Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

2. fejezet - A környezetstratégia általános kérdései

2. fejezet - A környezetstratégia általános kérdései

Mi a stratégia? A fogalom görög szó, eredete a hadászatra utal. A stratégia „a nagy hadműveletek előkészítésének, irányításának, hadjáratok és háborúk vezetésének a tudománya, a hadműveletek során alkalmazott eljárás, vagy eljárások összessége.” Bár a környezetstratégia fogalmának értelmezésére a Bevezetésben már utaltam, talán nem elhanyagolható egy, a hadászati stratégia analógiájára megfogalmazott értelmezés sem:

A környezetstratégia az erőforrások, a természeti és épített környezet védelme érdekében teendő műveletek előkészítésének, irányításának, vezetésének a tudománya, az akciók során alkalmazott eljárás, vagy eljárások összessége.

Bár a szakirodalom egzakt fogalom-meghatározást nem ad a stratégiák modern értelmezésére, de a legfontosabb ismérvek a terminológiát közelebb hozzák az olvasóhoz. Ilyenek: a stratégia a jövőalkotás eszköze, a jövőalkotás feltételeinek megteremtése stratégiai akciókkal, ill. akciósorozatokkal történik, a stratégia feladata azon változások időbeli beindítása, amelyekkel a tartós siker esélye növelhető, stb. Megjegyzendő, hogy ezek a kritériumok nem csupán a gazdasági stratégiára értelmezhetők.

2.1. A környezetstratégia jellemzői, a stratégiai szintek és változások

Tekintettel arra, hogy a környezetvédelem társadalmi, gazdasági és műszaki (természettudományi) folyamatok összessége, a stratégiai tervezés a jövő építésének feltétele, ezért a környezetstratégia sem tekinthető egyszerűen műszaki, gazdasági, vagy politikai kategóriának, hanem egy összetett, jövőkép centrikus, a mából építkező folyamatnak.

A környezetstratégiai tervezés egy olyan folyamatos tevékenység, mely általában hosszabb időtávra készül (bár ismerünk, és alkalmazunk rövidebb távra való tervezést is), célja a környezet állapotának javítása érdekében létrehozott vállalkozások, vagy beindított tevékenységek „nyerő helyzetbe” hozása. Mivel a megvalósítás környezete állandó változásban van, ezért a stratégia feladata azon változások időbeli beindítása, amelyekkel a tartós siker esélye növelhető.

A környezetvédelmi stratégiák lehetnek:

  • globális (pl. összeurópai, ENSZ, EU, stb.),

  • területi, vagy regionális (pl. Duna-völgy, Dél-Alföld, stb.) és

  • lokális (pl. egy település, vagy egy üzem ) környezetvédelmi stratégiája.

A stratégia szintjeit nemzetgazdasági, vagy vállalati vonatkozásban is meghatározhatjuk. Nemzetgazdasági szempontból a környezetstratégia szintjei lehetnek:

  • interdiszciplináris (több szakterület, több ágazat stratégiája),

  • partikuláris (részleges, nem az összességet érintő, szűk körű), és

  • funkcionális (pl. pénzügyi, oktatási, innovációs, stb.) stratégia.

A vállalati környezetstratégia szintjei, pl. egy környezetvédelmi tevékenységet végző vállalat esetében a következők lehetnek:

  • összvállalati,

  • üzleti, termelési egységek, és a

  • funkcionális egységek szintje.

Az összvállalati stratégia tervezéséért és megvalósításáért a felsővezetői szint a felelős. Ki kell terjedjen az intézmény valamennyi környezetvédelemmel összefüggő tevékenységére. Az összvállalati stratégia az egyes termelési egységek stratégiáinak szintéziséből áll össze. Természetesen nem elegendő az egyes középszintű stratégiák egymás mellé helyezése. A termelési egységek stratégiáját az egymásra hatás figyelembevételével kell kialakítani. A funkcionális stratégiák magukba foglalják a humánpolitikai, pénzügyi tervezési, a nemzetközi kapcsolatok, a kutatás, műszaki fejlesztés, a marketing, stb. stratégiáit.

Az utóbbi években a környezetvédelmet is befolyásolják a gazdasági élet egyre gyorsabb és kiszámíthatatlanabb változásai. A környezetvédelmi elvárások, továbbá a társadalmi és gazdasági élet résztvevőinek érdekeltsége, de makroszinten akár a környezetvédelem hosszú távú érdeke, valamint a politika és a gazdaság rövid távú érdekei egyre nehezebben egyeztethetők össze. A változásokon úrrá lenni csak azok a szervezetek tudnak, melyek ezen változásokat időben érzékelik, a belső változtatási igényeket felmérik, és a szükséges lépéseket időben megteszik.

A változások érzékelésében, különösen a környezetvédelem területén, a társadalmi folyamatok nélkülözhetetlenek. Így a stratégia megalkotásában, ellenőrzésében és végrehajtásában a társadalmi (szervezeten belül a munkatársi) részvétel elengedhetetlen. A stratégia végrehajtásának sikere a változások függvényében olyan tulajdonságokat feltételez, melyek megléte nem annyira pénz, vagy anyagi feltételek, hanem sokkal inkább szaktudás és kultúra kérdése (Csath M. 1996)

Ezek:

  • előre tekintő, jövőorientált, előregondolkodó szemlélet (jövőképalkotás képessége, stratégiai lehetőségek feltárása, veszélyek korai felismerése, a bizonytalanság és kockázat kezelésének képessége, stb.),

  • az információkra való élénk reagálás, állandó kitekintés (az információk kezelésének és mérlegelésének képessége, az információ-éhség, a környezet megismerésének igénye, stb.),

  • sorsunk, jövőnk irányításának képessége (a jövő irányításában való aktív részvétel, útkeresés és a helyes missziós irány kijelölése, stb.),

  • az emberekkel való bánás képessége (munkaerő, csapatalkotás, támogatás, döntési lehetőségek, stb.),

  • a lehetőségek állandó keresése (új termékek, szolgáltatások, megoldások, K+F, valamint az innovációs eredmények felkutatása),

  • a bonyolultság kezelése (hazai és nemzetközi összefüggések, konfliktuskezelés, koalíció építés, diffúzió orientáltság, stb.),

  • változtatási képességek (igény felismerése, rugalmasság, döntési képesség, kreativitás, folyamatos tanulás, emberek megnyerése, bevonása, stb.)

  • negatív helyzetek pozitívvá változtatása (a hátrányok mellett az előnyök felismerési képessége, az összhang keresése, veszteségek és nyereségek politikus kezelése, stb.)

  • külső szemlélettel való befelé tekintés (mások szemszögéből a saját helyzetünk megítélésének képessége)

  • a tudásbázis állandó fejlesztése (naprakész és megbízható alapokon álló tudás megszerzése, és aktív használata),

  • etikus magatartás (társadalmi és környezeti felelősség, értékteremtés, kockázatviselői szemlélet, stb.).

A stratégiai tervezés fontosságát a környezetvédelemben leginkább a következő folyamatok indokolják:

  • nő a környezeti bizonytalanság, rosszabbodik a környezet megismerhetősége,

  • nő a változások sebessége mind a környezet, mind a gazdaság vonatkozásában,

  • a jövő megismerhetőségének lehetősége romlik, nő a váratlan események aránya,

  • fokozódik a globalizáció hatása,

  • nő a stratégiai partnerség igénye,

  • a regionalitás kiterjesztése új kapcsolati rendszerek létrejöttét igényli.

A stratégiai tervezés módszertanának gyors fejlődése a környezetstratégiában is új lehetőségeket ad. Míg az 50-60-as években egyszerű előrejelzésekkel, trendszámítással, regresszióelemzéssel számolhattunk, a 70-es években elterjedtek a portfólióelemzések, a szcenárió-modellek a mátrix-elméleti megoldások, továbbá a SWOT analízis. A 80-as évek eredménye volt a Porter-modell alkalmazása, az értéklánc-elemzés, valamint a 7S modell. A 90-es években a képességépítés, a benchmarking, a balanced scorecard, a TQM, a hatékonyabb működést eredményező laposabb szervezetek, a folyamatszemlélet, a reengineering, 2000 után a változtatásmenedzsment, a tudásmenedzsment, a hálózatszervezeti módszerek, az eltérő nemzeti kultúrákra épülő versenyelőny keresése domináltak a világban (Csath M. 2004.)

Az új stratégiai módszerek alkalmazása a környezetstratégiai tervezésben még késik, többnyire a szcenárió-modellek és a SWOT analízis – sok esetben dilettáns alkalmazása – terjedt el. Az elemzéseknél a gazdaságmatematikai módszerek alkalmazása ma is időszerű.