Ugrás a tartalomhoz

Orvosi leképezéstechnika

Balkay László (2011)

Debreceni Egyetem

A kollimátor kiválasztásának elvei

A kollimátor kiválasztásának elvei

Most azt tekintjük át, melyik vizsgálathoz milyen kollimátort célszerű választani.

1. Milyen a betegből érkező legmagasabb sugárzási energia?

Fontos megérteni, hogy a kép kialakításában az összes, a betegből kibocsátott sugárzás és annak szórt része is részt vesz. Ezért a kollimátort nem a kiválasztott energiaablakhoz, hanem a kibocsátott legmagasabb sugárzási energiához választjuk. Ha pl. a betegnek Tc-99m-et (141 keV) és I-131-et (364 keV) is beadtunk, akkor a I-131 nagy energiájú gamma-sugárzása nagyobb mértékben áthatol és szóródik is a furatok falán, ezért – ha azok túl vékonyak – mind a nagyobb, mind az alacsonyabb energiaablakban begyűjtött kép elmosottabb lesz.

Onnan lehet felismerni, ha túl vékonyak a kollimátor falai, hogy ilyenkor egy kis kiterjedésű, nagy aktivitású képlet képe nem kerek folt, hanem csillagszerű lesz. Ennek az az oka, hogy a sugárzás nagyobb hányada hatol át a furat falára merőleges irányban, mint ferdén, így annyi ágú csillag rajzolódik ki a képen, ahány szögű a furat alakja: négyzet alakúnál 4 ágú, hatszögletesnél 6 ágú.

2. Milyen begyűjtési statisztikára számíthatunk?

A részletgazdagságot a furat méretén túl a kép zajossága is befolyásolja. Minél nagyobb a statisztikai hiba, annál inkább elvesznek a részletek, illetve annál inkább össze kell átlagolni az egyes képelemek tartalmát a környezetükkel, hogy kinézhetővé tegyük a képet. Különösen rövid idejű képek begyűjtésekor (tipikusan a dinamikus képsoroknál), vagy ha a sugárzás alacsonyabb energiája miatt nagyobb hányada elnyelődik a betegben (pl. a Tl-201 60 és 80 KeV közötti karakterisztikus röntgenje), a felbontás és érzékenység közötti kompromisszumot a nagyobb érzékenység irányába vagyunk kénytelenek eltolni.

További olvasmányok

Basic Physics of Nuclear Medicine: url="" >http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a5/Basic_Physics_of_Nuclear_Medicine.pdf