottan tőkeigényes stb.

A stratégiai elemzés gyenge pontjai:

            - a fejlődés egy jól meghatározható K-Ny-i tengelyre épül, a többi régió elmarad, a különbségek enyhítésére nem kerül sor,
            - a termelés, szolgáltatás hatékonysága csökken,
            - a K+F stagnál, a „csővégi” technológiákat a fejlettebb piac szolgáltatja,
            - a környezetvédelmi szempontok háttérbe kerülnek,
            - a társadalmi fejlődésben a középrétegek aránya csökken,
            - romlik a lakosság egészségi állapota, tovább csökken az átlagéletkor.

Figyelemreméltó, hogy egyes elképzelések szerint ez az állapot felel meg leginkább a korlátozott anyagi lehetőségek Magyarországának. A következményei azonban a feltüntetetteken túlmenően sokkal súlyosabbak. Gondoljunk bele abba az elszakadásba, amit az európai fejlett országokhoz viszonyítva ez a szcenárió eredményezne szociális, társadalmi téren, a gazdasági fejlődés vonatkozásában, de tudományos, kutatási területen is. Ez a szcenárió alapvetően beskatulyázná Magyarországot az „Édentől Keletre” kategóriába, melyet a Természeti és Épített Környezet Védelme Munkacsoport – mint az EU-val közös fejlődés egyik lehetséges variánsát állapította meg.

Magyarország – mint EU tagország - számára stratégiai fontosságú, hogy a XXI. század új gazdasági mutatóiban egyre inkább felzárkózzék az EU átlagához. Az e cél elérését támogató, a megelőzés és az elővigyázatosság Riói alapelvét követő integrált ágazati és környezetpolitikának a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell vennie a környezet és a gazdaság kölcsönös kapcsolatát. Néhány példa, hogy a gazdaság szerkezete, teljesítőképessége és a környezet állapota között szoros kapcsolat van. A gazdaság állapotát jelzi, hogy mennyire hatékony az anyag- és energia-felhasználás. A hatékonyság mértékének a növelésével arányos a környezetterhelés csökkentése és a piaci versenyképesség. Az anyag- és energiahatékonyság növelése mind környezetvédelmi, mind makrogazdasági szempontból fontos társadalmi és gazdasági érdek.

A piaci mechanizmusok érvényre jutásában fő mozgatórugó a termelési tényezők és a fogyasztási javak értékének megfizetése. Ugyanakkor a fenntartható fejlődés elvének fokozatos érvényre jutása megnöveli a természeti erőforrások valódi társadalmi értékének kiegyenlítését, és a környezeti szempontoknak a gazdasági folyamatokba való beépítését. Ezek a lépések az EU tagállamaiban sem egyidejűek, azonos mértékűek illetve hatásúak.