Ugrás a tartalomhoz

Orvosi leképezéstechnika

Balkay László (2011)

Debreceni Egyetem

A PET detektorok felépítése és működése

A PET detektorok felépítése és működése

A detektorblokk definíciója és kialakítása

A PET technológiában használt detektorok szcintillációs tűkristályokból készített kristálymátrixból állnak, amelyek gyűrűszerűen vannak a látótér köré helyezve. Az egymás mellett elhelyezkedő detektorgyűrűk száma a PET kameráknál általában 20-60 között változik. Az azonos gyűrűben elhelyezkedő kristálypixelek száma több száz vagy ezer is lehet, ennek megfelelően 10000-20000 a PET kamerákban levő kristálypixelek száma. Az egyedi kristályok egymástól fényzáró réteggel vannak elválasztva és így a fényjel csak a kristálynak a PMT-hez illesztett végén tud kilépni. A kristálymátrixhoz általában több PMT kapcsolódik, amelyek egy szimmetrikus ellenállásháló segítségével vannak összekapcsolva és az ellenállásháló négy sarokjele szolgál kimeneti jelként (1. ábra). A kristálymátrixot a hozzácsatolt fotoelektron-sokszorozókkal detektorblokknak nevezik

1. ábra A PET kamerák blokk detektorának sematikus felépítése

A detektorblokk működési elve

A PET blokk detektora tehát minden egyes elnyelt és szcintillációt létrehozó gamma foton estén négy darab kimeneti jelet ad (4 sarokjel), amelyeket most A, B, C és D szimbólummal jelölünk (1. ábra).

1. ábra

Annak meghatározásához, hogy melyik kristálypixelben történt a felvillanás a négy jel megfelelő algebrai értékét kell képezni, nevezetesen az

11.2. ábra - eq_11_2.png

eq_11_2.png

11.3. ábra - eq_11_3.png

eq_11_3.png

un. pozíciókoordinátákat (Casey, 1986). Ha sok detektálás után ábrázoljuk az X és Y paraméterek korrelációját, akkor a például 2. ábrán látható eloszlást kaphatjuk (Anger kép, Anger logika). Az ábrán egy 8x8 db kristályból és 4 db PMT csőből álló detektorblokk reprezentatív pozíció térképe (pozíciómap) szerepel. Jól látható, hogy a 64 darab kristályhoz egyértelműen hozzárendelhető 64 darab folt, bár átfedések vannak közöttük. Az átfedések nagysága a detektorblokk számos paraméterétől függ (szcintillációs kristály anyaga és mérete, a pixelek optikai izoláltsága, és PMT optikai csatolása, erősítése, az alkalmazott ellenállásháló stb), de ennek mértéke kritikus, mert ettől függ a pozícionálás pontossága.

2. ábra A pozíciómap előállításának sémája

Egy adott X-Y eloszlás esetén a pozíció azonosítás elve az, hogy valamilyen algoritmussal a detektorpixelek számának megfelelően szegmentálni kell az X-Y síkot, és ha egy beérkező esemény megfelelő Xi, Yi értékpárja egy adott szegmentumba esik, akkor ahhoz a pozícióhoz rendeljük. Különböző detektormodulok esetén definiálható szegmentum térképeket lehet látni az 3. ábrán. A minél pontosabb kristályazonosítás szempontjából tehát a pozíciótérképet jellemző csúcs-átfedések alapvetően befolyásolják, mert minél nagyobb az átfedés két szomszédos „pozíció hegy" között annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy adott kristálypixelben elnyelt gamma foton a szomszédos pozícióhoz fog azonosítódni és ez a kamera felbontását rontja (ez az úgynevezett blokk effektus).

3. ábra A pozíció azonosítási szegmentumok néhány eltérő detektormodul esetén.

A koincidencia detektálás elve

A detektált gamma foton-párok és azok keletkezési helye közötti kapcsolat azonosítását a PET módszer esetén az ’elektronikus-kollimálás’ technikája biztosítja. Ennek menete a következő. A detektorokban regisztrált egyedi gamma fotonok eseményeit nevezzük single eseményeknek. Minden single esemény kap egy úgynevezett idő-bélyeget, ami a detektálás idejét tartalmazza. A koincidencia kapcsolatban levő detektorpárok single jelei egy un. koincidencia áramkör bemenetére vannak irányítva, amely áramkör akkor szolgáltat a kimenetén jelet (koincidencia esemény), ha a bemenetére érkező két jel egy meghatározott időintervallumon belül (az un. koincidencia időablakon belül) érkezik. Az időablak szokásos értéke 3-10 ns. Ennek megfelelően a koincidencia áramkör akkor ad jelet, ha a két detektort összekötő egyenes mentén valahol egy szétsugárzás történt. A koincidencia időablak méretének megválasztása igen fontos paraméter, mert ha túl nagyra választjuk, akkor sok téves koincidencia eseményt (például az un. random és szórás miatti koincidenciát) érzékel a rendszer valósnak, ha viszont túl kicsi az ablak sok valódi koincidencia eseményt zárunk ki. A jó koincidencia ablak méret megválasztásához segítséget nyújtanak az úgynevezett koincidencia időkülönbség eloszlások (koincidencia spektrum), amelyek az időkülönbség függvényében adják meg az azon belül detektált események számát. Az alábbi ábrán egy reprezentatív koincidencia spektrum látható.

Időkülönbség (ns)

Eseményszám (kcount)

Reprezentatív koincidencia időkülönbség eloszlás

A koincidencia időkülönbség eloszlások Gauss görbe jellegűek, amelyet jól jellemez a félérték szélessége és az átlaga. Az így mért koincidencia eseményeknek csak egy részéről lehet azt mondani, hogy valódi koincidencia esemény, mivel a kamera geometriája, illetve a Compton szórási kölcsönhatások miatt olyan események is koincidenciaként lesznek detektálva, amelyek nem hordoznak információt az annihiláció helyéről (lásd később rekonstrukcióról szóló fejezet 1 ábráját).

Szemléletesen azt lehetne mondani, hogy a LOR-ok metszéspontjai már meghatározzák a radiofarmakon felhalmozódásának helyeit, de az adatgyűjtés eredményéül kapott LOR-ok ilyen jellegű reprezentálása nem adna megfelelő minőségű képet.

A PET térbeli felbontása

A PET által gyűjtött és a korrigált adatokból rekonstruált kép térbeli felbontása (spatial resolution: SR) számos faktortól függ, amelyek az alábbi módon befolyásolják a térbeli felbontást (Moses, 1993):

11.4. ábra - eq_11_4.png

eq_11_4.png

A pr tényező írja le a pozitronbomló izotópok esetén a pozitron szövetben mért hatótávolságát (~0.5-4 mm), ezért a szétsugárzás (azaz a detektálás) helye és a bomlás (azaz a radiofarmakon) helye nem azonos. A leggyakrabban használt F18 izotóp esetén a pr=0.6 mm (Stickel 2006), ennél jobb felbontás tehát biztos nem érhető el. A képletben a következő faktor (ss) az aktuális leképzendő forrás alakjától függő paraméter. Az annihiláció szögének bizonytalansága (180o ± 0,25o) is rontja a felbontást, ezt veszi figyelembe a 0.0022*ds tag, amely egy nagyobb sugarú PET rendszer esetén (humán PET) ~ 2 mm is lehet. Humán PET esetében a térbeli felbontást tehát főleg ez a tényező limitálja. A cw paraméter a tűkristály szélességét (crystal width) jelöli, ez is nyilvánvalóan befolyásolja a térbeli felbonthatóságot. Az utolsó tag (be: block effect) írja le a detektorblokk kimeneti jeleiből elvégzett tűkristály pozíció meghatározás hibáját, ami erősen függ az alkalmazott a detektorblokk felépítésétől és módszertől (Anger alapú vagy egyéb). Néhány közlemény alapján ennek értéke 2 mm-es kristálytűket használva 0.5-2 mm lehet (Tomic, 2005). Az ilyen nagy felbontás elérése persze nem cél a humán vizsgálatok esetében, de a kisállat PET technikában a minél jobb felbontás a cél.