Ugrás a tartalomhoz

Orvosi leképezéstechnika

Balkay László (2011)

Debreceni Egyetem

Változások elemzése

Változások elemzése

  • idő-aktivitás görbék és paramétereik

  • parametrikus képek és részterületek átlaga

  • különbség, változás.

Egy dinamikus képsorozat hatalmas mennyiségű információt tartalmazhat. Pl. egy epeút-vizsgálatnál 128*128-as képmátrixból 110-120 db-ot gyűjtünk be. Ez kétmillió számadatot jelent, amelyet önmagában az emberi agy nem képes áttekinteni, ezért van szükségünk arra, hogy különböző számítógépes műveletek segítségével ebből a hatalmas információ-tömegből a lényeges, informatív elemeket kiemeljük, és az alapján alakíthassuk ki a szervezet működésére vonatkozó véleményt.

Az áttekinthetőséget két módszer valamelyikének vagy együttesének alkalmazásával javíthatjuk, ld. az alábbi ábrát.

Dinamikus vizsgálatok feldolgozási lehetőségei

  • Részterületek (ROI, VOI) kijelölése után előállítjuk az aktivitásuk időbeli változását mutató görbéket. Ezekből a görbékből különböző, az adott szerv működését jellemző paramétereket számolhatunk (pl. a maximum elérési időpontját, a kiürülés felezési idejét, stb.).

  • Minden egyes képelem időbeli aktivitás-változásából kiszámolhatjuk egy paraméternek az értékét; az így kapott számokat egy eredménykép megfelelő képelemébe beírva ún. parametrikus képet kapunk, amit színkódolva kijelezhetünk.

Gyakran valamilyen parametrikus képen kijelölt ROI-kból állítunk elő idő-aktivitás görbéket, és azokból számolunk aztán paramétereket.

Görbeparaméterek

A következőkben néhány gyakori vizsgálattípus görbeelemzésére mutatunk példát.

Vesegörbék

Az egészséges vesék idő-aktivitás görbéje 3 fázisú: az elsőben a kiválasztódás, a harmadikban a kiürülés dominál, míg a középső szakaszban (a csúcs környékén) a kettő egyszerre van jelen.

A két folyamat viszonyát a maximum időpontjával (Tmax), míg az ürülés ütemét a leszálló szárra illesztett exponenciális görbéből számolt felezési idővel (Tfél) jellemezhetjük.

Bal szívkamra térfogatgörbéje

A vörösvérsejtek jelzésével a szívüregek vértartalmát, illetve annak változását képezhetjük le. (Az átlagos szívciklusra jellemző képsort és térfogati görbét EKG-kapuzással nyerhetjük, ld. későbbi fejezetben.)

A bal kamrai térfogati görbéből a szívkamra összehúzódó képességét az ejekciós frakcióval (EF), míg még jó összehúzódás mellett a tágulási szakasz kezdődő romlását a maximális telődési és maximális ürülési sebesség hányadosával jellemezhetjük, az ábra szerint.

Áthaladás a nyelőcsövön

A nyelőcső normális működését az jellemzi, hogy rajta a lenyelt folyadék gyorsan áthalad (8 s-nál rövidebb idő alatt). A perisztaltikus mozgás rendellenességei az áthaladás elnyúlásában jelentkeznek, amit egyrészt a maximum időpontjának (Tmax) későbbre tolódása, másrészt az ún. áthaladási idő (a maximum 1/10-énél magasabb aktivitás időtartama), illetve az ürülési idő (a maximumról a 10-edére csökkenésig eltelt idő) megnyúlása jelez.

További görbeelemzési módszerekről a kinetikai elemzésről szóló fejezetben szólunk.