Ugrás a tartalomhoz

MR képalkotás

Berényi Ervin (2011)

Debreceni Egyetem

A legfontosabb tumoros és gyulladásos gerincfolyamatok és MR vizsgálatuk

A legfontosabb tumoros és gyulladásos gerincfolyamatok és MR vizsgálatuk

Anatómiai szempontból fontos, hogy a gerinccsatorna tekintetében az intacranialis térrel megegyezően a gerincvelőt a pia mater burkolja, míg az arachnoidea "pányvázza ki". A dura mater képezi magát a durazsákot. Emiatt a csontos canalis spinalis és a dura között helyezkedik el az epiduralis tér, míg a subduralis tér a dura mater és az arachnoidea között található. Minden olyan vérzést ezek alapján, mely a durazsákban, illetve a myelonban jön létre subarachnoidealis vérzésnek nevezünk. A térfoglaló folyamatok tekintetében a durazsákon kívüli, epiduralis, a myelont nem érintő, de a durazsákon belüli intraduralis, de extramedullaris, míg a myelonban elhelyezkedő intramedullaris folyamatokról beszélhetünk.

Ez alapján a tumorokat is intraduralis intramedullaris, valamint extramedullaris és extraduralis térfoglalásokra osztjuk fel.

A gerinc tumoros elváltozásai

A tumorok 2/3 részben extramedullarisak. Gyakoriak a durazsákból kiinduló meningeomak, valamint a filum terminále ependymomái. Előfordulhatnak még metastasisok, és különböző cysták is.

55. ábra. Éles szélű, a kontrasztanyagot halmozó, a durából kiinduló térfoglalás, mely a thoracalis myelont komprimálja. meningeoma típusos képe. (T2W, T1W+C)

Intramedullarisan lokalizálódó térfoglalások az ependymomák, a különböző astrocytomák és a haemangioblastoma.

56. ábra. A T2W képeken hererogén szerkezetű, inhomogén halmozást mutató térfoglalás a conusnak megfelelően. Ependymoma képe. (T2W, T1W+C)

A csigolya metastasis leggyakrabban előforduló metastasis, tüdő, emlő és prostata tumorok kísérő jelensége. A metastaticus folyamatok vagy osteoblasticus, vagy osteolytikus csontátépülést eredményezhetnek – míg az adenocarcinomák általában osteolyticus csontáttételeket, addig pl. a prostata karcinóma osteoblastikus, scleroticus jellegű metastasisokat hoz létre.

57. ábra. A T1W felvételeken alacsony, a T2W képeken magas, a csigolyát felfújó és destruáló, valószínűleg a pedunculusból kiinduló térfoglaló jellegű folyamat, mely a forament és a lateralis recessust is szűkíti. Metastasis képe. (T1W, T2W, T2W)

A csigolya testek esetében nagyon gyakori jóindulatú elváltozás a haemangioma, mely lehet soliter vagy multiplex, mind a T1, mind a T2 súlyozott felvételeken magas jelintenzitással ábrázolódik.

Gyulladásos elváltozások

Sclerosis Multiplex

T2 súlyozott felvételeken magas jelintenzitású, ovoid gócok a myelonban, az aktív gócok a kontrasztanyagot halmozzák. Képalkotó diagnosztikájukban fontosak a T2 súlyozott felvételek, valamint a kontrasztanyag adása, mely alapján az aktív, a kontrasztanyagot halmozó, vér-agy gát károsodással jellemezhető gócok is azonosíthatóak.

58. ábra. A T2W képeken magas jelintenzitású, dominálóan a hátsó kötegeknek megfelelően elhelyezkedő ovoid góc a C.VI-VII. intervertebralis rés magasságában a myelonban. Demyelinisatios folyamat képe. (T2WFS, T2WFS)

Spondylodiscitis - a beszűkült réseket alkotó korongban, és a záró-lemezek környezetében a csigolyatestben gyulladás jön létre, mely oedemával jellemezhető – a T2 súlyozott és STIR felvételeken magas, a T1 súlyozottakon alacsony jelintenzitás jellemezi. Kontrasztanyag adását követően zsírelnyomás után különíthetők jól el a gyulladt csigalyrészletek.

59. ábra. Az L.II. csigolya kompressziós törése, mely az L.I. és az L.II. csigolyákat érintő destruáló jellegű spondylodiscitis következtében alakult ki. Kontrasztanyag adása után csak zsírelnyomás mellett figyelhetjük meg a halmozó területeket. (T1W, T1W+C, T1WFS+C)

60. ábra. Spondylodiscitis képe. A gyulladt, destruált, oedemas csigolyák a T2 súlyozott felvételeken csak zsírelnyomást követően, vagy STIR szekvencia alkalmazásával különülnek el pontosan. (T2W, STIR)

Osteochondrosis - a zárólemezek környezetében a mechanikai hatások a sárga csontvelő átalakulását eredményezik- a Modic stádium beosztás szerint a korábban említett 3 stádiumot különíthetjük el ez esetben is:

  • Modic I. - oedemás átépülés, T1W képeken alacsony, T2W képeken magas jelintenzitás

  • Modic II. – zsíros- kötőszövetes átépülés T1 és T2W felvételeken egyaránt fokozott jelintenzitás

  • Modic III. - sclerotikus átépülés minden szekvencián csökkent jelintenzitást eredményez.

Intraspinalis vascularis malformatiók MR vizsgálata

A canalis spinalisban előfordulhatnak arteriovenosus malformatiók, cavernomák, valamint duralis-vénás fistulák. Esetenként a myelon stroke-ja is megfigyelhető. Ezekben az esetekben különleges fontosságú az Adamkievic arteria, mely a Th. XII. csigolya magasságában alulról látja el a thoracalis myelon szakasz nagy részét. Elzáródását az abdominalis aorta dissectiója, aneurysmája okozhatja.

61. ábra. Kanyargós érképletek a myelonban és felszínén. Spinális AVM képe. (T2W, T1W, DSA)

Különleges, MR vizsgálattal diagnosztizálható kórkép a Foix-Alajouanine syndroma, mely a gerincvelő szabálytalan vénás elvezetése következtében lassan alakul ki. Morfológiailag a myelon atrophiája, esetleg vascularis myelopathia jellemzi. A myelon felszínén, a sagittalis T2 súlyozott felvételeken mákszerű érátmetszetek azonosíthatóak az atípusos vénás elvezetés jeleként. Ezek másodlagos elzáródása vezethet a myelon károsodásához.

A korszerű MR berendezésekkel spinalis MR angiográfia végezhető – ennél a vizsgálatnál különösen fontos a kontrasztanyag időzítése (gyors és lassú áramlás egyaránt jellemzi), valamint a kontrasztanyagos felvételekből történő natív kép kivonás – ez az aberráns, kukac-szerű, kanyargós, elsősorban lassú áramlással jellemezhető, a myelon felszínére lokalizálódó erek megjelenítését segíti elő.

A sacrum és a sacroiliacalis ízület pathológiás folyamatai és ezek MR vizsgálata

Míg a sacroiliacalis ízület elsődleges vizsgálata trauma esetében a CT, addig az aránylag gyakori sacroiliacalis gyulladások, sacroileitisek legérzékenyebb vizsgálata az MR vizsgálat. A sacroileitis a sacroiliacalis ízület gyulladásos folyamata, melyet korai stádiumban az alkotó csontok oedemáján és kevés ízületi folyadékon túl destruktív elváltozások nem jellemeznek. Ugyanakkor az előrehaladottabb stádiumot az ízületet alkotó corticalis szabálytalansága, subcorticalis necrosisok, szabálytalan ízületi rés, valamint az ízületi rés körül kialakuló, a hosszú idejű anamnézisre utaló sclerosis jellemzi.