Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

4. fejezet - Egészséghatás vizsgálatok

4. fejezet - Egészséghatás vizsgálatok

Az egészséghatás vizsgálatok módszertanának általános jellemzői

Az egészséghatás vizsgálatok által jellemzett intézkedések a lakosság egészségi állapotát direkt és indirekt módon – az egészségtényezőkön keresztül – befolyásolják. Az intézkedések – jellegüktől függően – hatást gyakorolhatnak az egyén(ek) és a közösség egészségére közvetlenül biológiai hatásaik révén, valamint közvetve az életmód, a szociális-gazdasági tényezők, a fizikai környezet vagy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés befolyásolásával. Az EHV ezen hatások jellegét, nagyságát és populációs eloszlását értékeli tudományos bizonyítékok és egyéb információk alapján. Bár az EHV-nak számos definíciója ismert, egyetértés van a tekintetben, hogy az EHV-k két meghatározó jellegzetessége:

• a különböző döntési alternatívák egészséghatásainak előrejelzése és

• a döntéshozatal befolyásolásának és támogatásának szándéka.

Az egészséghatás vizsgálatok módszertana az egyéb hatásvizsgálatok (jogi, társadalmi, gazdasági, környezeti) módszertanával számos rokon vonást mutat. Az EHV-k fejlődésüket tekintve legszorosabban a környezeti hatásvizsgálatokhoz (KHV) kapcsolódnak. A KHV-k azonban nem terjednek ki, vagy csak igen felületesen foglalkoznak a tervezett intézkedések emberi egészségre gyakorolt hatásaival. Többek között e hiányosság indokolta az egészséghatás vizsgálatok módszerének kidolgozását. Szoros kapcsolatukat az is bizonyítja, hogy bizonyos modellek az EHV-t a környezeti hatásvizsgálat szerves részeként említik, készítését a KHV-ba integrálva ajánlják.

Az EHV modellek alapvetően két csoportra oszthatók.

A szűk fókuszú EHV-k a fizikai egészség tényezőinek technokratikus szemléletű vizsgálatát tekintik elsődlegesnek. Olyan (leggyakrabban a környezeti tényezők közé tartozó fizikai-kémiai természetű) rizikófaktorok vizsgálata esetében alkalmazhatóak, ahol megfelelő minőségű kvantitatív bizonyíték áll rendelkezésre az expozícióról, valamint a dózis-hatás összefüggésről. Eszközei között megtalálhatóak az epidemiológia, a toxikológia, a kockázatértékelés és kezelés, a költséghatékonysági vizsgálatok és a bizonyítékokon alapuló orvoslás módszerei.

A széles fókuszú EHV-k az egészség holisztikus szemléletét követik, társadalomtudományi közelítést alkalmaznak, gyakran mellőzik az egészséghatások és kockázatok számszerűsítését, és súlyozottan veszik figyelembe a lakosság szempontjait. Ennek megfelelően a felhasznált bizonyítékok között nagy szerepet kapnak kvalitatív bizonyítékok is, többek között az intézkedés kapcsán valamilyen formában érintettek által szolgáltatott információk.

A változatos módszertan ellenére az EHV-k fontos közös jellemzőkkel bírnak. Többnyire a nem egészségügyi szektort érintő döntések, intézkedések egészséghatásait vizsgálják, legelterjedtebbek a közlekedést, lakhatást, városfejlesztést és ipari beruházásokat érintő hatásvizsgálatok. Az EHV-ra jellemző interszektoriális megközelítést a módszertan is tükrözi, melyet az állami és magánszektor számos területét és szintjét képviselő szakértők, döntéshozók és egyéb érintettek vizsgálatba történő bevonása és együttműködése biztosít. A kvalitatív és kvantitatív információk/adatok, tudományos bizonyítékok és vélemények figyelembevétele az EHV-k keretében a probléma komplex elemzését biztosítja. Nemcsak a tudományosan megalapozott, számszerű adatok és információk, hanem a résztvevők szubjektív véleménye, tapasztalatai és elvárásai is elemzésre kerülnek az EHV-k során, mérlegelve azok minőségét és súlyát. Számos szerző szerint a kvalitatív bizonyítékok felhasználása rontja az EHV előrejelzések pontosságát, ezáltal megkérdőjelezik az EHV-k alkalmasságát a döntéshozatal objektív kritériumokon alapuló befolyásolására. Ezt a véleményt erősíti a döntéshozók számszerű, könnyen interpretálható következtések/eredmények iránti igénye is. Másrészről viszont, a számszerűsíthető hatások jelentősége sok esetben elenyésző a csak kvalitatíve jellemezhető vélemények, várható következmények súlyához képest, így az elérendő cél a szakértői tudás és tapasztalat segítségével fellelhető legjobb minőségű bizonyítékok felhasználása a vizsgálat során.      

A lakossági részvételnek az információszerzésen kívül számos egyéb funkciója lehet: tájékoztatás, érdekegyeztetés, a szavahihetőség és a döntéselőkészítés hitelességének fenntartása, a döntéshozatal minőségének javítása. A korai EHV modellek a lakossági részvételt a demokrácia és felhatalmazás érvényesüléséhez szükséges alapfeltételnek tekintették, hasznosságát mára azonban számos szerző megkérdőjelezi. A laikus elvárások és vélemények figyelembe vétele sokszor indokolatlan mértékben növeli a vizsgálat költség és időigényét és csökkenti az eredmények megbízhatóságát, ugyanakkor a részvétel és kontroll érzete kedvező hatást gyakorolhat a populációra, javíthatja a döntés társadalmi elfogadottságának mértéket.

Az esélyegyenlőség kritériuma szükségessé teszi, hogy az EHV kitérjen az egészségi állapot és az egészséghatások eloszlási egyenlőtlenségeinek vizsgálatára az érintett populációban, rámutasson azon nem szükségszerű és nem kívánatos egyenlőtlenségekre, amelyek az adott intézkedés során enyhíthetők, vagy akár megszüntethetők. Mivel az intézkedések jelentős része aránytalanul súlyosan érinti a már amúgy is hátrányos helyzetűeket, így az esélyegyenlőség elvének érvényesítése az EHV-k esetében alapvető elvárás. Léteznek módszertanok, melyek kizárólag az esélyegyenlőség vizsgálatával foglalkoznak (health inequalities impact assessment), e terminológiai megkülönböztetés azonban – körültekintően kivitelezett EHV esetén – egyes vélemények szerint felesleges.