Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

Szűrővizsgálatok hazai helyzete

Szűrővizsgálatok hazai helyzete

A szűrővizsgálatok jogi szabályozása

Az egészségügyi törvény definiálja a szűrővizsgálat fogalmát , a végezhetőség feltételeit, valamint a típusait. Ez utóbbinál az életkorhoz kötött rutinszerű és a célzott lakossági szűrővizsgálatokat sorolja fel. Az „ 51/1997 (XII. 18) NM rendelet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és a korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatokról” részletesen szabályozza az életkorhoz kötött kötelező és önkéntesen igénybe vehető szűrővizsgálatokat. A kötelező szűrővizsgálatokat. A kötelező szűrővizsgálatokat a 0-18 éves korig elvégzendő vizsgálatokat nevesíti. Újszülött korban fizikális, érzékszervi, veleszületett fejlődési rendellenességekre irányulnak a vizsgálatok. 1, 3 és 6 hónapos korban fizikális vizsgálat, csípőficam szűrés, rejtettheréjűség, pszichomotoros és mentális fejlődés, érzékszervek vizsgálata történik. A későbbi életkorokban egy illetve kétévente a testi és pszichoszomatikus fejlődésre irányulnak a vizsgálatok. Az önkéntesen igénybe vehető szűrővizsgálatokat a 21 éves , a 21-40 és kor között, a 40-64 éves kor között és a 65 éves életkor fölött szabályozza a rendelet. Ezek a vizsgálatok elsősorban a cardiovasculáris betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés), cukorbetegség korai felismerésére és az esetleges szövődmények feltárására irányulnak. Valamennyi életkori csoportban ajánlott az ajak- , szájüregi daganatok megelőző elváltozásainak vizsgálata. A népegészségügyi célú, célzott szűrővizsgálatoknál az emlő és a méhynak szűrést, valamint kísérleti programként a gyomor- , bélrendszeri eredetű vérzés (vastagbél daganat) és prosztataszűrést nevesíti a rendelet

Emlőszűrés

Magyarországon a nők körében az új daganatos megbetegedések gyakoriságát illetően vezető helyen van az emlődaganat. Az incidencia kétszer magasabb a tüdő és a vastagbél daganatokhoz viszonyítva. Az évenkénti új megbetegedések száma kb. 4200-4400 , többségüket előrehaladott klinikai stádiumban ismerik fel.

6.14. ábra - A daganatos megbetegedések incidenciája és halálozása Magyarországon a nők körében (2008)

A daganatos megbetegedések incidenciája és halálozása Magyarországon a nők körében (2008)

A halálozás vonatkozásában ugyan csökkenés figyelhető meg 2000-től, azonban ennek ellenére a rosszabb helyzetben lévő országokhoz tartozunk.

6.15. ábra - A női emlő rosszindulatú daganatos megbetegedései okozta halandúság 0-64 éves életkorban

A női emlő rosszindulatú daganatos megbetegedései okozta halandúság 0-64 éves életkorban

A fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban egyre kiterjedtebben működtetnek szervezett emlőszűrési programokat. Ennek nyilvánvaló magyarázata az, hogy az emlőrák okozta halálozás mérséklésére rendelkezésre álló stratégiák közül ez idő szerint a korai felismerés és a korai kezelés a legígéretesebb eljárás. Az emlőszűrés kielégíti mindazokat a kívánalmakat, amelyet a szervezett szűrővizsgálatok működtetésével szemben állítanak:

  •     az emlőrák előfordulásának gyakorisága és haláloki szerepe miatt- jelentős népegészségügyi problémát jelent;

  •     természetes kórlefolyása ismert, a már tüneteket okozó (1-2 cm)- tumor-méret eléréséhez kellő időt néhány évre becsülik, így a preklinikai kórlefolyása kellően hosszú ahhoz, hogy esélyt adjon a szűrésnek;

  •     a korai felismerésre randomizált ellenőrzött vizsgálatokkal igazolt, a- lakosság számára elfogadható módszer áll rendelkezésre,

  •     a korábbi klinikai stádiumokban felismert emlőrák kezelése kedvezően- befolyásolja a kórlefolyást.

A 10 mm-nél nem nagyobb átmérőjű, tehát a tapinthatóság határán belüli primer daganatos gócok mellett is azonban már mintegy 15-20%-os valószínűséggel vannak lokoregionális áttétek. Az áttétek gyakorisága az ennél nagyobb gócok esetében sokkal nagyobb, az ennél kisebb gócok esetében jelentősen kisebb lehet. A szűrővizsgálat tulajdonképpeni célja tehát nem egyszerűen az emlődaganatok kimutatása, hanem a még nem tapintható tumorok felkutatása az emlőkben. Az emlőben kifejlődő daganat nagysága és a szóródás megindulása közötti összefüggés régóta közismert.

A daganat nagysága és a metasztázis összefüggése

6.16. ábra - A daganat nagysága és a metasztázis összefüggése

A daganat nagysága és a metasztázis összefüggése

Az emlőszűrés céljaira három módszer alkalmazásának vannak támogatói, a módszerek tényleges alkalmassága azonban korántsem azonos.

• az emlők lágyrész röntgenvizsgálata, a mammográfiás vizsgálat,

• a klinikai, vagy fizikális emlővizsgálat, azaz az emlőknek gyakorlott szakszemélyzet által történő módszeres áttapintása, valamint

• az emlők önvizsgálata.

 A mammográfia képet tud alkotni az emlő állományában kifejlődött kicsi akár 5mm-es daganatokról. A fizikai vizsgálat csak kiegészítésképpen alkalmazható, ezzel növelhető a szűrővizsgálat szenzitivitása. Önmagában azonban a tapintásos vizsgálat a nemzetközi szakmai szervezetek ajánlása alapján nem elfogadott szűrővizsgálat. Az emlő önvizsgálatát több kritikai észrevétel illeti, ugyanis bizonyított, hogy a halálozás csökkentésére nincs hatással. Ugyanakkor felmérések igazolják, hogy az önvizsgálat oktatása rossz hatásfokú (viszonylag kevesen végzik rendszeresen). Továbbá sok az ál-pozitív önlelet, amely megterheli az egészségügyi ellátórendszert.

A különböző módszerek érzékenységét és fajlagosságát mutatja az alábbi táblázat :

6.17. ábra - Módszerek összehasonlítása

Módszerek összehasonlítása

Az emlőszűrés hatásosságát egyedül az emlőrák okozta halálozás csökkentésének mértékével lehet jellemezni. Az emlőrák előfordulási gyakoriságot ugyanis a szűrővizsgálat nem befolyásolj. Számtalan tanulmány igazolja, hogy a mammográfiás szűrővizsgálat a női célcsoportban (tehát a teljes populációt figyelembe véve) jelentős mértékben csökkenti a halálozást.

Az emlőrák okozta halálozás csökkenése a szűrt lakosságcsoportban

6.18. ábra - Emlőrák okozta halálozás a szűrt lakosságcsoportban

Emlőrák okozta halálozás a szűrt lakosságcsoportban

A szűrés célcsoportjának meghatározásánál az egészségpolitikai döntéshozóknak figyelembe kell venni a szakirodalmi adatokat és a nemzetközi szervezetek ajánlásait. A mammográfiás vizsgálat elsősorban a menopauza utáni korban, tehát 50-64 éves nőknek ajánlott. Vitatott a 40-49 éves korosztály , ugyanis statisztikailag nem jelentős körükben a halálozás csökkenése a szűrővizsgálat hatására. Magyarországon szakmai konszenzus alapján született döntés az emlőszűrés szakmai és szervezési irányelveiről. Hazai bevezetés Magyarországon 2000-ben készült el szakmai konszenzussal a szervezett, célzott lakossági emlőszűrés minőségbiztosítási kézikönyve. Ezt követően 2001-ben , pályázat útján 32 akkreditált szűrőmunkahelyen megkezdődött a mammográfiás szűrés. Akkreditációs feltétel volt a megfelelő tárgyi (mammográfia épület) és személyi (2 gyakorlatban jártas szakorvos értékelő, akik korábban legalább 5000 felvételt értékelt ) feltétel. A Népegészségügyi Programban a szűrővizsgálat céljaként megfogalmazódott:

• A 45-65 év közötti nők 70% vegyen részt a kétévenként megismételt mammográfiás emlőszűrésen, ezáltal 2012-ig 30%-al csökkenjen az emlőrák okozta halálozás Magyarországon (ez 700 halálozással kevesebb évente)

A szűrővizsgálat főbb eredményeit az alábbi ábra szemlélteti:

6.19. ábra - Az emlőszűrés eredményei

Az emlőszűrés eredményei

A szűrővizsgálat menetét az alábbi ábra mutatja be

6.20. ábra - A szűrővizsgálat menete

A szűrővizsgálat menete

A Nemzeti Rákregiszter, az OEP adatai alapján a Központi szűrési nyilvántartó készíti el az aktuálisan szűrendők adatbázisát. A két szervezet jelzi a már emlő tumoros eseteket, illetve a 2 évnél korábban mammográfiás vizsgálaton megjelenteket, akik nem kerülnek be a behívandók listájába. A KSH adatbázisa alapján az időközben ebben a korcsoportban elhunytakkal „tisztítják” a listát. A helyi szűrési nyilvántartó (megyei regionális ÁNTSZ) ütemezi a megkapott , saját területére vonatkozó lista alapján a behívásokat. Ezt a megküldi a mammográfiás egységnek, akik kiértesítik behívó levéllel a szűrésre várókat. A szűrési leletről értesítést kap a szűrésen megjelent, a háziorvos (a betegkövetés miatt), valamint a helyi szűrési nyilvántartó (elemzések készítése). Nem negatív szűrési eredményt követően az adott páciens behívót kap a diagnosztikai vizsgálatra, melynek eredményéről a fentiek szintén értesítést kapnak. Pozitív lelet estén a beteg kezeléséről az onkológiai team szakemberei a beteggel közösen döntenek. Ez az átgondolt rendszer biztosítja az információ áramlását a mammográfiás szűrővizsgálat valamennyi szereplője - beleértve a klinikai egységeket is- között.

A szűrővizsgálat hazai eredményeit a WHO emlőszűrési mutatóihoz érdemes viszonyítani.

Emlőszűrés minőségi mutatói (WHO)

1.       részvételi arány közel 70%

2.       visszahívási arány 10% alatt

3.       biopsziák száma kb. 2%

4.       azonosított daganatok: 0,2-0,7%

5.       korai daganatok aránya 50% felett

6.       pozitív prediktív érték 50% felett

A szűrővizsgálati két éves ciklusok eredményei részben felelnek meg a WHO követelményeinek

6.21. ábra - Kétéves ciklusok eredményei

Kétéves ciklusok eredményei

Két mutató vonatkozásában jelentős erőfeszítések szükségesek:

• növelni kell a részvételi arányt

• olyan információs rendszert kell kialakítani, mely képes az intervallum rák (két szűrés között diagnosztizált daganat) regisztrálására. Ennek ellenére jelentős a felfedezett korai stádiumú rosszindulatú daganatok száma

6.22. ábra - Éves eredmény

Éves eredmény

Méhnyakrákszűrés

Cél, a méhnyakszűrés indokainak ismertetése. A méhnyakrák fejlődési menetének bemutatása ezen szűrési  forma fontosságát és a hazai gyakorlat kritikáját ismerjék meg a hallgatók.  

Hazánkban az évente felfedezett új méhnyak rák megbetegedések gyakorisága az összes daganatos megbetegedés rangsorában a 4. helyen van. A100.000  0-64 éves nőre jutó halálozás azonban Romániát követően a legrosszabb az Európai Unióban. Finnországban 100.000 főre mindössze 1 haláleset jut míg hazánkban 5-6 ami évente 500-6000 halálesetet jelent.

6.23. ábra - A méhnyakrák okozta halálozás a 0-64 éves lakosság körében

A méhnyakrák okozta halálozás a 0-64 éves lakosság körében

Látható, hogy a halandóság hosszú éveken keresztül nem változik, annak ellenére, hogy hazánkban az 1960-as évektől bevezették a 20-65 éves női korcsoport citológiai szűrését a nőgyógyászati vizsgálathoz kapcsolódóan. A 80-as években évente mintegy 1,3 millió kenetvizsgálat történt.  Ennek ellenére a várt hatást: a szűrőtevékenységnek a halálozást csökkentő hatása a népesség szintjén alig mutatkozott. Ennek az a magyarázata, hogy a magas vizsgálati számok ellenére a lakosság  átszűrtsége alacsonymaradt. A szervezési hiányosság, nevezetesen a szerinti azonosítás hiányában a veszélyeztetettnek minősülő nők egy hányadát szükségtelen gyakorisággal – akár évente többször is – vizsgálták, míg az asszonyok más , jelentős hányadát sohasem szűrték.

A méhnyakrák fejlődésmenete: a szűrési stratégia alapja A méhnyakrák keletkezése időben elhúzódó, többszakaszos folyamat. Az invazív méhnyakrák a porció laphámja és a nyakcsatorna találkozásánál, az un. átmeneti zónából  kiindulva fokozódó súlyosságú hámelváltozások sorozatán keresztül alakul ki. Ezek a rák kialakulását megelőző hámelváltozások jelentik a méhnyakszűrés tényleges célállapotait. A méhnyakrák fejlődésmenetének ismerete befolyással van a szűrési stratégiára, azaz a szűrővizsgálatok kivitelezését meghatározó ajánlásokra. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy (1) a rákmegelőző állapotok hosszú ideig, átlagosan nem kevesebb, mint 10 évig időzhetnek tünetmentes, de már kimutatható állapotban a fejlődésmenet un. pre-klinikai detektálhatóságának szakaszában; (2) e hámelváltozások egy része progrediál, más részük viszont – akár kezelés nélkül is – normális hámmá alakulhat vissza, azaz regrediál. A cervikális diszpláziák tényleges fontossága vitatott. Nagy anyagon tett megfigyelések alapján ma úgy vélik, hogy (1) fiatal, 20-29 év közötti nők között a diszplázia gyakori lelet (55/1000), 50 éves korig fokozatosan a felére csökken, majd idős korban ismét emelkedik. (2) Az idők folyamán a citológiailag észlelt diszpláziák mintegy egy-tizedéből alakul ki intraepiteliális vagy invazív rák, (3) a súlyosfokú diszpláziából mintegy 10-szer nagyobb valószínűséggel, mint az enyhe fokú diszpláziából. Ha a szűrés a fiatalabb korcsoportokra összpontosul, fennáll a túldiagnosztizálás és túlkezelés veszélye, azaz, hogy a szűrés számos olyan „pozitív” esete is felszínre hoz, és kezelésre juttat, amelyek kezelés nélkül, spontán normális hámmá alakultak volna vissza. A lakosságszűrés a teljes népességnek azokra a kiválogatott csoportjaira szorítkozik, amelyek fokozottan vannak kitéve a rákkeletkezés kockázatának. A méhnyakszűrés esetében a veszélyeztetettség meghatározása az életkor, és csakis az életkor alapján történik. Mind elméletileg, mind gazdaságossági szempontból vonzó az úgynevezett szelektív szűrés, azaz a különböző epidemiológiai, etiológiai kritériumok alkalmazásával az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő lakosságcsoportokon belül un. „high risk”, azaz fokozottan veszélyetetett alcsoportokat meghatározni és ezen csoportokat szűrni. Ez azonban tudományosan nem kellően megalapozott és a gyakorlatban alig keresztülvihető. Ismert összefüggés van a méhnyakrák relatív kockázata és az asszonyok társadalmi-gazdasági helyzete között: a társadalmilag hátrányosabb helyzetben lévők soraiban a méhnyakrák mintegy kétszer gyakoribb. A szexuális és reproduktív „életmód” és a méhnyakrák összefüggése is ismert: a korán kezdett szexuálisan aktív élet, a 20. év alatti első terhesség megháromszorozza a kockázatot azokhoz mérten, akik 25 éves koruk után válnak először terhessé, és kockázatuk négyszerese azokénak, akik sohasem voltak terhesek. Fokozza a méhnyakrák kockázatát a szexuális partnerek és a szülések száma, a genitális higiéne és a humán papilloma vírus-fertőzés (HPV). Ezek a kockázat-indikátorok szolgálhatnának a fokozott veszélyeztetettség megállapításának indokául. Könnyen belátható, hogy a fokozottan veszélyeztetett asszonyok kiválogatása epidemiológiai kockázat-indikátorok alapján csak a nőlakosság mintegy „előszűrése” útján lenne lehetséges, ez pedig a rizikótényezők jellegénél fogva - legalábbis lakossági szinten – megoldhatatlan feladat. A méhnyakrák szelektív, csak a fokozottan veszélyeztetettnek minősülő asszonyokra korlátozódó szűrése tehát szakmai közmegegyezés szerint nem megoldható.

A szűrésbe bevonandó korcsoportok meghatározása epidemiológiai, daganatbiológiai és gazdaságossági meggondolásokon alapul. Tekintetbe veszik:

  •     az invazív méhnyakrák előfordulásának életkor szerinti megoszlását: 25- év alatt – bár a klinikai gyakorlatban előfordulhat – rendkívül ritka; ezután mind gyakoribbá válik és gyakorisága 35-40 között tetőzik, az alacsony morbiditású országokban mintegy 10 évvel később.

  •     az előfordulás „plateau”-ja 60 éves korig folytatódik, ezután- csökkenhet.

  •     valamint  azt a daganatbiológiai megfigyelést, hogy a hám-diszpláziák- és az in situ rák – ha progrediálnak – átlagosan 10 évvel előzik meg az invazív rák kialakulását, ezek nagy hányada azonban, főleg a fiatalabb korban nagy valószínűséggel visszafejlődik.

A tapasztalatok szerint a 18-25 év között végzett gyakori szűrés olyan diszpláziákkal árasztja el az egészségügyi ellátórendszert, amelyek nagy része valószínűleg kezelés nélkül is regrediálna, ezért fölösleges aggodalomnak teszi ki az érintett asszonyokat, a méhnyakrák népességbeli előfordulására azonban alig van hatással.

Mértékadó nemzetközi testületek, mint az IARC és UICC, valamint az Európai Unió ajánlásai szerint a 25 éves korban elkezdett és 65 éves korig periodikusan megismételt szűrés jelent maximális védettséget az invazív méhnyakrák kialakulásával szemben. Ez egyben a szűrésre rendelkezésre álló közösségi források leghatékonyabb felhasználását is jelenti.

Milyen gyakran szűrjenek? Teljes az egyetértés abban, hogy a szűrővizsgálat periodikus ismétlése képes biztosítani az óhajtott védelmet az invazív méhnyakrák kialakulása ellen. Arra nézve azonban már számos, egymásnak ellentmondó ajánlás van használatban, hogy milyen gyakorisággal ajánlatos azt megismételni. Magyarországon például az évenkénti szűrés igénye rögzült a szakmai köztudatban, emellett azonban - a megszokáson túl - szinte semmi sem érvel. Számtalan vizsgálat bizonyítja, hogy a legoptimálisabb a 3 évente történő szűrés, ugyanis nem magasabb a hatásosság a kétévente történő szűrés esetén, ill. nem csökken a hatásosság a 4-5 évente történő szűrés esetén sem. (Forrás:Döbrőssy: Szervezett szűrés az onkológiában)

6.24. ábra - A szervezett szűrés hatása

A szervezett szűrés hatása

A költségek jelentősen emelkednek az évente végzett szűrővizsgálat esetében, ugyanakkor a késői stádiumú (invazív) méhnyakrák gyakoriságának csökkenése jelentősen nem változik.

6.25. ábra - Gyakorisági adatok

Gyakorisági adatok

Hazánkban – szakmai konszenzust követően - 2003-ban került sor a Népegészségügyi program keretében a szervezett méhnyakszűrés bevezetésére. Célként fogalmazódott meg: a méhnyakrák okozta halálozás 60%-kal csökkenjen a 25-65 év közötti asszonyok egyszeri negatív szűrővizsgálatát követően 3 évenként megismételt, citológiai vizsgálatot is alkalmazó, a céllakosság legalább 70%-ára kiterjedő nőgyógyászati méhnyakszűrése útján. Ennek várható eredménye: a méhnyakrák okozta halálozás 40-80 %-kal csökken. (200-400 halálozással kevesebb évente)

A központi adatbázis alapján a területi szűrési nyilvántartó behívólevelet küld a 25-65 éves nőknek, akik 3 éven belül rendelkeznek egyszeri negatív szűrővizsgálati eredménnyel. A szűrővizsgálat bármely – a meghívott nő lakhelyéhez közeli – nőgyógyászati szakrendelőben elvégezhető. Sajnálatos, hogy a nőgyógyászati magán-praxisok nem kerültek be a finanszírozott szűrővizsgálati helyek közé, holott közismert, hogy a nők jelentős része intimitási megfontolás alapján itt jelentkezik vizsgálatra. A vizsgálat során kenetvétel történik, melyet mikroszkópikusan vizsgálnak.

6.26. ábra - A vizsgálat menete

A vizsgálat menete

Meghatározott eltérés esetén a nőt ismételt, tisztázó vizsgálatra hívják vissza. Hazánkban sajnos igen alacsony a célzott lakossági szűrővizsgálaton megjelenők arány, mindössze 8-10 %. Sok esetben egyéb nőgyógyászati vizsgálat kapcsán ugyan megtörténik a kenetvétel, azonban a lakossági lefedettség kb. 30%. Igen magas azok aránya, akik soha nem vesznek részt szűrővizsgálaton. Ezen tények adnak választ arra, hogy a bevezetett lakossági szűrővizsgálat ellenére nem csökkent a méhnyakrák okozta halálozás.

A vastag- és vékonybélrákok korai felismerése szűrővizsgálattal

Cél, a vastag- és vékonybélrák kialakulásának, a hazai epidemiológiai  helyzetnek az ismertetése. Bemutatni a szűrőviszgálat gyakorlatát hazánkban.

A vastagbél nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganatot nevezzük vastagbélráknak, orvosi szakkifejezéssel kolorektális ráknak (colorectalis carcinoma).A vastagbélrák előfordulása az egész világon nő. Magyarországon ez a növekedés kiugró: míg ötven évvel ezelőtt tizenöt megbetegedés jutott 100 000 lakosra, napjainkban ez a szám negyvenöt, ezzel jelenleg a harmadik leggyakoribb daganatos halálok hazánkban nők körében, míg férfiaknál a második. Az életkorral a megbetegedés kockázata nő, leggyakrabban 60-80 év között fordul elő. Nők és férfiak egyenlő arányban betegszenek meg. A vastagbélrák miatt meghaltak száma közel évi 5000 fő 

  •     évente 7-8000 új eset-

  •     minden 20. embernél számíthatunk a kialakulásával-

  •     az 5 éves túlélés 25-30 %, azaz 5 év mulva 100 beteg közül 25-30 él- (Korai stádiumban 90 % lehetne!)

  •     a daganatok többsége későn kerül felismerésre.-

6.27. ábra - A daganatos megbetegedések incidenciája és halálozása Magyarországon a férfiak körében (2008)

A daganatos megbetegedések incidenciája és halálozása Magyarországon a férfiak körében (2008)

Számos betegség, állapot hajlamosít a tumor kialakulására: jóindulatú daganatok a vastagbélben (ezek bizonyos formái hajlamosak a rákos elfajulásra, főleg akkor, ha örökletes módon sok van belőlük); gyulladásos bélbetegségek (főleg a collitis ulcerosa), továbbá fokozott a kockázat az előzőleg vastagbélrák miatt műtéten átesett személyeknél is. Általánosságban elmondható az is, hogy akiknek a családjában már előfordult a betegség, és akiknél már távolítottak el vastagbéldaganatot, azoknál fokozott a kockázat a betegség kialakulására illetve kiújulására. Ezért javasolt a gyakoribb ellenőrzés, szűrés. Az életmódbeli és táplálkozási szokások a betegség kialakulását jelentős mértékben befolyásolják, mivel a vastagbélben koncentráltan vannak jelen a szervezet számára szükségtelen, káros és rákkeltő anyagok. Ezek minél több időt töltenek a béltraktusban - azaz az emésztés minél lassúbb -, annál hosszabb ideig tudják kifejteni káros hatásukat. Az inaktív, mozgásszegény életmód bizonyíthatóan növeli a betegség előfordulásának kockázatát, mivel a mozgás hiánya lassítja az anyagcserét. A székrekedésre hajlamosító táplálkozási szokások is rizikótényezőként szerepelnek, így a rostszegény, a fehérje- és zsírdus, sok finomított szénhidrát (cukrot) tartalmazó étrend. A kockázat szintén fokozott dohányos, alkoholt túlzott mértékben fogyasztó személyeknél. A vastagbélrák fejlődését szemlélteti a következő ábra:

6.28. ábra - A vastagbélrák fejlődése

A vastagbélrák fejlődése

A cél ebben az esetben is a rák kialakulásához vezető állapot és a kialakult rák korai stádiumban történő felismerése. A tünetmentes szakaszban felfedezett vastagbélrák kezelés utáni prognózisa jobb, mint a már tüneteket okozó elváltozásoké. A szűrővizsgálat célja ezért a vastagbélrák rákmegelőző állapotainak tekinthető 1 cm-nél nagyobb, villózus szerkezetű adenomatózus polipok és a már kialakult, de korai, még csak a bélfalra szorítkozó rákok felismerése és kezelése az átlagosan veszélyeztetett, tünetmentes népesség időről- időre megismételt vizsgálata által. A premalignus adenomák felismerése és eltávolítása kihúzza a talajt a vastagbélrák keletkezése alól, nyilvánvalóan csökkenti gyakoriságát. Abból a megfigyelésből kiindulva, hogy a még tüneteket nem okozó premalignus polip és korai rák időszakosan és kis mértékben vérzik úgy, hogy az szabad szemmel a székletben még nem vehető észre, a rejtett vér kimutatása több egymást követő székletből vett mintából ma az egyetlen nem invazív, egyszerű, viszonylag olcsó és hatásos, tömeges mértekben alkalmazható szűrővizsgálati módszer. A székletbeli rejtett vér kimutatására kvalitatív teszteket alkalmaznak, amelyek pusztán a vér jelenlétét jelzik, tekintet nélkül annak mennyiségére. Valamennyinek közös fogyatékossága az, hogy a polipok és rákok mintegy 20%-a egyáltalán nem vérzik, amelyik pedig vérzik, nem állandóan, hanem szakaszosan vérzik, s talán éppen a mintavétel idején nem.

A rejtett bélvérzés kimutatását célzó eljárásoktól elvárható lenne, hogy ne csak magas, hanem szelektív érzékenységű legyen, azaz jelezze a vastagbél-eredetű vérzéseket, de alacsony érzékenységű legyen a felsőbb emésztőtraktusból eredő vérzésekre, továbbá, hogy „humán-specifikus” legyen, azaz képes legyen elkülöníteni az emberi vérzést a diétás eredetű állati vértől. A rendelkezésre álló eljárások a kívánalmaknak több-kevesebb mértékben felelnek meg. A szűrővizsgálat hatásosságára bizonyítékot szolgáltató randomizált, ellenőrzött vizsgálatokban a „beválogatott” személyek viszonylag nagyobb hányada (54-67%-a) fogadta el a felajánlott lehetőséget, és vett részt a szűrővizsgálat „első körében”, és ezek többsége (61-80%) az időről-időre megismételt vizsgálatokban is. A lakossági szűrővizsgálatokban – tapasztalatok szerint – a részvétel ennél általában alacsonyabb. Egybehangzó tapasztalat, hogy a székletbeli rejtett vér kimutatásán alapuló szűrővizsgálat gyenge pontja az alacsony és az életkorral csökkenő lakossági részvétel; „társadalmi elfogadottsága” alacsonyabb, mint akár a méhnyak- akár az emlőszűrésé. Ezt a más esetekben is tetten érhető lélektani, gazdasági és társadalmi jellegű visszatartó tényezőkön kívül az embereknek a széklettel való elkerülhetetlen „babrálástól” való természetes viszolygása magyarázza. A személyes meghíváson alapuló szervezett szűrési programokban a részvételi arány az optimális alatt marad ugyan, de magasabb, mint az alkalomszerű, vagy az önkéntességen alapuló szűrés esetén. Az egészségnevelésnek, célzott propagandának lehet ugyan serkentő hatása, de a lakossági részvételt a családorvos által közvetített, személyre szóló meghívás teheti optimálissá.

A Népegészségügyi Program célja: az 50-70 év közötti nők és férfiak legalább 50%-a vegyen részt a széklet vér laboratóriumi kimutatásán alapuló vastag- és végbélszűrésen kétévente, mely járuljon hozzá a vastag- és végbélrák okozta halálozás 20%-os csökkenéséhez 10 év alatt. Ezzel a vastagbél-, végbélrák okozta halálozás 20 %-kal csökken. (500 férfi, 460 nő élete menthető meg évente). Hazánkban kisérleti jelleggel 2006-ban kezdődött el a vastagbélrák szűrése korlátozott területen. Ennek oka az, hogy  a kivizsgáláshoz szükséges patológiai kapacitás és a vastag-, végbéltükröző eszközök száma nem elegendő a kiszűrtek időben történő kivizsgálásához. Az eddig elvégzett szűréseken a lakossági részvétel 30-40 %-os volt.