Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

A morbiditás monitorozása

A morbiditás monitorozása

A kurzus célja

A hallgatók ismerjék meg a legfontosabb morbiditási adatokat gyűjtésére szolgáló módszereket, a Magyarországon jelenleg alkalmazott adatgyűjtési rendszereket, a morbiditási adatgyűjtés előnyeit és hiányosságait,  gyűjtött adatok körét.

Ahogy azt már korábban említettük, a lakosság egészségi állapotának megítélésében ugyan olyan fontos szerepe van a megbetegedések monitorozásának, mint a halálozás ismeretének, hiszen a megbetegedések egyrészt jelentős terhet jelentenek a társadalom számára, másrészt az ellátás tervezéséhez, a megelőző programok hatékonyságának kiértékeléshez alapvető adatokat szolgáltatnak.

A morbiditási adatok gyűjtése a következő módszerekkel történhet:

  1. fekvőbeteg-intézetek ellátási adatain alapuló regiszterek

  2. lakossági felmérésekből nyert adatok

  3. háziorvosi praxisokban morbiditásmonitorozás

  4. fertőző betegségek kötelező jelentési és nyilvántartási rendszere.

Fekvőbeteg-intézetek ellátási adatain alapuló regiszterek

A fekvőbeteg-ellátó intézmények a betegek adatainak nyilvántartására informatikai rendszereket, programokat alkalmaznak. Bár ezek az adatok így már könnyen összesíthetőek és elemezhetőek, az adatok validitása több szempontból megkérdőjelezhető, ezért az adatok elemzése és interpretálása csak kellő körültekintéssel lehetséges. Figyelembe kell venni, hogy a fekvőbeteg-ellátó intézményekben csak a betegek egy része jelenik meg, hiszen a betegségek egy része nem igényel kórházi ellátást. Ez különösen érvényes az egyszerűen gyógyítható betegségek (pl. felső légúti fertőzés) esetén, de bizonyos krónikus nem fertőző betegségek esetében is (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, mozgásszervi megbetegedések). Más, olyan betegségek esetén, amelyek csak kórházi körülmények között kezelhetőek (pl. daganatos betegségek), vagy a kórházban kerülnek felismerésre (pl. fejlődési rendellenességek) általában hasznosak.

A kórházi adatokon alapuló morbiditási adatok használhatóságát más tényezők is korlátozzák, ezért adott betegségre vonatkozó pontos incidencia és prevalencia arányszámokat ezekből az adatokból nem lehet számolni.

A kórházi adatok használhatóságát korlátozó tényezők a következők: 

-         a számláló pontatlan, mert a dokumentációs problémák miatt nem teljeskörű a jelentés

-         a nevező bizonytalan, mert a kórházak ellátási területében átfedések vannak

-         regionálisan eltérhetnek az igénybevételi szokások (beutalási szokások, kulturális tényezők)

-         az adatok minősége megkérdőjelezhető a finanszírozási szempontok miatt,

-         egységes diagnosztikus kritériumok hiánya vagy diagnosztikus bizonytalanság. 

Emiatt a kórházi adatok felhasználása és összehasonlítása és az ezekre alapuló szükséglet meghatározás nem javasolt.

Magyarországon a fekvőbeteg-ellátó intézetekre épülő morbiditási adatok legfontosabb nyilvántartási rendszerei:

  1. Gyógyító Ellátás Információs Központ (GYÓGYINFOK),

  2. Nemzeti Rákregiszter,

  3. Veleszületett Rendellenességgel Sújtott Újszülöttek Országos Nyilvántartása  

GYÓGYINFOK

Ez az adatgyűjtési rendszer 1996 óta működik Magyarországon. A kórházak minden kórházi ápolásban részesült betegről adatlapot kötelesek kitölteni és küldeni a Központba. 2007 óta a jelentést a fekvőbeteg intézményeknek elektronikus formában kell teljesíteniük. Az adatlap a beteg és a kórház azonosító adatait, valamint az orvos által felállított diagnózisokat és azok BNO kódját, az elvégzett beavatkozásokat és a felvétel és távozás időpontját tartalmazza. Az adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Finanszírozási Informatikai Főosztálya végzi (www.gyogyinfok.hu).

A honlap on-line adatbázis fül Összesített fekvőbeteg-adatok pontja alatt jelenleg csak a 2001-es évre vonatkozó fekvőbeteg-ellátás összesítő teljesítményadatai érhetőek el, míg az Egészségügyi grafikonok pont alatt a fekvőbeteg intézmények ellátással kapcsolatos adatai jeleníthetőek meg térképes formában régiós és megyei szinten 2003-ban és 2004-ben. A különböző ellátási formák összesítő jelentései a Statisztikák, jelentések fül alatt a Letölthető dokumentumokban találhatóak meg a 2007-2011-es évekre. A korábbi évekre vonatkozó statisztikai adatok a Szöveges állományok pont alatt kereshetőek (pl. osztályos ápolási eset, osztályos ápolási nap, krónikus ápolási eset).

Nemzeti Rákregiszter

A Nemzeti Rákregisztert az Országos Onkológiai Intézet 1999 óta működteti. A Nemzeti Rákregiszter a daganatos betegségek morbiditási regisztere, mely a kórházak által bejelentett új megbetegedéseket tartja nyilván. A regiszter működése és adatainak megbízhatósága nagymértékben függ a bejelentések hatékonyságától. Ez azt jelenti, hogy az összes adatnak bejelentésre kell kerülnie, illetve egy eset csak egyszer jelenhet meg a rendszerben. Az utóbbi években jelentősen javult a regiszter adatainak validitása. Az adatokat közvetlenül nem lehet elérni. 

Veleszületett Rendellenességgel Sújtott Újszülöttek Országos Nyilvántartása (VRONY)

1970 óta működik Magyarországon a VRONY, mely a veleszületett rendellenességekkel született újszülöttek és csecsemők orvosi és személyi adatait gyűjti és elemzi. 1985 óta a prenatálisan  diagnosztizált eseteket is gyűjtik és nyilvántartásba veszik.

A nyilvántartás céljai:

  • a különböző fejlődési rendellenességek előfordulási gyakoriságának (területi és időbeli) meghatározása;

  • az ellátásra szoruló, károsodott személyek számának meghatározása, ami az ellátórendszerek tervezéséhez nyújt segítséget (egészségügyi, szociális);

  • adatok biztosítása a prenatális szűrések hatásosságának és hatékonyságának elemzéséhez;

  • a megelőzés elősegítése;

  • adatszolgáltatás a tudományos kutatások számára;

  • nemzetközi együttműködések 

Az adatszolgáltatás kötelező az e célra rendszeresített adatlapon, melyet a nyilvántartásba elektronikusan kell eljuttatnia a bejelentést végző orvosnak. Az összegyűjtött adatokat évente elemzik országos és megyei szinten. Az adatbázis működésével kapcsolatos információk és az éves jelentések jelenleg az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ honlapján érhetőek el (www.oszmk.hu).  

Lakossági felmérésekből nyert morbiditási adatok

A lakossági egészségfelmérések során a lakosság egészére vagy egy adott csoportjára vonatkozóan nyerhetünk egészségi állapotra és egészségmagatartásra vonatkozó adatokat. A kérdőíves felmérésekben az egészségmagatartás mellett az egészséget meghatározó determinánsokra és a morbiditásra vonatkozó kérdések is szerepelnek. Ez lehetőséget biztosít az egészségi állapot és az azt meghatározó tényezők közötti vizsgálatra. A lakossági egészségfelméréseket meghatározott időszakonként megismétlik, ami lehetőséget biztosít a vizsgált populáció egészségmagatartásának követésére, prevenciós programok tervezésére, a beavatkozások hatásának követésére. A lakossági egészségfelmérések két típusa alkalmas morbiditási adatok gyűjtésére:

  • egészségmagatartás-felmérések

  • vizsgálatokon alapuló felmérések  

Egészségmagatartás-felmérések

Az utóbbi évtizedekben a felnőtt lakosság körében végzett hazai egészségfelmérések közül mind módszertanilag, mind a gyűjtött adatok körét tekintve a legátfogóbb a 2000-ben, 2003-ban végzett Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF), valamint a 2009-ben végzett Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) tekinthető.

Az OLEF során a kérdőíveket mindkét esetben 447 településen 7000 felnőtt (18 éves és idősebbek) körében kérdezőbiztosok segítségével vették fel. A felmérés reprezentatív volt a magyar felnőtt lakosságra. A felmérések így megbízható adatokat szolgáltattak a magyar felnőtt lakosság egészségmagatartásáról, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéről, bizonyos betegségek gyakoriságáról és az azokat meghatározó szociodemográfiai tényezőkről. A felmérést 2007-ben 8 kistérségben majd 2009-ben országos szinten ismételték meg. A 2009-es OLEF adatfelvétele on-line módon történt, aminek következtében az idősebb lakosság részvételi aránya alacsonyabb volt az előző felmérésekhez képest. Összesen 27 746 kérdőívet dolgoztak fel. Az OLEF felmérések részletes jelentései az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ honlapján (www.oszmk.hu, EGMON címszó alatt) találhatók meg, melyben korcsoportok, nemek és régiók szerinti csoportosításban kerültek megjelenítésre az eredmények. E mellett statisztikai módszerekkel összefüggéselemzéseket is végeztek.

Az Európai Parlament és Tanács 2008-ban rendeletet fogadott el arról, hogy az unió országai 5 évente kötelezően végezzenek megadott témakörökben, egységes módszertan alapján az egészségi állapotra és az egészséget meghatározó tényezőkre kiterjedő felmérést. Az első Európai Lakossági Egészségfelmérést (ELEF) hazánkban 2009-ben a Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosok segítségével végezte a 15 éves és idősebb lakosság körében 449 településen 7000 fő megkérdezésével. A felmérés a magyar lakosságra reprezentatív volt. A felmérés eredményeinek előzetes adatai a KSH honlapján található meg (www.ksh.hu).

A lakossági egészségfelmérések előnyei a rutin statisztikákkal szemben:

  • a gyűjtendő adatok köre az aktuális igényeknek megfelelően könnyen változtatható

  • az eredmények reprezentatívak

  • standardizált az adatgyűjtés

Legfontosabb hátránya:

  • az adatok megbízhatósága esetenként kérdéses (visszaemlékezési torzítás, nem feltétlenül korrekt diagnózison alapuló megbetegedési adat).

Vizsgálatokon alapuló felmérések

 A vizsgálatokon alapuló lakossági morbiditási felmérések körébe tartozik a már említett a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája és az illetékes ÁNTSZ intézetek által 2001-ben kivitelezett, a magasvérnyomás, a cukorbetegség és a krónikus májbetegségek esetén a rejtett morbiditás nagyságának feltárását célzó vizsgálat Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye 36 háziorvosi praxisában az 55-64 éves lakosság körében. A fizikális és laboratóriumi vizsgálatokat standard körülmények között végezték.

A másik ilyen típusú vizsgálat az ELEF-hez kapcsolódó az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet által 120 település 3356 fő felnőtt lakosa (18 éves és idősebb) körében végzett Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 volt. A kérdőíves felmérés mellett (3 napos táplálkozási napló) a tápláltsági állapotot antropometriai vizsgálatokkal határozták meg. A felmérés eredményei a www.oeti.hu honlapon találhatóak meg.

Háziorvosi morbiditásmonitorozás

Háziorvosi morbiditási adatgyűjtési rendszereket a világ számos országában működtetnek. Az adatgyűjtés célja elsősorban megbízható adatok szolgáltatása a megbetegedések gyakoriságáról és struktúrájáról, a változásokról, ezáltal az alapellátás hatékonyságának és működésének vizsgálata. Közvetett célja az egészségügyi ellátás tervezését, szervezését, és a gazdálkodását befolyásoló és meghatározó adatok gyűjtése.

A háziorvosi  morbiditási adatgyűjtésnek két alapvető formája létezik:

  • esetalapú (minden orvos-beteg találkozásról adatokat rögzít);

  • egy-egy betegségre vagy betegcsoportra koncentrálva gyűjt adatokat.

Magyarországon a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal közösen az utóbbinak megfelelő háziorvosi őrposztrendszerű (sentinel station) Háziorvosi Adatgyűjtési Programot (HMAP) indított útjára 1998-ban, amely ma már 11 megyében gyűjt adatokat a háziorvosi praxisokból a népegészségügyi szempontból legjelentősebb megbetegedések - magas vérnyomás, cukorbetegség, ischaemiás szívbetegségek, krónikus májbetegségek és májzsugor és bizonyos daganatos betegségek – gyakoriságával kapcsolatban. Az adatokból mind incidencia, mind prevalencia számolható, hiszen az egy háziorvoshoz tartozó lakosság száma ismert. A programban résztvevő háziorvosi praxisokhoz tartozó lakosság kor és nem szerint reprezentatív a magyar felnőtt lakosságra, így az adatok a magyar felnőtt lakosság morbiditási adatait jól monitorozzák. A felmérés adatai megtalálható a www.ekmeo.hu honlapon.

Fertőző betegségek monitorozása

A bejelentendő fertőző betegségek listáját, a jelentésre kötelezetteket, a bejelentés és nyilvántartás módját rendeletek szabályozzák (63/1997 (XII. 21.) NM rendelet, 18/1998 (VI. 3.) NM rendelet). A bejelentést a fertőző betegséget vagy annak gyanúját észlelő orvosnak kell megtennie a Kistérségi népegészségügyi intézetek felé. Az intézetek az adatokat elektronikus rendszerben rögzítik és továbbítják a Megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei, valamint az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) felé.   A fertőző betegségek bejelentésére kifejlesztett program (Epidemiológiai Felügyeleti Rendszert támogató Informatikai Rendszer (EFRIR)) ma már influenza, enterális és nemzeti nosocomiális surveillance alrendszereket is tartalmaz. Az adatok részletes feldolgozása az Országos Epidemiológiai Központban történik, az összesítő adatokat megküldik az illetékes minisztérium, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, valamint megyei és kistérségi intézetek felé. Az adatok heti, havi és éves összesítése az OEK havi rendszerességgel megjelenő szakmai folyóiratában, az Epinfoban teszik közzé (www.oek.hu/oek.web?to=1726,5,839&nid=41&pid=11&lang=hun).

Európai Uniós szinten a fertőző betegségek felügyeletének, megelőzésének és a fertőző betegségek ellenőrzésének központja a 2005-ben létrejött Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC), mely fontos céljának tekinti az összehasonlítható és megbízható adatok gyűjtését, a fertőző betegségek megelőzésében az országok közötti koordináció elősegítését, a tudományos együttműködések kialakítását és a jó gyakorlatok elterjesztését, valamint szakemberek számára továbbképzések szervezését. E mellett összefoglaló jelentéseket és publikációkat is készít és havi rendszerességgel és Eurosurvaillance címmel tudományos folyóiratot is megjelentet. (www.ecdc.euro.eu; www.eurosurveillance.org).