Ugrás a tartalomhoz

Környezeti informatika

Dr. Gyulai István (2011)

A környezet monetáris értékelése

A környezet monetáris értékelése

Írta: dr. Bulla Miklós, Széchenyi István Egyetem, Győr

A közgazdászok közül sokan osztják azt a véleményt, hogy a környezettel a fő baj, hogy nincs piac, ami mérhetné az árát az olyan környezeti javaknak és szolgáltatásoknak, mint a tiszta levegő, természetes táj, stb. A közgazdaságtan a választás tudománya, amennyiben azt igényli, hogy kifejezzük preferenciáinkat meghatározott dolgok között, mert erőforrásaink korlátozottak, tehát a javaknak és szolgáltatásoknak csak egy részét birtokolhatjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy a természeti környezettel kapcsolatban is választanunk kell, hogy korlátozott erőforrásainkat a tiszta levegő megőrzésére vagy valamilyen termék vásárlására fordítsuk-e? Nyilvánvaló, hogy itt is választanunk kell, vagyis meg kell állapítanunk preferenciáinkat. Miután az ilyen választás létezését senki sem vitatja, nyilvánvaló az is, hogy a környezet minőségének javulása gazdasági értelemben is javulást jelent, miután ezzel a társadalom jóléte is nő. [Kerekes, 2007.]

Tekintsünk egy példát is, ahol egy talajszennyezést követően helyreállítjuk az „eredeti” állapotokat, vagyis lecseréljük a szennyezett talajt. Ebben az esetben a GDP, mint a társadalom gazdagságát, jólétét mutató általános mérőszám növekedni fog, hiszen bizonyos nagyságú munkát fektettünk be a talajcserébe. Pedig az így helyreállított talaj már nem ugyanaz, mint eredeti állapotában volt, más lehet az élővilága, tehát teljes mértékben mégsem tudtuk a talajszennyezés előtti állapotot helyrehozni. Vagyis a környezetszennyezés, a természeti kincsek degradálódása gyakran nem úgy jelenik meg a jólétet kifejező mutatószámokban, ahogy maga a jólét megváltozott. sokszor jólétnövelőként mutatnak ki olyan változásokat, hatásokat, melyek valójában jólétcsökkentők. A környezetértékelés másik fontos területe lehet tehát az ún. alternatív mutatószámok[2]kalkulálása, amely mutatószámok igyekeznek a GDP azon előnytelen tulajdonságát kiküszöbölni, hogy sem a gazdasági fejlődésnek, sem a társadalmi jólétnek nem kielégítő mutatója, mivel figyelmen kívül hagy számos olyan tényezőt (pozitívat és negatívat egyaránt), amely szintén hatással van az emberek, a társadalom jólétére (az egyik negatív hatású tényező például éppen a környezeti degradáció).

A fenti példa tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy a környezetértékelés szerepe éppen abban van, hogy a szélesebb társadalmi hatásokat is megpróbálja monetáris formában kifejezni. Segítségével eldönthető, hogy egy beavatkozás következtében javult-e avagy sem a társdalom jóléte. A döntéshozók is csak a hatások monetarizálása esetén győzhetők meg arról, érdemes-e vagy nem egy beruházást keresztülvinni.

5.5. ábra - A monetáris értékelési módszerek összefoglaló felosztása [Forrás: Munashinge (1993), Mitchell and Carson (1989), valamint Turner, Pearce and Bateman (1994) alapján. Idézi: Szerényi, Z. 2000.]

A monetáris értékelési módszerek összefoglaló felosztása [Forrás: Munashinge (1993), Mitchell and Carson (1989), valamint Turner, Pearce and Bateman (1994) alapján. Idézi: Szerényi, Z. 2000.]


A teljes gazdasági érték becslésére a környezetgazdaságtan számos gyakorlati módszert fejlesztett ki. A módszereknek számos csoportosítási lehetősége ismert, mi itt most kettőt emelünk ki ezek közül. Az 5.3. táblázat a gyakorlatban már kipróbált értékelési módszereket tekinti át. Alapvetően aszerint csoportosítva a módszereket, hogy az értékelés a jelenlegi értékrenden (kinyilvánított preferenciákon, árrendszeren) vagy egy majdani magatartáson alapul-e? A módszereket ezen belül aszerint is megkülönböztetik, hogy azok valóságos, rejtett (implicit) vagy konstruált piac alapján állapítják meg a természeti erőforrás értékét.

5.3. táblázat - Az elfogadott értékelési módszerek [Forrás: idézi Kerekes, 2007.]

 Hagyományos piacImplicit piacKonstruált piac
A jelenlegi magatartáson alapuló
A termelékenység változása
Kiesett jövedelem számítása
Védekezési ráfordítások
Utazási költség módszer
Kereseti különbségek
Ingatlan értékek
Mesterséges piac
A jövőbeli magatartáson alapuló
Helyettesítési költség
Árnyék projekt
 Feltételes értékelés

A jelenlegi magatartáson alapuló (kinyilvánított preferencia) módszerek[3]

A természeti javak monetáris értékelésére rendelkezésünkre állnak az ún. kinyilvánított (revealed) preferencia módszerek, amelyek a fogyasztók valós, már megtörtént cselekedetei alapján becsülik az értékelt jószág iránti keresletet, illetve annak értékét.

Utazási költség módszer.

Az utazási költség módszer azon az egyszerű feltételezésen alapul, hogy egy terület értékét megadják azok a költségek, amelyeket az emberek az odalátogatás érdekében kifizetnek. Az emberek költségei több tényezőből tevődnek össze, melyek az odautazás konkrét költségei (vonatjegy, buszjegy ára, üzemanyag árak, stb.), az esetleges belépőjegy ára, az utazással töltött idő lehetőség költsége (ezt az időt más tevékenységgel is tölthetnék az emberek). Ezekre, valamint az évenként megtett látogatások számára vonatkozóan kérdőív segítségével kaphatunk adatokat, melyekből meghatározható a terület látogatásának keresleti görbéje (a látogatások költsége és száma közötti kapcsolatot egy monoton csökkenő keresleti görbe írja le, ami annyit jelent: minél messzebbről kell egy egyénnek a területre utaznia, annál nagyobb egy út költsége és annál kisebb az évenkénti látogatások száma). A becsült keresleti görbe alapján meghatározható a fogyasztói többlet, amely a rekreációs terület, illetve az abban bekövetkező változás értékét fogja jelenteni (lásd például Garrod and Willis, 1999; Hanley and Spash, 1993).

Hedonikus ármódszer

Hedonikus ármódszer, más néven ingatlan értékek módszere (5.3. táblázat). Ez a módszer a környezeti szolgáltatások értékét azon keresztül próbálja meghatározni, ahogyan azok közvetlenül hatnak bizonyos piaci árakra, leggyakrabban az ingatlanok árára (illetve bérleti díjára). Nyilván számos tényező hat ezekre az árakra, olyanok, mint a közműellátottság, a közlekedési viszonyok, a szomszédság színvonala, a környező munkalehetőségek, az üzlethálózat és természetesen a természeti környezet, a panoráma, a zöldfelület nagysága, a levegő szennyezettsége, a zaj, stb. Ha az egyéb tényezők hatását kiszűrjük, meghatározhatjuk, hogy a környezet minőségében meglévő különbségek hogyan hatnak az ingatlan árára (bérleti díjára). Vagyis megbecsülhetjük, hogy a környezet minőségében bekövetkező egységnyi változás hatására milyen mértékben változik az ingatlan értéke. Nyilvánvaló, hogy a módszer megbízhatósága nagyrészt a betáplált adatokon, illetve a vizsgálatot végzők előfeltevésein múlnak, de talán az is világos, hogy az eredmények igen jól hasznosíthatóak lehetne. Amennyiben ezt a módszert el akarjuk helyezni a 5.3. táblázatban, akkor ott az ingatlan értékek névvel jelölt módszerhez jutunk.

Mesterséges piac

A módszer kísérleti körülmények között vizsgálja az emberek fizetési hajlandóságát egy adott jószággal vagy szolgáltatással kapcsolatosan, mégpedig olyan jószágra vonatkozóan, amely tükrözi egy bizonyos környezeti minőség iránti „óhaj” értékét. Egy háztartásban alkalmazható víztisztító készülék különböző árakon történő áruba bocsátásának eredményeként adódó fizetési hajlandóság például megadja a tiszta víz értékét [Munashinge, 1993].

Kereseti különbségek.

Az alapfeltételezés szerint a bérek tartalmaznak olyan összetevőket, amelyek a munkahelyek környezeti minőségére, annak veszélyességére vonatkoznak (feltételezve szabad munkaerőpiacot). Valójában ez a módszer az egészségügyi kockázatnak nem a társadalmi értékét adja meg, amit a kiesett jövedelem módszere becsül, hanem sokkal inkább annak magánértékét. Bizonyos többletjövedelem fejében a munkavállaló vállalja a munkahely veszélyességéből adódó egészségügyi kockázatokat. Amennyiben a környezeti tényezőkön kívüli összes szempontot kiiktatjuk, – amit persze nem könnyű számításba venni és kivonni [BM]– megkapjuk a környezeti tényező bérekre gyakorolt hatását [Munasinghe, 1993].

A jövőbeli magatartáson alapuló (szándékolt preferencia) módszerek [5.3. táblázat]

A szándékolt preferencia módszerek közös jellemzője, hogy az emberek természeti javakkal kapcsolatos preferenciáit előre meghatározott alternatívák rangsorolása, illetve az azok közötti választás alapján mutatják ki. Általában nem valós, piaci viselkedésből, hanem feltételezett, hipotetikus helyzetekre történő reagálások alapján becsülünk a módszerek segítségével.

Feltételes értékelés.

Az eljárás(ok) során közvetlenül az egyéneket kérdezik meg arról, mennyit lennének hajlandóak fizetni egy környezeti jószág minőségi javulásáértvagy mekkora kompenzációt fogadnának el a környezeti minőségben bekövetkező kedvezőtlen változás elviseléséért. A környezetminőség változásának értékét a fizetési, illetve elfogadási hajlandóság fogja megadni (Mitchell and Carson, 1989).

A szándékolt preferencia módszerek indirekt eljárásai közé tartozó feltételes rangsorolásban (contingent ranking) és feltételes választásban (choice experiment) közös, hogy felmérésen keresztül egy adott környezeti jószág bizonyos jellemzőit tartalmazó választási helyzetek elemzését foglalják magukban. Olyan diszkrét választási modellek becslését teszik lehetővé, amelyek az egyének egyes jellemzők közötti átváltási hajlandóságát tükrözik. A két eljárás közötti különbség a vázolt helyzetek iránti preferenciák kifejezésében van: a feltételes rang sorolásnál a „jószágcsomagokat” rangsorolják, míg a feltételes választásnál páronként hasonlítják össze azokat és így választják ki a többre értékelt helyzetet. [Szerényi, 2000.]

Helyettesítési költség. Egy természeti erőforrásban bekövetkező degradáció helyettesítési vagy helyreállítási költségeit tekintjük a helyreállítás hasznai mértékének. A módszer nagyon hasonló az árnyék projekt módszerhez.

Árnyék projekt módszer. Ez a módszer elsősorban akkor alkalmazható, amikor a környezetre, illetve a természeti erőforrásokra vonatkozóan bizonyos „fenntarthatósági” korlátok léteznek abban az értelemben, hogy például valamely szabályozás előírja az adott erőforrás bizonyos szintű megőrzését vagy visszaállítását. Általában akkor alkalmazzák, amikor egy projekt megvalósítása változásokat eredményez egy erőforrásban, és újabb projekt szükséges ahhoz, hogy az eredeti projekt negatív hatásait kiküszöböljük. A környezeti erőforrás értékét az árnyék projekt költségei fogják megadni. Turner, Pearce és Bateman (1994) példaként hozza a wetland élőhelyek helyreállítását a Ramsar-i Egyezménynekmegfelelően, amely jelentheti a leromlott élőhely helyreállítását, az elvesztett élőhely újbóli kialakítását, stb. Ebben az esetben az eredeti vagy azzal közel egyenértékű állapotok létrehozásának költségei jelentik a bekövetkezett kár vagy értékcsökkenés minimális értékét.

Helyettesítő piaci jószágok. Amennyiben a környezeti jószágnak nincs piaca, így annak ára sem ismert, viszont létezik egy olyan piaccal rendelkező jószág, amely a környezeti jószág helyettesítőjeként szolgálhat, annak piaci árát használhatjuk a környezeti javak értékének meghatározásához. (Például egy vízbázis elszennyeződése esetén palackozott vízzel történhet a helyettesítés; ekkor ennek költségeivel azonosíthatjuk a vízbázis értékét.)

Védekezési vagy elkerülési költségek. Gyakran tapasztalható, hogy az emberek önként többletköltségeket vállalnak magukra egy környezetszennyezés negatív hatásainak elkerülése, kiküszöbölése érdekében. A módszer feltételezése alapján ezeket a költségeket a hatás csökkentésének vagy elkerülésének minimális hasznaként azonosítjuk. Feltételezi továbbá, hogy az elkerült környezeti értékcsökkenés hasznai meghaladják az elkerülés költségeit (Munashinge, 1993).

A termelékenység változása. Gazdasági értelemben viszonylag könnyen értékelhetők azok a környezeti hatások, amelyeknek vagy a termelési költségekre vagy az előállított termékek minőségére, illetve mennyiségére van hatása (ez magában foglalja azt a feltételezést, hogy ismerjük a környezeti változások által a termelésben kiváltott hatásokat) [Munashinge, 1993].

Kiesett jövedelem. A módszer a környezet szennyezése vagy degradációja következtében kialakuló egészségügyi hatásokra épít. A környezet szennyezésének vagy degradációjának értékét az emiatt kialakuló betegség, illetve a korai elhalálozás esetén kieső jövedelmek adják meg, amelyhez figyelembe kell még venni a betegség kezelésének vagy megelőzésének költségeit is [Munashinge, 1993].



[2] Az alternatív mutatószámok a GDP-t felváltó olyan mutatószámok, melyek nem csak a termelt javak alapján számítják a társadalom gazdagságát, jólétét, hanem egyéb tényezők – például a környezeti javakban bekövetkező változások – figyelembevételével. Ezek közé tartozik például a HDI (Emberi Fejlődés Indexe), vagy az ISEW (Gazdasági Jólét Mutatója). A számos, eddig megalkotottak közül az egyik legújabb mutató az ún. GPI (Genuine Progress Indicator – a valódi fejlődés mutatója), amely ugyan a GDP-ből indul ki, de azt módosítja 17 egyéb számszerűsített (pozitív és negatív hatású) tényezővel (lásd Redefining Progress (1995), magyarul Görbe és Nemecsicsné Zsóka (1998)).

[3] A közvetlenül kinyilvánított preferencia módszerek is nagyon fontos szerepet játszhatnak, viszont ezek közül a piaci árak alkalmazása azt a hagyományos megközelítést jelenti, amelyet a piaccal rendelkező javak értékelésére használunk, ezért az nem igényel bővebb magyarázatot. Ráadásul a környezeti és természeti javaknál a piaci árak alkalmazása csak nagyon ritkán történhet meg, hiszen a legtöbb esetben nem is létezik ilyen piac.