Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

4.3. A lehetőségek és adottságok elemzése

4.3. A lehetőségek és adottságok elemzése

Mielőtt a stratégiai elemzést elkezdenénk célszerű megvizsgálni, hogy milyen politikai, társadalmi, műszaki és gazdasági környezetben fogjuk stratégiánkat megvalósítani. Ugyanis a stratégiai akciók egy többváltozós függvénynek tekinthetők, melyeket az adottságok és a lehetőségek határolnak be.

A lehetőségek azt a mozgásteret határozzák meg, melyeken belül a kitűzött célok sikeresen megvalósíthatók. Az adottságok a mozgástéren belül segítik az akciók végrehajtását. A vizsgálat során a céldiagramból levezetett, előreláthatóan majd akcióként kezelt részcélok megvalósítási lehetőségeit és adottságait tárjuk fel. A környezet elemzését átfogóbbá tehetjük, ha a célhierarchia egy felsőbb szintjén vizsgáljuk meg a lehetőségeket és az adottságokat, majd ezek ismeretében folytatjuk a célrendszer továbbépítését.

Lehetőségnek tekinthető pl. a társadalom érzékenysége egyes környezetvédelmi problémák iránt, vagy egy régió fejlesztésének a környezetvédelmet is szolgáló gazdasági elképzelései. Adottság lehet egy együttműködésre kész vállalat szakértelme, vagy rendelkezésre álló erőforrásai. Lehetőség pl. egy környezetvédelmi pályázat kihasználása, adottság annak a régiónak a környezetvédelmi jellege, ahol ezt a támogatást fel kívánják használni.

Az akciók pontos elhatározását döntés előkészítés, majd döntés, illetve döntések sorozata alapozza meg. Bár a jövőkép kialakításánál már figyelembe kellene venni a döntési kritériumok teljes arzenálját, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a konszenzusok kialakításához a tervezett akciók adnak alapot. A környezetvédelmi stratégiák sikerességének záloga, hogy azok politikai, társadalmi, gazdasági és műszaki-technológiai síkon is megfeleljenek a feltételeknek és elvárásoknak.

Mit jelentenek ezek a síkok?

A politikai és társadalmi sík magába foglalja

-          a bel- és külpolitikai stabilitást,
-          a környezetvédelemhez szükséges belpolitikai konszenzust,
-          a környezetvédelem integrálását az országos és regionális tervekbe,
-          a környezetvédelem integrálását a vállalatok stratégiájába,
-          a társadalmi elfogadtatást és együttműködést,
-          az EU direktívákkal konform törvényi szabályozásokat, nemzetközi megállapodásokat,
-          a minden szinten való nevelést, stb.

A gazdasági sík magába foglalja

-          a gazdasági stabilitást és megbízhatóságot, a működőképes gazdasági struktúrát,
-          a tulajdonviszonyok rendezettségét,
-          a kis- és középvállalkozások részvételét a technológiai megújulásban,
-          a pénzügyi fedezet meglétét, a hitelképesség javítását,
-          képzett munkaerőt,
-          a K+F kapacitás jobb kihasználtságát,
-          a környezetvédelmi piac hosszú távú biztosítását,
-          a gazdasági és a környezetvédelmi prioritások összhangba hozását, stb.

A műszaki sík magába foglalja

-          a gazdasági struktúra és az alkalmazott technológiák összhangját,
-          a regionális és lokális feltételekhez, fejlesztési tervekhez, infrastruktúrához való illeszkedést,
-          az innováció fejlesztését,
-          a környezetvédelmi ipar műszaki színvonalát,
-          a korszerű, környezetbarát technológiák előnyben részesítését,
-          a műszaki szabályozásoknak, előírásoknak való megfelelést,
-          az ISO 9000, és az ISO 14000 szerinti minősítést,
-          a környezetbiztonságot, és megbízhatóságot, valamint
-          a képzést, szakképzést, oktatást, stb.

Ezek a döntési kritériumok egyértelműen felölelik a politikai, társadalmi, gazdasági és műszaki (technikai és technológiai) oldalról értékelhető lehetőségeket és adottságokat.

A vizsgálatokat minden síkon el kell végezni, és törekedni kell arra, hogy a különböző síkon hozott döntések egyensúlyban legyenek. Az egyensúly sokszor irányított, vagy kierőszakolt elhanyagolása vagy a stratégia eredményességét, vagy a megoldás biztonságát veszélyeztetheti. Néhány példa: Kizárólag műszaki-gazdasági szempontok játszottak szerepet a hulladékégetők megvalósításánál. A társadalmi mozgalmak véleményének elhanyagolása évekre visszavetette a hazai ésszerű hulladékgazdálkodást. A hatvanas évek végén eluralkodott ál-gazdaságossági szemlélet figyelmen kívül hagyta a műszaki-technológiai érveléseket, mely alulterheltség, vagy túlterheltség miatt szennyvíztisztítók gazdaságos működését akadályozta. A társadalmi vélemény túlzott prioritása vezetett Bős-Nagymaros esetében a műszakilag-gazdaságilag legkevésbé kedvező megoldáshoz. De hasonló esetekkel napjainkban is bőven találkozunk, az irányított, sok esetben politikailag irányított stratégiai tervezés nem követendő példa.

A környezetvédelmi stratégiák sajátossága, hogy a stratégiai tervezés során, az elemzések elvégzésénél nemzetközileg megfogalmazott és szorgalmazott irányelveket kell figyelembe venni. Ezeknek az akciók megfogalmazásánál és véglegesítésénél prioritást kell adni. Az elvek nagy részét az 1992. évi Riói ENSZ Konferencián fogalmazták meg, és „riói alapelvek” néven kerültek be a környezetvédelem történetébe. Stratégiai szempontból a legfontosabbak (Kovács Gy-né 2000)

  • a tudatosság elve, a gazdaság és környezet egészének átfogása, a fejlődés és a környezetváltozás törvényeinek felismerése, és ennek Alapján történő fejlesztése,

  • az arányosság elve, a természet és gazdaság objektív törvényeire épülő, a differenciált környezetvédelmi tevékenységek és gazdasági folyamatok közötti optimális arány kialakítása,

  • az egyensúly elve, a környezetvédelmi folyamatok közötti kölcsönös megfelelés biztosítása,

  • a fontosság és sürgősség elve, a rendelkezésre álló erőforrások szűkössége miatt meg kell állapítani az egyes megoldandó környezeti problémák prioritási és sürgősségi sorrendjét,

  • a megelőzés elve, a környezeti szennyezések megelőzése, keletkezési helyükön való csökkentése, mert e tevékenység hatékonyabb, mint a károk helyrehozatala,

  • a területiség elve, a helyi és regionális környezeti problémák harmonikus megoldása és a közvetlen társadalmi részvétel biztosítása érdekében,

  • a partnerség elve, mely biztosítja, hogy a kormányzat, a piaci szereplők, a helyi önkormányzatok és a társadalom között kialakult bizalom alapján a környezeti erőforrások használói, károsítói, ill. a környezet szennyezői tevékenységükért erkölcsi és anyagi felelősséget viseljenek,

  • a nemzetközi összefogás elve az EU-n belül, két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatokban, hogy az egyes országok környezetvédelmi politikája ne fékezze más nemzetek gazdasági fejlődését, továbbá a foganatosított intézkedések ne hassanak kedvezőtlenül más államokra.

A környezetvédelmi stratégiák sajátja, hogy a célhierarchiák értékelésénél ezeket az elveket milyen súllyal veszem figyelembe, ezáltal az egyes részcélok az eredmény-mátrixban milyen súlyozást kapnak. A környezeti hatásvizsgálat bizonyos értelemben ugyancsak egy stratégiai tervezést jelent. Ismeretes, hogy az eredeti Leopold-féle hatásmátrix kétféle súlyozást tartalmaz. Egyrészt a hatás nagyságára, másrészt a hatás jelentőségére kell előrejelzést adni. A célhierarchia felállításánál, figyelembe véve az adottságokat és lehetőségeket is, gyakorlatilag egy hatásvizsgálatot kell végezni, és %-okkal jellemezni.

A jövőkép, és az azt meghatározó célrendszer kapcsolatának jellemzésére Csath M. (2004) Carrol L.: Alice Csodaországban c. gyermek-regényéből használt egy idézetet:

„Megmondanád kérlek, merre kell mennem? – kérdezte Alice a Macskától. Ez attól függ, hogy hová akarsz eljutni! – válaszolta a Macska. Tulajdonképpen mindegy, hová érkezem! – mondta Alice. Akkor mindegy, merre indulsz! – válaszolta a Macska.”

A jövőkép azért fontos, hogy a jelenlegi cselekedeteknek, döntéseknek irányt szabjon. Ha nincs jövőkép, nincsenek célok, akkor teljesen mindegy, hogy mit teszünk, eredmény nem lesz.