Ugrás a tartalomhoz

MR képalkotás

Berényi Ervin (2011)

Debreceni Egyetem

A térdízület MR vizsgálata

A térdízület MR vizsgálata

Tekercsalkalmazás, szekvenciák, síkok

A térdízület vizsgálata optimális esetben dedikált térdtekerccsel történik. Elméletileg lehetőség van flex tekercs alkalmazására is, azonban ezeknek a jel-zaj viszonya rosszabb.

A térdízületet alkotó csontokban kialakuló oedema, contusio, microfractura zsírelnyomásos (PDFS, T2W FS) vagy STIR szekvenciával ábrázolódik. A magas víztartalmú, oedemás terület magas jelintenzitást mutat a sötét, magas zsírtartalmú környezetben. A T1W és T2W, valamint T2* felvételekkel az ízfelszín porcborítása, annak vastagsága is jól ábrázolódik, de megítélhető az esetleges degeneratiora utaló inhomogén jelintenzitás is. A térdízületi folyadék PDFS, vagy T2W és T2W FS szekvenciákkal azonosítható. A T1W és T2W képek egyaránt alkalmasak az ízületi tok, és az ízület környékén található inak ábrázolására.

Legfontosabb síkunk a sagittalis, melyen az alkotó csontok, az ízületi porc, a meniscusok, a patella, a patellaporc, valamint a hátsó keresztszalag figyelhető meg jól. Az optimális sagittalis sík a coronalisra merőleges, mely a térd esetében az intercondylaris síknak felel meg. Az intercondylaris sík, mely a femur condylusok hátsó élével párhuzamos, a láb rotaciójának függvénye, általában paracoronalis sík. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat általában 0-10 °-os kirotacióban történik, mely a hátsó keresztszalag lefutásának ábrázolására optimálisabb (a hátsó keresztszalag 0-5 °-os berotacióban ábrázolódik a klasszikus sagittalis síkban a legjobban), bizonyos esetekben kiegészítő felvételekre is szükség lehet az elülső keresztszalag ábrázolására, mivel az 15-20 °-os kirotációban ábrázolódik. A kiegészítő felvételeket készíthetünk a lateralis femurcondylus lateralis corticalisával párhuzamosan – ez a sík gyakorlatilag megegyezik az elülső keresztszalag lefutásával. Ugyanakkor megjegyeznénk, hogy a coronalis, paracoronalis felvételeken általában az elülső keresztszalag jól ábrázolódik, lefutása, vagy annak hiánya biztonsággal megítélhető. Az axialis felvételek kiegészítőek – legfontosabbak a patellák helyzetének meghatározásában, a retinaculumok ábrázolása terén, valamint a patellaporc állapotának megítélése során van.

Rutin vizsgálat során T1W, T2W és PDFS sagittalis, T1W és PDFS vagy STIR coronalis mérés mellett PDFS axialis felvételek javasoltak.

Fontosabb patológiás eltérések

Leggyakoribb kérdések a meniscus és keresztszalag sérülésekkel kapcsolatosak. A meniscus állapota a sagittalis felvételeken ítélhető meg a legjobban, a T1W felvételeken a meniscus inhomogén. Megfelelően ablakolva a T1W, a T2W, a PDFS felvételeket inkomplett (a teljes meniscust nem érintő), vagy komplett (a teljes meniscuson keresztül követhető), verticalis, vagy horizontális síkú rupturákat különíthetünk el. Egy rupturák speciális formáját képezi a kosárfül szakadás, mikor a "C" alakú meniscus belső éle kosárfül szerűen elválik – ez a térd beakadását is létrehozhatja. A kosárfül szakadás a coronalis felvételeken pontosítható biztonsággal. Ugyancsak a coronalis képek segíthetnek a discoid meniscus ábrázolásában, mely egy fejlődési variáns.

98. ábra. A medialis meniscus hátsó szarvának komplett, horizontális síkú ruptúrája. (T1W)

A hátsó keresztszalag sérülése a sagittalis, míg a mellső a parasagittalis, coronalis felvételeken ábrázolódik jól. A keresztszalagok degeneratiója, felrostozódása, régi sérülése közepes jelintenzitású inhomogenitás formájában látható, míg teljes régi ruptura esetén a keresztszalagok várható lefutásában nem tudunk azonosítani degenerált keresztszalagot sem. Friss traumát követően a lokális vérzés mellett az egymástól eltávolodott, "elugrott" szakadt szalagvégek ábrázolódása erősítheti csak meg a komplett ruptura diagnózisát (mely egyébként fizikális vizsgálattal egyértelmű: elülső "asztalfiók" tünet – elülső keresztszalag ruptura; hátsó "asztalfiók" tünet – hátsó keresztszalag ruptura).

99. ábra. Hátsó keresztszala ruptúra. A bursa suprapatellarisban folyadék látható. (T1W)

Az ízfelszíni porcok (beleértve a patella porcot is) degeneratiója az MR vizsgálattal kitűnően azonosítható, a legfontosabbak a T1W, PDFS és T2* sagittalis és coronalis felvételek. A chondromalatiák négy stádiumát különíthetjük el az MR vizsgálattal: Grade I. a porc vastagsága megtartott, de inhomogénné válik; Grade II. a porc vastagsága csökken és inhomogén; Grade III. az érintett részen körülírt subcorticalis necrosis is kialakul; Grade IV. a cortex is töredezik, szabad ízületi test jelenhet meg (osteochondritis dissecans).