Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

A lakosság egészségi állapotának jellemzésére szolgáló indikátorok

A lakosság egészségi állapotának jellemzésére szolgáló indikátorok

A lakosság egészségi állapotának jellemzésére elsősorban a halálozási adatok szolgálnak, mert a fejlett országokban ezek a legmegbízhatóbb és legteljesebb körű adatok, amelyeket rutinszerűen gyűjtenek. A mortalitási adatok elemzése bár alapvető egy adott populáció egészségi állapotának megítéléséhez, azonban nyilvánvaló, hogy önmagukban nem elégségesek a lakosság egészségi állapotának teljes körű jellemzéséhez. A mortalitási adatok mellett a morbiditási adatok elemzése is fontos, hiszen a mortalitási és morbiditási struktúra nem fedi le egymást. Sok olyan megbetegedés van, amelyek ma már általában könnyen és eredményesen gyógyíthatóak (pl. a fertőző betegségek egy része), vagy ugyan évtizedekig fennállnak és nagy mértékben csökkentik az egyén életminőségét, de nem vagy ritkán vezetnek halálhoz (pl. depresszió, derék- és hátfájás, osteoporózis). A morbiditási adatbázisok megbízhatósága azonban jelentősen eltérhet egymástól, amit az adatok elemzésénél szükséges figyelembe venni.

A morbiditási adatbázisok közül a legmegbízhatóbbak:

-         kötelező, folyamatos bejelentések (pl. fertőző betegségek)

-         felügyeletek

-         regiszterek (pl. rákregiszter)

-         alapellátási adatok (csak bizonyos esetekben).

A morbiditási adatbázisok közül kevésbé megbízhatóak:

-         táppénzes

-         rokkantsági nyilvántartások

-         kórházi adatbázisok (GYÓGYINFOK).

Morbiditási adatokhoz nem csak adatbázisokból juthatunk, hanem egészség-magatartás felmérésekből és vizsgálatokon alapuló felmérésekből is.

A lakosság egészségmagatartásának megítélésére az általános populáció vagy a populáció egy adott csoportja körében kérdőíves felméréseket szoktak végezni. Magyarországon bár számos felmérés készült az utóbbi évtizedekben, ezek közül négy volt reprezentatív a felnőtt magyar lakosságra, az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF), melyet 2000-ben, 2003-ban és 2009-ben végeztek, valamint a 2009-es Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF).

A vizsgálatokon alapuló lakossági morbiditási felmérések körébe tartozik a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája és az illetékes ÁNTSZ intézetek által 2001-ben végzett, bizonyos krónikus betegségek esetén a rejtett morbiditás nagyságának feltárását célzó vizsgálata.

Halandósági elemzések

A lakosság halálozási viszonyainak vizsgálata az általános halálozás elemzésével kezdődik, nemenként. Ezeken kívül speciális problémakörökhöz kötődő mortalitást is vizsgálunk:

-     anya-, csecsemő-, és nővédelem

-     korai halálozás

-     időskori halálozás

Az általános halálozáson belül kitüntetett figyelmet érdemel az ún. korai halálozás vizsgálata, ami az 1-64 éves életkorra vagy annak egy meghatározott korintervallumára terjed ki, míg az időskori halálozás a 65 éves és idősebb korosztály halálozásának vizsgálatát jelenti.

Az anya-, csecsemő-, és nővédelem körébe tartozó mortalitási elemzések:

-     csecsemőhalálozás,

-     5 éven aluliak halálozása

-     anyai halálozás

-     magzati veszteség

-     a szülés körüli (perinatális) halálozás.

A halálozási adatokon alapul a várható élettartam kiszámítása is.

A demográfia alapjai című fejezetben már tárgyaltuk a nyers halálozási arányszám kiszámítását, illetve a Standardizálás című fejezetben elsajátítottuk a direkt és indirekt standardizált halálozási arányszámok kiszámításának módját és használatát. Az interneten elérhető adatbázisokban általában a halálozás abszolút száma, a nyers halálozási arányszámok és sok esetben a standardizált arányszámok is megtalálhatóak. Fontos hangsúlyozni, hogy abban az esetben, ha széles korcsoportot vizsgálunk, a halálozás térbeli és időbeli összehasonlításához csak a kor szerint standardizált halálozási arányszámok használhatóak.

Klasszikus halálozási indikátorok

Csecsemőhalálozás 

Csecsemőhalálozásnak tekintjük az élveszületést követően az egy éves életkor előtt bekövetkezett halálozást.

Csecsemőhalálozási arányszám = egyévesnél fiatalabb korban elhalt élveszülottek évi száma/az élveszülöttek ugyanazon száma x 1000

Érdemes megjegyezni, hogy a csecsemőhalálozási arányszám nem tekinthető szabályos arányszámnak, ugyanis a számlálóban szereplő esetek nem a nevezőben szereplő esetekből kerülnek ki teljes egészében, hiszen egy adott évben egyévesnél fiatalabban meghaltak születhettek az előző évben és az adott évben születettek közül lesznek olyanok, akik a következő naptári évben halnak meg, ami némileg torzítja ezt az arányszámot.  

A csecsemőhalálozási arányszám az adott ország egészségügyi és szociális ellátásának minőségi indikátoraként is használatos.

A csecsemőhalálozás a fejlődő afrikai országokban a legmagasabb a világon (100-180‰). A fejlett európai uniós országokban (EU15) folyamatosan csökken a csecsemőhalálozás mértéke (2009-ben 3,73‰). Ez a tendencia jellemző  az uniós közép-kelet-európai országokban (EU12) és Magyarországon is (1. ábra), ahol a csecsemőhalálozási arányszám magasabb a fejlett európai uniós országok szintjénél (2009-ben 1,38-szorosa volt). Magyarországon a ’60-as években tapasztalható 45‰-et meghaladó szintről a folyamatos csökkenésnek köszönhetően a csecsemőhalálozás 2009-ben érte el a történelmi minimumértékét (5,1‰) (1. táblázat). Magyarországon belül az egyes megyék között jelentős eltérések mutatkoznak. Évek óta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb a csecsemőhalálozás, a legkedvezőbb mutatóval Veszprém megye rendelkezik (2009-ben 3,1‰), ami megközelíti a világon a legalacsonyabb csecsemőhalálozási arányszámmal rendelkező Svédország szintjét (2008-ban 2,49‰).

7.15. ábra -   A csecsemőhalálozás alakulása Magyarországon és Európa régióiban (1970-2009)

  A csecsemőhalálozás alakulása Magyarországon és Európa régióiban (1970-2009)

EU15: az Európai Uniót 2004 május 1. előtt alkotó 15 ország

EU12: az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott országok

 (Forrás: WHO/Európa Health for All Adatbázis, 2011. január)

7.9. táblázat - Az élveszületettek és csecsemőhalottak száma és a csecsemőhalálozási arányszám alakulása Magyarországon 1960-2010

Év Élveszületések számaCsecsemőhalálozások száma Csecsemőhalálozási arányszám (1000 élveszülöttre)
1960 146 461 6 976 47,6
1970 151 819 5 449 35,9
1980 148 673 3 44323,2
1990 125 679 1 86314,8
2000 97 597 9009,2
2005 97 496 6076,2
2008 99 149 5535,6
2009 96 442 4955,1
2010 90 350 4805,3

(Forrás: Demográfiai évkönyv, 2009. KSH, Bp., 2010; www.ksh.hu)

Az élveszületés utáni első életév folyamán jellegzetes időszakok különíthetők el a csecsemőhalálozás kor szerinti halmozódása alapján:

-         az újszülöttkori (neonatális vagy korai) csecsemőhalálozás 0-27 napos korban,

-         ezen belül is el szokták különíteni

§         a 0-6 napos (korai neonatális)

§         a 7-27 napos (késői neonatális) újszülöttkori halálozást,

-         a késői (posztneonatális) csecsemőhalálozást a 28 napos kortól az 1 éves kor betöltése előtti halálozás (az első születésnap már nem tartozik a csecsemőkorhoz).

A fejlett országokban a csecsemőhalálozás legnagyobb része a neonatális korban, azon belül is a korai neonatális periódusban következik be. Ezzel szemben a fejlődő országokban a posztneonatális halálozás súlya a jelentősebb, aminek hátterében általában fertőző betegségek állnak.

Különösen magas a kis súllyal születettek halálozása, halálozásuk több, mint hússzorosa a normál súllyal született újszülöttek halálozásának annak ellenére, hogy halálozásuk az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent (2. táblázat). Magyarországon a kis súllyal születettek aránya különösen magas (2009-ben 8,4%) az európai országokéhoz képest.

7.10. táblázat - A csecsemőhalálozás alakulása születési súly szerint, és a kis súllyal születettek aránya Magyarországon (1970-2009)

Év <2500 2500≤ A <2500 g súllyal született élveszülöttek aránya ( %)
  Gramm súllyal született 1000 élveszülöttre jutó csecsemőhalálozás  
1970229,812,710,7
1980152,78,210,4
1990106,15,59,3
200073,63,38,4
200646,22,18,3
200746,62,38,2
200846,21,98,3
200943,61,68,4


(Forrás: Demográfiai évkönyv, 2009. KSH, Bp., 2010)

5 éven aluliak halálozása 

Az 5 éven aluliak halálozási arányszáma az 5 év alatti életkorban elhunytak számának és az élveszülöttek számának a hányadosa, egy adott évben.

5 éven aluliak halálozási arányszáma = 5 évesnél fiatalabb életkorban bekövetkezett halálozások évi száma/az élveszületettek ugyanazon évi száma x 1000

Ez az arányszám nem szabályos, mert nem az 5 évesnél fiatalabbak száma szerepel a nevezőben.

Az 5 éven aluliak halálozása a fejlett országokban rendkívül alacsony. Ezzel szemben az 5 éven aluliak halálozása a fejlődő országokban - különösen Afrikában (150‰-nél magasabb) és Közép-Ázsia országaiban – még mindig jelentős, melyen belül a csecsemőhalálozás teszi ki a halálozás nagyobb részét. A fejlődő országokban elsősorban az oltások hiánya miatt kialakuló fertőző betegségekben és az alultápláltság következtében magas a halálozás. 

Anyai halálozás

Az anyai halálozás a nők terhességgel, szüléssel és gyermekággyal (a terhesség befejeződését követő 42 nap (6 hét)) kapcsolatba hozható halálozás. Így nem tartozik az anyai halálozás körébe a balesetek vagy erőszakos halálokok vagy azok a krónikus betegségek miatt bekövetkezett halálozások, amelyek nem függenek össze a fent felsorolt eseményekkel.

Anyai halálozás = az anyai halálesetek száma/az élveszülöttek ugyanazon évi száma x 100000

Az anyai halálozás nem szabályos arányszám, mert a nevezőben nem a terhes, szülő és gyermekágyas nők száma, hanem az élveszülöttek száma szerepel, mert az érintett populáció száma nem állapítható meg pontosan.

A fejlett országokban az anyai halálozást is az egészségügyi ellátás minőségi indikátorának tekintik. A fejlett országokban – így Magyarországon is – az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent az anyai halálozás mértéke, azonban érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években hazánkban ez a csökkenő tendencia megfordult és 2008-ban az EU15 országok halálozási átlagának 2,8-szorosa volt. Az európai országok közül évek óta Kirgizisztánban a legmagasabb az anyai halálozás, több, mint 12-szerese az EU fejlett országaiban tapasztalható halálozáshoz képest.

7.16. ábra - Az anyai halálozás* alakulása Magyarországon, Kirgizisztánban és Európa régióiban (1970-2009)

Az anyai halálozás* alakulása Magyarországon, Kirgizisztánban és Európa régióiban (1970-2009)

EU15: az Európai Uniót 2004 május 1. előtt alkotó 15 ország

EU12: az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott országok

*3 éves mozgó átlag

 (Forrás: WHO/Európa Health for All Adatbázis, 2011. január)

Magzati veszteség, terhességmegszakítás, magzati halálozás

A magzati veszteséget a terhességmegszakítások és a magzati halálozás által együttesen okozott életveszteség alkotja.

Magzati veszteség = terhességmegszakítások és az elhalt magzatok adott évi száma/élveszülöttek ugyanazon száma x 100

Ez a mutató nem szabályos halálozási arányszám, mert a nevezőjében az élveszülöttek száma szerepel a megfogant magzatok száma helyett, mert a megfogant magzatok száma nem állapítható meg pontosan.

A terhességmegszakítások előfordulását a produktív korú (15-49 éves) nők körében a terhességmegszakítási arányszám méri:

Terhességmegszakítási arány = terhességmegszakítások évi száma/15-49 éves nők évközepi száma x 1000

A magzati halálozáson belül a terhesség időtartamától függően a következő csoportokat különböztetjük meg:

  • korai magzati halálozás a 22. teljes terhességi hét betöltése előtt bekövetkezett vetélés,

  • középidős magzati halálozás a 22. terhességi hét betöltése napjától a 23. és 24. terhességi hetek során bekövetkezett vetélés,

  • késői magzati halálozás (halvaszületés)

  • ha a fogamzástól számítva legalább 24 teljes hét telt el vagy

  • ha a magzat hossza 30 cm vagy meghaladja azt vagy

  • ha a magzat súlya 500 g vagy több.

A késői magzati halálozás a születés körüli (perinatális) halálozás értékét befolyásolja. A perinatális halálozás ugyanis a késői magzati halálozásának és az élveszülöttek első heti – 0-6 napos korban bekövetkezett – halálozásának összegét viszonyítja a halvaszülöttek és élveszülöttek számához.

A terhességi hét pontos megállapítása sok esetben nehézkes és a magzati halálozáson belül a csoportokba való besorolás sem egységes az egyes országokban, ezért ezeknek a halálozási mutatóknak az elemzése és összehasonlítása esetén minden esetben tájékozódni kell, hogy az adott országban hogyan történik a csoportokba sorolás.

Várható élettartam

A várható élettartam egy indexmutató. Azon életévek átlagos számát fejezi ki, amelyet meghatározott korú egyének a továbbiakban megélhetnének, ha az adott évi korspecifikus halálozási arányszámok a jövőben is változatlanul érvényesülnének. Mivel a mutató egy adott év korspecifikus halálozási arányszámai alapján kerül kiszámításra, ezért mindig szükséges megadni, hogy a mutató mely évre (időszakra) vonatkozik.

A leggyakrabban alkalmazott mutató a születéskor várható átlagos élettartam, ami azon életévek számát jelenti, amelyet az adott évben születettek megélhetnének az adott évi korspecifikus halálozási arányszámok jövőbeni változatlan érvényesülése esetén. 

A WHO 2009-re vonatkozó statisztikai adatai szerint (World Health Statistics 2009. WHO, 2011) a világon a WHO Afrikai Régiójában található országokban  volt a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam: Malawiban (férfiak: 44 év; nők: 51 év) és Mozambikban (férfiak: 47; nők: 51 év). A világon a születéskor várható átlagos élettartam évek óta Japánban a legmagasabb, a férfiaknál 80 év, a nőknél 86 év volt 2009-ben. Mivel a fejlődő országokban a magas csecsemőkori halálozás csökkenti jelentős mértékben a születéskor várható átlagos élettartam mértékét, ezért a későbbi életkorokban már nem tapasztalható olyan nagy különbség a fejlett és fejlődő országok mutatói között.

Az európai országok között 2007-ben Svájcban volt a legmagasabb a születéskor várható átlagos élettartam (férfiak: 79,62 év; nők: 84,51 év), de számos fejlett európai ország mutatója meghaladta a 80 évet a két nem átlagában (pl. Franciaország, Svédország, Hollandia, Norvégia, Ausztria).

Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam a férfiak körében az 1970-es évektől a ’90-es évek közepéig mintegy 2 évvel csökkent, majd fokozatosan emelkedett. A nők körében is hasonló folyamat figyelhető meg, azzal a különbséggel, hogy náluk a ’90-es évek közepéig 2 évvel növekedett a mutató értéke.

A várható élettartam mutatón kívül az utóbbi években több olyan indikátort is kifejlesztettek, amelyek nem csak a megélhető életévek számát, hanem a minőségét is figyelembe veszik. Ezt az indokolta, hogy a születéskor várható átlagos élettartam az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt a fejlett országokban, azonban ez a számadat nem adott arról felvilágosítást, hogy milyen minőségben élhetőek meg ezek az évek.

7.11. táblázat - A férfiak és nők várható élettartamának alakulása egyes kiemelt életkorokban, Európa néhány országában, 2008

Ország0154565 
  éves életkorban várható élettartam  
 FérfiakNőkFérfiakNőkFérfiakNőkFérfiakNők 
Franciaország 77,8584,8463,2870,2334,7940,9818,5323 
EU15-átlag 77,983,3563,3568,7534,6739,4217,8521,33 
Magyarország 70,0278,3255,6263,8627,3534,7514,0118,19 
Kazahsztán 61,9472,5348,9659,3824,1231,6211,5315,39 

EU15: az Európai Uniót 2004. május 1. előtt alkotó 15 ország (Forrás: WHO/Európa Health for All Adatbázis, 2011. január

A férfiak ás a nők születéskor várható átlagos élettartama között minden országban különbség tapasztalható, a nők javára. Magyarországon 2008-ban 8,3 év volt a különbség a férfiak és a nők mutatója között (3. táblázat).

A fejlett európai országokhoz képest Magyarországon a különböző életkorokban várható átlagos élettartam jelentős elmaradást mutat (3. táblázat). Franciaországban 2008-ban a férfiak születéskor várható élettartama 7,83 évvel, az EU15 országokban 7,88 évvel haladta meg a Magyarországon élőkét, míg a nők esetén 6,52 és 5,03 év volt a különbség. Míg a 45 éves magyar férfiak életkilátásai közel a születéskor várható élettartamban tapasztalható különbséget mutatta (7,32 év), addig a magyar nők esetén jóval kisebb a különbség (4,67 év) az EU fejlett országaihoz képest, ami a magyar férfiak magas középkorú halandóságát mutatja.

A magyar férfiak és nők életkilátásai 2008-ban minden korcsoportban jobbak voltak, mint  Kazahsztánban, azonban a születéskor várható élettartamban tapasztalható  6-8 éves előny a 45 éves életkorban várható élettartamban kb. 3 évre csökken.

A két leggyakrabban alkalmazott új indikátor:

  • egészségesen várható élettartam  

  • egészségkárosodástól mentes várható átlagos élettartam

 Az egészségesen várható élettartam számának angol megfelelője a Healthy Life Years (HLY). Ezt a mutatót az Eurostat vezette be. Az egészségesen leélhető életévek egy adott életkorban a tartós (fizikai) tevékenység korlátozottsága nélkül várható életévek számát fejezi ki. A számítása úgy történik, mint a várható élettartamé, levonva belőle a tartós tevékenység korlátozottságában eltöltött évek számát. A tartós korlátozottságra vonatkozó adatok a Jövedelem és életkörülmények kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszokból állnak rendelkezésre (Forrás: www.healthindicators.eu; www.ehemu.eu). Az európai országokban várható élettartamokra vonatkozó adatok a European Health Expectency Monitoring Unit honlapján érhetők el (www.ehemu.eu; www.healthy-life-years.eu).

7.12. táblázat - A 0 és 65 éves életkorban várható élettartam és az egészségesen várható élettartam Magyarországon és Európa régióiban, 2008

Ország 065      
  Várható élettartam Egészségesen várható élettartam (HLY) Várható élettartam Egészségesen várható élettartam (HLY)     
Férfi Férfi Férfi Férfi
Magyarország 69,98 78,25 54,65 57,97 13,95 18,12 5,52 6,34
EU15-átlag 77,95 83,64 61,59 62,17 17,88 21,52 8,53 8,74
EU25-átlag 76,84 82,73 60,89 61,84 17,4 20,92 8,23 8,39

EU15: az Európai Uniót 2004. május 1. előtt alkotó 15 ország

EU25: az Európai Uniót 2007. január 1. előtt alkotó 25 ország

(Forrás: www.ehemu.eu)

Magyarországon – mint azt már korábban láttuk – mind a születéskor, mind a 65 éves életkorban várható élettartam elmarad az EU15 országok átlagától. Ez a különbség megmutatkozik az egészségesen várható élettartamokban is (4. táblázat). A magyar férfiak születéskor várhatóan életük 78%-át töltik egészségesen, míg az EU15 átlaga 79%, a magyar és az EU15 –ben élő nők  esetében 74%-os ez az arány, ami azt mutatja, hogy a hosszabb várható élettartam nem jelenti az egészségesen várható élettartamban leélt évek arányos meghosszabbodását, sőt a férfiak (bár rövidebb ideig élnek) életük nagyobb részét töltik egészségesen, mint a nők.

Az egészségesen várható élettartam indikátortól különbözik az egészségkárosodástól mentes várható átlagos élettartam (Health-Adjusted Life Expectancy – HALE, korábban Disability-Adjusted Life Expectancy – DALE) mutató, amely azon életévek száma, amelyet az egyén adott életkorban (általában születéskor) teljes egészségben élhet az adott évi morbiditási és mortalitási arányszámok érvényesülése esetén. Az egészségkárosodásban eltöltött időtartamot súlyozva veszik figyelembe. A HALE (DALE) mutatókat a WHO használja elsősorban. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindkét indikátor kiszámításához a halálozási adatok mellet olyan adatok (megbetegedési és egészségkárosodással kapcsolatos adatok) is szükségesek, amelyek csak korlátozottan vagy nem mindig megbízhatóan állnak rendelkezésre, ezért ezen mutatók összehasonlítása csak kellő körültekintéssel lehetséges