Ugrás a tartalomhoz

MR képalkotás

Berényi Ervin (2011)

Debreceni Egyetem

A vállízület MR vizsgálata

A vállízület MR vizsgálata

Tekercsalkalmazás, szekvenciák, síkok

A vállízület optimális tekercse a dedikált válltekercs. Ennek hiányában nagyobb flex tekerccsel is végezhető a vizsgálat, de ez rosszabb jel-zaj viszonyt fog eredményezni.

A T1W és T2W, valamint PDFS szekvenciákat érdemes egy azonos síkban elvégezni, erre a legoptimálisabb a coronalis sík. Hasznos, ha a PDFS mérés mindemellett még két síkban is megtörténik, valamint, ha egy pathológiától függő síkban egy kiegészítő T2W vizsgálat is készül.

A vállízület esetében a paracoronalis sík az egyik legfontosabb, ez a m. supraspinatus izom tengelyével kell, hogy párhuzamos legyen. Erre merőleges az un. parasagittalis mérés, melyen a rotator köpeny izomzata kitűnően megítélhető. A parasagittalis szeletek elhelyezése során figyelnünk kell arra, hogy amellett, hogy a humerus fej minden síkja ábrázolódjon, a scapuláról is készüljenek szeletek, mert ezeken tudjuk megítélni a m. supra-, és infraspinatust, valamint a m. subscapularist. Az axialis vizsgálat síkja általában a típusos axialis sík – ebben az esetben kell esetleg kiegészítőleg megdönteni, ha a humerus fej luxált, vagy subluxált helyzetben van.

Rutin vizsgálat során T1W, T2W és PDFS paracoronalis, T2W vagy PDFS parasagittalis és T2W vagy PDFS axialis mérés javasolt.

Fontosabb patológiás eltérések

A vizsgálattal jól megítélhetőek az ízületet alkotó csontok elváltozásai (oedema, arthrosis, subcorticalis necrosis), az ízfelszíni porc és annak vastagsága, az esetleges labrum sérülések, szakadások. A T1W és PDFS paracoronalis felvételeken a supraspinatus ín degeneratiója, esetleges szakadása mellett a subacromialis rés szélessége, valamint az acromioclavicularis ízület durva arthrosisa is jól ábrázolódik. A T2W paracoronalis és axialis felvételeken az ízületi tokban és a vállízület körüli számos bursában, illetve a m. biceps brachii hosszú fejének ínhüvelyében felszaporodott folyadék válik pontosan megítélhetővé.

A leggyakoribb kérdés az, hogy a rotator köpenysérülése fenn áll-e. A rotator köpenyt négy izom és annak inaik alkotják: hátulról, a scapulán eredve a m. subscapularis, elől, a spina scapulae felett a m. supraspinatus és ugyancsak elől, a spina scapulae alatt a m. subscapularis és a m. teres minor. Az inak sérülése a paracoronalis és az axialis felvételeken ítélhető meg pontosabban, míg az ínsérüléseket kísérő másodlagos izomatrophiák a parasagittalis síkban ábrázolódnak kitűnően.

94. ábra. Durva acromioclavicularis arthrosis a subacromialis rés szűkületével és a m. spuraspinatus in degeneratiójával, szakadásával. (PDFS)