Ugrás a tartalomhoz

Környezeti informatika

Dr. Gyulai István (2011)

A teljes gazdasági érték

A teljes gazdasági érték

Írta: dr. Bulla Miklós, Széchenyi István Egyetem, Győr

5.3. ábra - A természeti erőforrások értékösszetevői

A természeti erőforrások értékösszetevői


A teljes gazdasági érték részletes kifejtését adja például: Pearce, Markandya and Barnier (1989); Mitchell and Carson (1989); Pearce and Turner (1990); Pearce (1993); Turner, Pearce and Bateman (1994); magyarul Kerekes és Szlávik (1999).

A teljes gazdasági érték összetevői

A környezet-gazdaságtanban jelentős fejlődés történt a természeti környezet gazdasági értékének osztályozása terén. Az értékelés alapja az értékelő, az ember és az értékelt jószág között fennálló hagyományos kapcsolat. Számos magyarázatot lehet arra találni, hogy az emberek miért tulajdonítanak értéket az egyes jószágoknak, így a környezeti javaknak is. Az értékek aggregátumát felfoghatjuk az ún. teljes gazdasági érték fogalmaként.

A teljes gazdasági értéket (TGÉ) több összetevőre bonthatjuk, melyben a két fő elemet a használattal összefüggő, illetve azzal nem összefüggő értékkomponensek jelentik.

Vagyis:

TGÉ = Használattal összefüggő értékek + Használattól független értékek

Használattal összefüggő értékeknek tekinthetjük azokat az értékösszetevőket, melyek a környezet tényleges használatából származnak; ez a használat lehet közvetlen vagy közvetett, illetve jelenlegi vagy jövőbeli. (Ezen megkülönböztetések alapján képezhetjük a használattal összefüggő értékek további alcsoportjait.) A használattal összefüggő értékeken belül a közvetlen és közvetett értékek az erőforrás jelenlegi és jövőbeli használatára vonatkoznak. A használattal összefüggő értékek magukbanfoglalnak egy harmadik komponenst is, az ún. választási lehetőség értékét ( option value ). Ez az értékrész valójában az emberek azzal kapcsolatos preferenciáit fejezi ki, hogy ha jelenleg nem is használják az adott erőforrást, a megőrzést támogatják annak érdekében, hogy a jövőben lehetőségük legyen az esetleges használatra. [Szerényi, 2000.]

A használattal nem összefüggő értékkomponensek kérdése jóval bonyolultabb. Ezek az értékek azon a feltételezésen alapulnak, hogy az emberek monetáris értéket tulajdonítanak a természeti erőforrásoknak használatuktól függetlenül is [Freeman, 1994.]. A közgazdasági irodalomban a környezeti javak használatától független értékösszetevőkre eltérő elnevezésekkel is hivatkoznak, úgymint létezési (existence), megőrzési (preservation) vagy nem használattal összefüggő (nonuse) értékek. Egy másfajta megközelítés alapján a társadalom nyilvántart olyan értékeket, amelyek alku tárgyát képezhetik (pl. a vidék gazdag természeti környezeti értékei helyett a nagyváros fejlettebb infrastrukturális adottságait preferálja lakóhelyének megválasztásakor). Vannak azonban olyan értékek is, amelyek nem vagy csak egy bizonyos pontig képezhetik alku tárgyát. Ilyen érték pl. a humánökológiai követelményeket kielégítő környezeti minőség, vagy a pótolhatatlan természeti kincsek. Az ilyen alku tárgyát nem képező szempontok, követelmények, értékek felmutatása a környezetminősítés, ill. a döntés-előkészítés során alapvető fontosságú. Ezen szempontoknak olyan jelentőséget kell tulajdonítani, hogy a minősítő módszer végeredményében döntő szerepet kaphassanak. Az alku tárgyát képező értékek és szempontok esetében célszerű megvizsgálni, hogy a szóban forgó dolog értéke a különböző társadalmi csoportok (helyi, regionális, nemzeti szakmai, gazdasági, világközlemény stb.) értékítéletében milyen szórást mutat. Ilyenkor a döntés-előkészítés szerves része az érdekek egyeztetése, az értékkritérium-rendszer körültekintő meghatározása. Ez a környezetpolitika-alakítási folyamat része. [Lásd Környezetpolitika definíció.]

Az értékhez gyakran hozzákapcsolódik a ritkaság fogalma is. A ritkaság, egyediség többnyire értéknövelő tényező (gondoljunk pl. a műtárgy-kereskedelemre, a bélyeggyűjtésre épülő üzletre vagy az arany értékállóságára). Ha pedig a ritkaság üzlet, ez rögtön megteremti az adott dolog ritkaságára épülő üzletágat. A ritkaság (ill. a csökkenő vagy a leromló készletek) fogalma ma már a természeti erőforrásokkal vagy a környezeti minőséggel kapcsolatosan is egyre gyakrabban használatos, már-már piaci tényező (pl. a jó és a kedvezőtlen környezeti minőségű városrészekben elhelyezkedő ingatlanárak közötti árkülönbözet). A környezetértékelés során azonban nagyon óvatosan kell bánni a ritkaság és az érték ezen összefüggésével, hiszen összességében kedvezőtlen folyamatok, manipulációk forrása lehet.

A használattól független értékekhez tartozik az ún. kvázi választási lehetőség értéke (quasi option value). Ez az értékösszetevő azon a feltételezésen alapszik, hogy ha nem őrzünk meg egy erőforrást, akkor olyan értékeket veszíthetünk el, amelyekről jelenleg nincs tudomásunk, de azok a tudományok és ismereteink bővülésével a jövőben nyilvánvalóvá válhatnak [Pearce and Turner, 1990.].

Ha például az esőerdők megőrzéséből indulunk ki, amely köztudottan növényi és állati fajok sokaságának szolgál élőhelyül, akkor az élőhelyek megszűnése magában foglalhatja annak veszélyét is, hogy az ott élő fajok is elvesznek. Ezzel együtt eltűnhet az általuk hordozott genetikai információ, vagy az a képesség, amelyet ma nem ismerünk, de tudományos ismereteink fejlődése révén például gyógyszerek előállításánál hasznosíthatnánk. (Lásd még: biodiverzitás megőrzése.) Magyarországi példaként megemlíthetjük, hogy a Balaton esetleges jobb vízminőségével arra vonatkozóan is értéket képviselhet, hogy a tó olyan, eddig ismeretlen biológiai információkat hordozhat, amelyek a következő generációk számárafontosak lehetnek. Ez tehát valójában olyan információs érték, amit az irreverzibilis változások elkerülésével őrizhetünk meg.

A kvázi választási lehetőség érték átmenetet képez a használattal összefüggő és az attól független értékkomponensek között, hiszen egyrészt a jövő generáció hasznosíthatja majd a még fel nem fedezett ismereteket, de nem csak a hasznosítás lehet a még nem ismert információ megőrzésének oka. Éppen ezért ezt az összetevőt mindkét (használattal összefüggő és attól független) kategóriába is sorolhatjuk. Ez a példa is mutatja, hogy nem lehet éles határvonalat húzni a használattal kapcsolatos és az attól független értékek közé. Valamint azt is, hogy a fogalmak sem teljesen letisztultak.

Az örökségi (bequest) értékek szintén a használattól független értékrészek közé tartoznak, és azzal kapcsolatosak, hogy értéket tulajdonítunk a környezeti javak jövő generációk számára történő megőrzésének akkor is, ha jómagunk sem ma, sem a jövőben nem akarjuk az adott jószágot használni. Az örökségi értékek létezésére számos magyarázat adható, mely az alábbiakban foglalható össze [Szerényi, 2000]:

  1. az a szándék, hogy bizonyos erőforrásokat örökül hagyjunk leszármazottainknak, illetve a jövő generációknak;

  2. felelősséget érzünk a természeti erőforrások, illetve azok bizonyos tulajdonságainak megőrzésével kapcsolatban;

  3. az az óhaj, hogy megőrizzük a kérdéses természeti erőforrás mások által történő használatának lehetőségét.

A tiszta létezési értékek közé tartoznak azok, amelyeket elveszítenénk, ha az erőforrás megszűnne létezni, míg az „egyéb” kategóriába azokat az értékeket sorolja, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy az erőforrás ugyan továbbra is fennmarad, de annak állapotában minőségi vagy mennyiségi degradáció következik be.

Tekintettel arra, hogy általában nem vagyunk képesek tökéletesen elkülöníteni és egyenként meghatározni a környezeti javak teljes gazdasági értékét jelentő különböző összetevőket, helyesebb tehát azok teljes értékét becsülni. Mindenesetre, ha olyan erőforrást értékelünk, amelynél a használattal nem összefüggő értékkomponensek dominálnak, vagyis a teljes gazdasági érték jelentős részét ezek az értékrészek adják, akkor azok mellőzése komoly tévedéshez vezethet az erőforrás kapcsolatos döntések során!

További problematikuskérdést vet fel a biodiverzitás értékelése, amely különösen nehéz a használattól független értékrészek dominanciája miatt, valamint azért, mert a biológiai erőforrások esetén jellemző, hogy nem csak egy-egy ország állampolgárainak jólétét befolyásolja az azokban bekövetkező változás, hanem a Föld egész népességéét. Egészséges ökoszisztémák létezése szükséges ahhoz, hogy ezek az ökoszisztémák képesek legyenek a nekik tulajdonított használattal összefüggő és attól független értékek szolgáltatására. Éppen ezért a teljes ökoszisztémának egy ún. elsődleges értéket tulajdonítanak. Az eddigiekben tárgyalt használattal kapcsolatos és attól független értékeket viszont így a másodlagos értékek közé sorolják, vagyis a teljes gazdasági érték fogalmán belül megtalálható különböző összetevőket a teljes másodlagos érték alatt értik, és eszerint a rendszer elsődleges értéke nem kerül be a teljes gazdasági érték koncepciójába.

Az elsődleges érték és a más szerzők által másodlagos értékek közé sorolt létezési érték nagyon közel állnak egymáshoz, sok esetben szinte lehetetlen a megkülönböztetés.

A probléma egyik jellemző megközelítése a használattal kapcsolatos értékekből indul ki, melyeket a környezeti jószág in situ (helyben való) használatától származtatnak.

Nem kitermelhető – in situ – természeti javak

A javakra a tulajdonjogokat nem lehet szabatosan definiálni, nagyrészt azért, mert a közjavak – mint a levegő, a természeti táj, a víz stb. – fogyasztása oszthatatlan (indivisible), mivel egy személy fogyasztása nem befolyásolja a többiek fogyasztását, hozzáférését az adott jószághoz.A nemzeti parkok és egyéb természeti területek rekreációs szempontból is jelentősek, és komoly turisztikai vonzerőt jelentenek. Ezek esetében a természeti erőforrásnak egy olyan, a közjavakra jellemző tulajdonságának a használatáról van szó, amit az jellemez, hogy a használatban nem fogy el. [Kerekes, 2007.]

5.1. táblázat - Turner, Pearce, Betaman (1994; p. 78.), idézi Szerényi, 2000.

 A javak köre
 Tiszta magánjavakKvázi magánjavakKvázi közjavakTiszta közjavak
JellemzőkKizárható, oszthatóNem kizárható, oszthatóNem kizárható, csak részben oszthatóNem kizárható, nem osztható
A fogyasztásban rivalizálás történik, könnyű a fogyasztók egy részének kizárásaÁltalában rendszeres díjfizetés ellenében szolgáltatjákTúlzsúfoltságra hajlamos javak: általában ingyenes a hozzáférés, befogadóképességük elérése után azonban a kizárás megvalósulhatNincs rivalizálás a fogyasztásban, a kizárás vagy nem lehetséges, vagy nem célszerű
PéldákÉlelmiszerek, cipő, autó, stb.Ivóvíz-szolgáltatás, tömegközlekedés, stb.Rekreációs területek (parkok, erdők, barlangok), stb.Folyók mentén épített gátrendszer, stb.
A monetáris értékelés lehetőségePiacokon adják-veszik, a piaci ár ismertNem létezik piacuk, helyettesítő módszerekkel történhet a nem létező piac kialakításaA piacot helyettesítő értékelő módszerek komoly nehézségekkel szembesülnek

In situ érték, (i): a földkéregben felkutatott ásványvagyon számított potenciális gazdasági értéke.

Képlete: (Q·W) – k = iQ, ahol

Q a kitermelhető ásványvagyon mennyisége,

W a költséghatár (a nyersanyag fajlagos értéke),

k a reálköltség (a kitermelés költsége).

Az ~ elsősorban a lelőhelyek műrevalóságának megítélésére, az egyes nyersanyagok összehasonlító gazdasági elemzésére, illetve az ország ásványinyersanyag-vagyonának összesítő felmérésére szolgáló bányászati,közgazdasági kategória. [Környezet- és természetvédelmi lexikon, szerkesztő: Láng István]