Ugrás a tartalomhoz

Orvosi - biológiai izotóplaboratóriumok sugárvédelme

Varga József (2011)

Debreceni Egyetem

Dóziskorlátok

Dóziskorlátok

A nemzetközi ajánlás három csoportra külön állapít meg dóziskorlátokat.

Az egyszerű alkalmazhatósághoz egyetlen egységes mérőszámra van szükség.

A dóziskorláthoz használt egységes mérőszám: az effektív dózis

A külső sugárforrásoktól eredő effektív dózis és az emberi szervezetbe került radionuklidoktól származó lekötött effektív dózis összegét használjuk a sugárhatás kockázatának mérőszámaként, amelyet az ellenőrzött tevékenységből származó egyéni sugárterhelésnek nem szabad meghaladni.

Külső sugárzásból:

Egyenérték-dózis szervenként:

ahol:

WR: sugárzási súlytényező

Effektív dózis a szervezetre:

ahol:

WT: szöveti súlytényező

(T- adott szervre, R- adott típusú sugárzásból)

(b) Belső (szervezetbe bekerült radioizotóptól származó) sugárzás:

Lekötött egyenérték dózis szervenként:

Lekötött effektív dózis a szervezetre:

Megjegyzendő, hogy az elnyelt dózisok súlyozott összegzésén alapuló kockázatbecslés csak igeny alacsony dózisintenzitások esetén, és csak közelítőleg alkalmazható modell, amit kifejezetten sugárvédelmi célokra javasolnak. A sugárterápia gyakorlatában elkerülhetetlen a dózis időbeli eloszlásának (a frakcionálásnak) a figyelembe vétele. (A biológiai hatásokról részletesen külön fejezetben volt szó.)

Sugárforrásokkal dolgozók dóziskorlátjai

A sugárveszéllyel járó (egészségügyi és ipari) tevékenységek olyan előnyökkel járnak a társadalom egésze számára, amelyek ellensúlyozzák, hogy kisebb (ezen területeken dolgozó) csoportok a lakosság egészére előírtnál nagyobb dózist szenvednek, ezáltal nagyobb egészségügyi kockázatot vállalva.

A foglalkozás körében elszenvedett sugárdózis korlátozásának céljai:

a determinisztikus hatások kiküszöbölése

a sztochasztikus hatások ne haladják meg más foglalkozási ágak társadalmilag elfogadott kockázatát.

A dóziskorlát

A külső forrásból és az emberi szervezetbe került radionuklidoktól származó effektív dózis és lekötött effektív dózis összege, amelyet az ellenőrzött tevékenységből származó egyéni sugárterhelésnek nem szabad meghaladni.

A Magyarországon jelenleg érvényes jogszabályok szerinti foglalkozási dóziskorlátokat az alábbi táblázat tartalmazza.

Foglalkozási dóziskorlátok

Gyakorlati példa

Viselje-e az izotóplaboratóriumban dolgozó asszisztens a személyi doziméterét, amikor saját foga röntgenvizsgálatán vesz részt?

Válasz: nem. A betegként elszenvedett dózis nem tartozik bele a foglalkozási dóziskorlátba; sőt, arra semmilyen dóziskorlát nem vonatkozik.

Lakossági dóziskorlátok

A cél az emberi populáció egészének védelme anélkül, hogy a sugárzások hasznos alkalmazását indokolatlanul korlátoznák. Az alábbi táblázatban olvasható dóziskorlátok a lakosság egészének mesterséges forrásokból származó sugárterhelésére vonatkoznak az egészségügyi alkalmazások és a sugárveszélyes munkakörben végzett munka körében elszenvedett sugárterhelés kivételével.

Lakossági dóziskorlátok

Gyakorlati példák

Egy dolgozó gyanakszik, hogy otthoni salakbeton háza túl nagy sugárterhelést okoz a családjának. Ezért hazavisz egy helyszínen leolvasható elektronikus dozimétert, amit egy héten keresztül otthon visel.

A leolvasott teljes értékre, vagy a természetes háttérsugárzással csökkentett értékre vonatkozik a lakossági dóziskorlát? Természetesen a természetes háttérrel (időarányosan) csökkentett értékre. Annál is inkább, hiszen a természetes háttérsugárzás hazai átlaga (3,1 mSv/év) a háromszorosa a mesterséges forrásokra vonatkozó lakossági dóziskorlátnak.

Ha pl. átlag 12 órát tartózkodik otthon naponta, fel kell-e szorozni a mért értéket 2-vel, mielőtt a lakossági dóziskorláttal összehasonlítja? Nem, de hozzá kell adni a munkahelyén kívül máshol (az utcán, tömegközlekedési eszközön, szórakozóhelyen) kapott dózist is.

Betegek (egészségügyi alkalmazás):

A nemzetközi ajánlások az ionizáló sugárzás diagnosztikai alkalmazásaira nem állapítanak meg számszerű korlátot, hanem helyette egy általános elvet szögeznek le: az ésszerűen alkalmazható legalacsonyabb radioaktivitásokat ill. sugárdózisokat kell használni. Angol rövidítése után ezt ALARA-elvnek hívják ("As Low As Reasonably Achievable"). Ez úgy értendő, hogy mérlegelni kell az alkalmazástól (diagnosztikai vagy terápiás eljárástól) várható hasznot és az azzal járó kockázatot, és ez alapján kell dönteni.

Az elv azonos a dolgozók sztochasztikus sugárhatásaira alkalmazott elvvel; a különbség abban van, hogy a diagnosztikai alkalmazásoknál maguknak a besugárzott személyeknek lesz haszna a sugárkockázattal járó tevékenységből, míg a foglalkozás körében kapott sugárdózist a remélt társadalmi szintű haszon indokolja.

Mekkora betegdózis indokolt egy izotópdiagnosztikai eljárásnál?

A dóziskorlátozás hiánya nem jelenti azt, hogy ne vonatkoznának szigorú sugárvédelmi előírások a betegvizsgálatokra. Nemzetközi és hazai ajánlások adják meg, hogy egy-egy típusú vizsgálathoz mekkora mekkora aktivitás adható be a használatos radiofarmakonból egy átlagos felnőttnek, és hogy hogyan kell figyelembe venni a testméretet, kort (pl. hogyan kell a gyerekeknek beadandó aktivitást számolni), valamint egyes betegségeket is (pl. veseelégtelenségben szenvedők ugyanakkora beadott aktivitástól várható dózisa magasabb lehet, mivel a radiofarmakon lassabban ürülhet a szervezetből a vizelettel).