A kialakult gamma-kamerás kép tulajdonságai nagyban függenek a kollimátortól.

Ebben a leckében a leképezés két fontos jellemzőjével foglalkozunk: a felbontással és az érzékenységgel.

Felbontás

A felbontás a kép részletgazdagságát jellemzi. Méréséhez egy vékony vonalforrást képezünk le, amely radioizotópot tartalmaz. A vonalforrás képe egy szélesebb sáv lesz (ld. ábra "A"). A vonalra merőleges egyenes mentén megmérjük a képen a beütésszám változását: ez az úgynevezett vonalszétterjedési függvény (ld. az ábra "B" részét), melynek szélességét a félértékszélességgel jellemezzük (angolul: Full Width at Half Maximum, FWHM), amely a harang alakú görbe két szárának távolsága a csúcs magasságának felénél. A kép annál részletgazdagabb, minél kisebb számértékű a félértékszélesség.

Egészen pontosan a kép felbontása alatt azt a legkisebb távolságot értjük, amelyre elhelyezett két pont még megkülönböztethető a képen. Elvileg ez a félértékszélesség –szerese.

A felbontás távolságfüggő!

Ha a vonalforrást távolítjuk a párhuzamos furatú kollimátortól, a képe egyre szélesedik. Az ábrán látható, hogy ennek az az oka, hogy távolabbról a hegyesebb szögben érkező sugárzás nem csak a forrással szemközti, hanem egyre távolabbi furatokon is áthaladhat.

Ez azt jelenti, hogy gamma-kamerás leképezésnél arra kell törekedni, hogy a detektor a lehető legközelebb legyen a beteghez.

Érzékenység

Érzékenység alatt azt értjük, hogy egységnyi aktivitású forrás milyen számlálási sebességet eredményez a képen:

3.1. ábra - eq_2_1.png

A gamma-kamera elég alacsony aktivitású sugárzásmérő, aminek fő okai:

Az érzékenység tipikus értékeit ld. alább.