Ugrás a tartalomhoz

Megelőző orvostan és népegészségtan

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

Az egészség funkcionális (bio-pszicho-szociális) modellje

Az egészség funkcionális (bio-pszicho-szociális) modellje

Számos modell létezik a funkcióképesség és fogyatékosság megértésére és magyarázatára, amelyek a ’medikális’ és ’szociális’ modell dialektikájában fejezhetők ki. A medikális modell a fogyatékosságot mint az egyén problémáját értelmezi, amelyet közvetlenül valamilyen betegség, baleset vagy egyéb egészségi ok idéz elő. E modellben a fogyatékosság kezelése orvosi ellátás keretében, egyénileg történik, képzett szakemberek közreműködésével, amelynek célja a betegség gyógyítása vagy az egyén felkészítése az állapottal való együttélésre. Ebben az összefüggésben a figyelem középpontjában az orvosi ellátás van, és politikai szinten a fő megoldás az egészségügyi ellátás módosítása vagy átalakítása.  

Ezzel szemben a szociális modell a fogyatékosságot mint társadalmilag előálló problémát értelmezi, amelynek megoldása a fogyatékosok integrálása a társadalomba. A fogyatékosság e modellben nem az egyén jellemzője, hanem egymással összefüggő állapotok és feltételek bonyolult halmaza, amelyek legtöbbjét a társadalmi környezet produkálja. Ennek megfelelően a probléma kezelése társas cselekvést kíván; és a tágabb értelemben vett társadalom kollektív felelőssége, hogy olyan környezeti módosításokat eszközöljön, amelyek a fogyatékos embereknek a társas élet minden területén való részvételét lehetővé teszik. Így a téma társadalmi változást igénylő ideológiai témává válik, amely politikai szinten emberjogi kérdéseket vet fel; a fogyatékosság a szociális modell számára politikai témává alakul. Az Egészségügyi Világszervezet által megalkotott és 2001-ben közzétett Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása - FNO; International Classification of Functioning, Disability and Health, ICF) e két ellentétes modell integrációján alapul. A funkcióképesség különféle perspektíváinak egyesítése érdekében a biopszichoszociális megközelítés alkalmazására került sor; így az FNO az egészség különféle perspektíváinak koherens szemléletét kínálja, szintetizálva az egészség biológiai, egyéni és társadalmi nézőpontjait.   

Az FNO átfogó célja, hogy olyan egységes és standard keretet nyújtson, amellyel az egészség és az azzal kapcsolatos állapotok jellemezhetők. Az FNO meghatározza az egészség összetevőit, valamint a jólétnek néhány, az egészséggel összefüggő elemét (mint például iskolázottság és foglalkozás). Az FNO témakörei mint az egészség témakörei, valamint az egészséggel összefüggő témakörök értelmezhetők, amelyek a test, az egyén és a társadalom nézőpontjából kerülnek leírásra, két különböző listában: 1) testi funkciók és struktúrák; valamint 2) tevékenységek és részvétel. Az FNO mint osztályozás szisztematikusan jellemezhetővé teszi adott személy adott egészségi állapotát a különböző témaköröknek megfelelően (vagyis hogy valaki valamilyen betegséggel milyen cselekvésekre képes). A funkcióképesség (functioning) mint gyűjtőfogalom felöleli a testi funkciók (body functions), tevékenységek (activities) és részvétel (participation) összességét; hasonlóképpen, a fogyatékosság mint gyűjtőfogalom szerepel a károsodások (impairments), tevékenységek akadályozottsága (activity limitations) vagy részvétel korlátozottsága (participation restriction) jellemzésére. Az FNO a fentiekre ható környezeti tényezők rögzítését is lehetővé teszi; így segítségével egy egyén funkcióképessége, fogyatékossága és egészsége a fenti, különféle témakörökben pontosan leírható.  

Az FNO két részre osztja az információkat. Az 1. rész taglalja a funkcióképességet és fogyatékosságot, míg a 2. rész a kontextuális tényezőket öleli fel. Mindkét rész két alkotóelemből áll:

1. rész: Funkcióképesség és fogyatékosság

1.1. Testi funkciók és testi struktúrák

1.2. Tevékenységek és részvétel: mindazon témakörök összessége, amelyek a funkcióképesség egyéni és társadalmi nézőpontú jellemzését teszik lehetővé

2. rész: Kontextuális tényezők

2.1 Környezeti tényezők: mindazon tényezők, amelyeknek hatásuk van a funkcióképességre; az egyén közvetlen környezetétől az általános környezetig terjednek.

2.2 Személyes tényezők  

Ábra: Az egészség funkcionális (bio-pszicho-szociális) modellje

G. Waddell: Preventing incapacity in people with musculoskeletal disorders. British Medical Bulletin 2006; 1-15. DOI: 10.1093/bmb/ldl008 http://bmb.oxfordjournals.org/cgi/content/full/ldl008v1