Ugrás a tartalomhoz

MR képalkotás

Berényi Ervin (2011)

Debreceni Egyetem

A legfontosabb congenitalis gerincelváltozások

A legfontosabb congenitalis gerincelváltozások

Chiari malformatio - Arnold Chiari malformatio/ syndroma

A kisagy tonsillainak, a medulla oblongatanak a foramen magnumba való ékelődése okozza. Együtt járhat syringomyeliával, ritkábban corpus callosum agenesiaval, hydrocephalussal. Legfontosabb szekvencia a T2 súlyozott sagittalis szekvencia, melyen mind a foramen magnum síkját meghaladó, a canalis spinalisba nyúló, esetenként térszűkületi hatást is okozó tonsillak, mind a canalis centralisban történő liquor áramlás akadályoztatása következtében kialakuló syrinx képződés is jól megfigyelhető.

49. ábra. A kisagyi tonsillák a foramen magnum síkját kb. 15 mm-rel meghaladják, kihegyezettek, a craniocervicalis átmenetben térszűkítő hatásuk van. Következményesen syrinx képződés figyelhető meg a cervicalis myelonszakaszon. I. típusú Chiari malformatio klasszikus képe. (T2W)

Klippel-Feil szindróma

Egy vagy több nyaki csigolya fúziója, leggyakrabban a C. II-III. és a C. V-VI. csigolyákat érintve alakul ki, a csigolyák közt hiányoznak a discusok, részleges, vagy teljes összecsontosodás figyelhető meg.

Típusai:

  • I. típus – egy segmentum veleszületett fúziója

  • II. típus – többszörös, de nem folytonos segmentum fúziók

  • III. típus – többszörös, folytonos fúzió

50. ábra. A C.III-VII. csigolyák fúziója kifejezett balra convex scoliosissal a cervico-thoracalis átmenetben. A képet diastematomyelia (a gerincvelő komplett, vagy inkomplett kettéválása - ) kíséri, mely a T2W axialis felvételeken figyelhető meg. (T2W, T2W, T2W)

Lumbalisatio, sacralisatio

A lumbalisatio esetében az S. I. és az S. II. csigolya között intervertebralis rés ábrázolódik, melyben porckorong van. Ez azt a képet mutatja, mintha hat lumbalis csigolya lenne. A lumbalisatio pontos megítélésében segíthetnek a sagittalis és coronalis síkokban készült felvételek, melyeken a Th. XII. csigolyát azonosítjuk a thoracalis szakasz utolsó costovertebralis ízülete alapján. Lumbalisatio esetében gyakori, hogy az S. I-II. magasságában ábrázolódó (legalsó) korong teljesen egészséges, míg a felette lévő segmentumban, L.V-S. I. között a korong és a kisízületek durva degeneratiója ábrázolódik.

Sacralisatio során az L.V. csigolya részleges csontosodása figyelhető meg az S. I-hez, elsősorban a massa lateralisok és az L.V. csigolya processus transversusa között alakul ki álízület (Bertolotti syndroma). Következményesen a strukturálisan rögzített L.V-S.I. résben a korong általában degeneraciós jeleket nem mutat, míg az L. IV-V. magasságában súlyos korong- és kisízületi degeneració figyelhető meg, mely az L. IV.-es gyök érintettségét eredményezi.

Tethered cord (Kipányvázott gerinc)

Pathológiai alapját az képezi, hogy a magzat fejlődésének kezdetén a gerincvelő a teljes gerinccsatornát kitölti, a keresztcsont (sacrum) alapjáig ér. Későbbiekben a gerincoszlop elemeinek növekedése gyorsabb, mint a gerincvelő növekedési üteme. Születéskor a gerincvelő alsó vége (conus) a lumbalis (ágyéki) III. csigolya magasságában van, majd felnőttkorra további két csigolyát (segmentumot) emelkedik. Normálisan a gerincvelő vége felnőttkorban a lumbalis I. csigolya szintjére tehető.

A kipányvázott gerinc vizsgálata során a leghasznosabbak a T2 súlyozott sagittalis síkú mérések, melyeken a leszálló filum terminale rostok általában egy kötegben, a durazsákban dorsalisan futnak le – sok esetben a conus, illetve a thoracalis myelon szakasz pontos caudalis vége nem is határozható meg biztonsággal. Abban a síkban, ahol a rostok a hátsó falhoz tapadnak, általában az L. IV-S. I. segmentumoknak megfelelően, spina bifida is fennállhat, emiatt keresni kell a gerinc mögött, akár a bőrfelszínig is követhető köteget (dermal sinus) a subcutan zsírszövetben. Erre a legoptimálisabbak a T2 súlyozott, zsírelnyomásos sagittalis és axialis felvételek.

51. ábra. A filum terminale rostjai egy kötegben, a durazsákban dorsalisan futnak le – a kitapadásának megfelelően lipoma ábrázolódik a szélesebb csontos canalis spinalisban. Tethered cor lumbalis lipomatosissal, ívzáródási rendellenességgel. (T1W, T2W)

Spina bifida

További veleszületett elváltozás a nyitott gerinc, vagy spina bifida, mely esetben a velőcső fejlődése valamelyik lépésben zavart szenved, így a gerincoszlop nem záródik össze teljesen. A nyitott gerinc formái a spina bifida occulta és aperta. A spina bifida occulta esetében a záródási rendellenesség nem éri el a bőrfelszínt, míg aperta esetén a jelenség a bőrfelszínig követhető dermal sinus formájában.

A spina bifida általában panaszt sem okoznak, felfedezésük véletlenszerű, általában más okból készített röntgenfelvételen derül ki. Az adott gerincszakasz felett a bőrön fokozott szőrnövekedés előfordulhat.

A spina bifida ritkább, de súlyosabb formái a meningocele, mikor a nyitott gerincnek megfelelően a durazsák, illetve a myelomeningocele, mikor felsőbb szakaszon a gerincvelő is kiboltosul. Ez utóbbi eset a legsúlyosabb forma, ilyenkor több csigolyán is van záródási defektus, a gerincvelő, és az azt körülvevő burok előtüremkedik, és zsákot képez a magzat hátán. Ezt a zsákot jobb esetben bőr fedi, azonban nem ritka, hogy szabadon érintkezik az idegrendszer a külvilággal, lehetőséget teremtve különböző fertőzések kialakulására. Az ilyen esetek többsége halállal végződik.

Degeneratív gerincfolyamatok

A porckorong degenerációja során, a folyamatos, a statikailag legérzékenyebb, a legnagyobb erőkihatásoknak megfelelő segmentumokban a porckorongok a vizet kötő fehérjék (pl. hialuronsav, proteoglikánok) degenerációja miatt vizet vesztenek, rugalmasságuk csökken. Ennek következtében az anulus fibrosus összetétele is megváltozik, - a következményes mechanikai tulajdonságok megváltozása miatt kevésbé ellenállóvá válik az erőbehatásokkal szemben.

Ennek első jele a szétterülő porckorong (BULGING), amire vízvesztés jellemző, ez az intervertebralis rés beszűkülésével jár, a jelintenzitása T2 felvételeken csökkenést mutat.

A következő fokozatban az anulus fibrosus egy adott szakaszon gyengül vagy sérül, a korong általában széles alappal kiboltosul, ezt PROTRUSIO-nak nevezzük.

52. ábra. Baloldali, posterolaterlis, a lateralis recessust szűkítő, a bal S. 1. gyököt komprimáló protrusio képe. Az S. 1. gyök az ellenoldalinál vaskosabb, oedemas. (T2W)

A degeneratio következő fokán a korong körülírt, kifejezettebb kiboltosulása ábrázolódik EXTRUSIO formájában. Hagyományosan ezt az állapotot nevezzük herniának, vagy sérvnek.

53. ábra. Jobb oldali posrterolateralis, a lateralis recessust teljesen kitöltő, extrusio. Az extrudálódott korong caudal felé kb. 10 mm-en keresztül követhető. A képet az S. I. lumbalisatiója kíséri. (T2W, T2W)

Végezetül az extrudálódott korong fragmentum leválik, és a legkülönbözőbb irányokba migrálódhat és elvándorolhat cranialis, caudalis, lateralis vagy dorsalis irányba. Ezt az állapotot SEQUESTER-nek hívjuk.

A nemzetközi nevezéktan már a bulging állapotot is a herniák közé sorolja, azonban meg kell jegyezni, hogy a hernia, vagy sérv Magyarországon az extrudálódott, vagy sequestrálódott korongot jelenti. Ugyancsak megjegyzendő, hogy a tünetek az anatómiai viszonyoktól függenek – egy széles alapú protrusio, melyet nem tekintünk Magyarországon még sérvnek, intenzív panaszokat is okozhat abban az esetben, ha pl. egy veleszületetten szűk csontos recessus lateralis szűkületét tovább fokozza.

A lokalizáció tekintetében megkülönböztetünk intravertebralis, centralis, paracentralis, postero-lateralis, foraminalis, extraforaminalis protrusiót, extrusiót vagy sequestert. Ezek közül az intravertebralis irány megfelel a jól ismert Schmorl herniának, mely ugyanakkor nem csak asepticus necrosis folyományaként, a Scheuermann megbetegedés kapcsán alakulhat ki. A posterolateralis irány minden esetben a recessus lateralist, míg a foraminalis az intervertebralis forament szűkíti. Az extravertebralis lokalizáció a csigolyától, illetve a foramentől lateralisan, paravertebralisan elhelyezkedő kiboltosulást jelent.

A degenerált, szétterülő korongok a csigolyák szélein, periostealis reactiv csontos kinövéseket okozhatnak- osteophyták jönnek létre. A degeneratív csontos elváltozások környezetében kezdetben a csontban oedema alakul ki (a T1 súlyozott felvételeken alacsony, a T2 súlyozottakon, vagy a STIR felvételeken magas jelintenzitású - Modic I. féle degenerációs jel), majd később ez zsíros elfajulást mutat (a T1 és a T2 súlyozott felvételeken egyaránt magas jelintenzitású – Modic II. féle degenerációs jel), végezetül az érintett terület meszesedése alakul ki (a T1 és T2 súlyozott felvételeken egyaránt alacsony jelintenzitású – Modic III. féle degenerációs jel).

Degeneratív elváltozások a korral az egyéni hajlamra és az életmódra jellegzetesen alakulnak ki. Ilyen eredetű lehet a spondylolisthesis, a csigolyatest elcsúszása, melynek során a felső csigolya az alatta lévőhöz képest előrefelé (anterolisthesis), vagy hátrafelé (retrolisthesis) csúszik. A spondylolisthesis mértéke 0-5-ig terjedő, 0 = nincs csúszás, 5 = teljes csigolyaszélességnyi dislocatio. Anterolisthesis következtében az előrefelé csúszott csigolya facies articularis superiorja, leggyakrabban a pars interarticularisnal letörik. Az MRI vizsgálat ilyen esetekben jól ábrázolja az anterolisthesis következtében alakilag deformált, szűk forament és benne az ideggyök kompresszióját, esetenként a lateralis recessus stenosisát.

54. ábra. Az L. V csigolyatest az S. I-hez képest kb. 5 mm-t előrefelé csúszott. Az L.V-S.I. korong kifejezetten degenerált, a T2W felvételeken jelszegény, és hátrafelé protrudálódik. L.V. spondylolisthesise az S.I. lumbalisatiója mellett.