Ugrás a tartalomhoz

Orvosi leképezéstechnika

Balkay László (2011)

Debreceni Egyetem

A PET és SPECT technika kialakulásának rövid története

A PET és SPECT technika kialakulásának rövid története

1911-ben történt, hogy a fiatal Hevesy György a manchesteri fizikai intézetbe került, ahol két éven keresztül dolgozott egy kémiai-elválasztási problémán. Ebben az időben dolgozott ott a fiatal Niels Bohr is, akivel örök barátságot kötöttek és lelkesen taglalták az atomszerkezet aktuális izgalmas kérdéseit. Nem sokkal megérkezése után találkozott Ernest Rutheforddal, az intézet Nobel-díjas igazgatójával, aki a következő szavakat intézte hozzá egy földszinti laboratóriumban: "Fiam, ha maga valóban olyan tehetséges, mint amilyennek látszik, próbálja meg a rádium-D izotópot előállítani ebből az ólomtömegből"[1]. A rádium-D anyagot a radioaktivitása alapján fedezték fel abban az időben, és még nem tudták, hogy az ólom egyik izotópja. A laboratóriumban nagy mennyiségben volt rádium-D (210Pb) izotópot tartalmazó uránérc, ami azonban elnyelte a benne levő rádium-D sugárzását, így ebben a formában nem használhatták a tervezett kísérletekhez. Bár az eltelt két év a kitűzött feladat szempontjából teljes kudarccal végződött, Hevesy felismerte, hogy ha a rádium-D kémiai szempontból nem különböztethető meg az ólomtól, akkor alkalmas lehet "ólomindikátornak". A következő években Hevesy a szervetlen kémia számos kérdése kapcsán alkalmazta ezt a jelölési eljárást, illetve később más izotópokat is felhasználva az általa "izotópindikátor"-nak nevezett módszert. Az 1930-as években, a mesterséges radioaktivitás felfedezése után, a 30P izotóp használatáról alapvető munkái jelentek meg a biokémia, illetve az élettan területén, amit egyszerű és igen érzékeny módszerének gyors elterjedése követett. 1943-ban kapott Nobel-díjat a radioaktív nyomjelzéstechnika kifejlesztéséért. Az ő munkája nélkül ma nem létezne nukleáris medicina sem, amely speciális radioaktív izotópokat használ diagnosztikai – más néven izotópdiagnosztikai – és terápiás célból. A nukleáris medicina szakma az egész világon teljes joggal Hevesy Györgyöt tartja a terület úttörőjének (az Egyesült Államokban e szakterület legmagasabb kitüntetése a "Hevesy Award").

Az 1970-es évek elejétől a tomográfiás leképzés lehetősége a nukleáris medicinában is megjelent és a mai napig töretlen fejlődést mutat. Két alapvetően eltérő alkalmazásról lehet beszélni: a PET- (pozitronemissziós tomográfia) és a SPECT- (egyfoton-emissziós tomográfia) vizsgálatokról. Ki kell azonban emelni, hogy már az 1970-es évek előtt is létezett izotópdiagnosztika. A SPECT vizsgálatok alapeleme ugyanis az ún. gamma-kamera (Hal Anger, 1957) , amely planáris leképzést valósít meg. A tomográfiás leképzés szempontjából úgy is mondhatnánk, hogy a gamma-kamera úgy viszonyul a SPECT-hez, mint a planáris röntgenvizsgálat a CT-hez.. Fontos még kiemelni, hogy az izotópdiagnosztikai képei a test funkcionális (élettani, biokémiai) állapotáról adnak információt, míg a röntgenleképzések főleg anatómiai (strukturális) információt hordoznak.