Ugrás a tartalomhoz

Orvosi leképezéstechnika

Balkay László (2011)

Debreceni Egyetem

11. fejezet - PET képalkotás és leképezéstechnika

11. fejezet - PET képalkotás és leképezéstechnika

Alapfogalmak az orvosi tomográfiában

Az orvosi tomográfiás technika

Az orvosi diagnosztikában használt módszerek között nagy jelentőségűek a tomográfiás (rétegvizsgálatokra alkalmas) módszerek, amelyek a vizsgált objektumról térbeli információkat hordozó képeket alkotnak, ellentétben a szimplán csak vetületi képeket előállító eljárásokkal (pl.: planáris röntgen, gamma kamera). A legfontosabb ilyen módszerek: CT (Computer Tomography), SPECT (Single Proton Emission Computed Tomography), PET (Pozitron Emission Tomography), MRI (Magnetic Resonance Imaging). E módszerek egymással párhuzamos képszelet-sorozatot állítanak elő a vizsgálat végeztével, ahol az egymás mellé helyezett szeletek tartalmazzák a háromdimenziós információt.

Az adatgyűjtés során a vizsgálati személynek a tomográffal mérhető fizikai paraméterei (szöveti gyengítés – CT; radioaktív bomlások száma – SPECT és PET, proton mágneses momentum relaxáció – MRI) kerülnek meghatározásra bizonyos előre definiált vetületi irányokban. Az un. 2D, illetve 3D adatgyűjtéskor egy axiálisan vékonyabb (néhány centiméter) szeletben, illetve vastagabb tartományban történik a leképzés. A két gyűjtési módra elnevezésbeli példák: 2D-PET és 3D-PET, 8 szeletes CT (2D CT) és cone beam CT (3D CT), 2D MR és 3D MR. Az adatgyűjtés utáni és attól független folyamat a képrekonstrukció, amelynek során a letárolt vetületi képekből előáll a mért fizikai paraméter térbeli eloszlását mutató 3D kép.