Ugrás a tartalomhoz

Környezetegészségtan

Sárváry Attila (2011)

Debreceni Egyetem

Foglalkozási megbetegedés

Foglalkozási megbetegedés

Foglalkozási megbetegedés

Abban az esetben, ha a szervezet nem tudja kompenzálni a munkavégzésből és a munkahelyi környezetből eredő egészségkárosító hatásokat, betegség léphet fel. Azokat a megbetegedéseket tekintjük foglalkozási betegségeknek, amelyek a munkavégzéssel illetve a munkahellyel egyértelmű ok-okozati összefüggésbe hozhatók. E megbetegedések általában egy oki tényezőhöz kötöttek és ez alapján felismerhetők, tehát kiváltó okuk egyedül a foglalkozásban keresendő. Amennyiben egy dolgozónál kimutatható munkahelyi expozícióhoz kötött fokozott megterhelés, de az állapot még fiziológiás, fokozott expozíciós esetről beszélünk. A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentési és kivizsgálási kötelezettséget vonnak maguk után. Amikor foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja felmerül, illetve a fokozott expozíciót vizsgálati lelet bizonyítja, az azt megállapító orvos köteles az esetet 24 órán belül jelenteni az OMMF területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez, amit ezután ki kell vizsgálni és amennyiben elfogadásra kerül, nyilvántartásba kell venni.

A tényleges ok-okozati viszony megállapítása néha problémás lehet: az expozíció és a betegség kialakulása között hosszú idő telhet el, az expozíciós adatok gyakran hiányosak, nem zárható ki más oki tényező szerepe. Egy foglalkozási betegség diagnózisának felállításához a következő kritériumok mérlegelése szükséges:

  1. Hatás – illeszkedjen a kialakult betegség jellemzőihez

  2. Expozíció – dokumentált legyen:

    • foglalkozási kórtörténet (időrendben)

    • orvosi vizsgálat (az expozíció jelei)

    • előrejelzés (biológiai (-hatás) monitorozás)

  3. Időrend – ok és okozat

  4. Lehetséges okok – mérlegelés

További megfontolandó toxikológiai szempontok:

  • expozíció minimum szintje

  • expozíció minimum időtartama

  • maximális látencia idő

  • minimális indukciós idő

Vannak olyan esetek, amikor a megbetegedés és a munka közötti ok-okozati viszony nem egyértelmű. Azokat a betegségeket, amelyek kialakulásához a munkavégzés hozzájárul, de csak egyike a kiváltó tényezőknek, foglalkozással összefüggő megbetegedéseknek nevezzük. Ezek a betegségek általában multifaktoriális eredetű komplex kórképek, amelynél a munkavégzésből és a munkakörnyezetből származó hatások egyéb tényezőkkel együtt játszanak szerepet a kórkép kialakulásában. Bizonyos foglalkozási csoportokban az előfordulási kockázat tehát megnő, de kialakulásukban egyéb kóroki tényezők (életmód, képzettség, szociális helyzet stb.) is hangsúlyos szerepet játszhatnak.

A leggyengébb összefüggésben a foglalkozással a dolgozói csoportokat érintő betegségek vannak, ahol nincs kimutatható oki kapcsolat, de amit egészséget veszélyeztető foglalkozási tényezők súlyosbíthatnak.

A foglalkozáshoz köthető egészségkárosodások külön kezelt formája a munkabaleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során éri, annak helyétől és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

Foglalkozási betegségek csoportosítása

A foglalkozási betegségek okai és megjelenési formái is változatosak. Csoportosíthatók a betegség jellege alapján, vagy a kiváltó munkahelyi kóroki tényező szerint. Az USA Országos Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Intézetének (NIOSH) felosztása alapján a foglalkozáshoz köthető egészségkárosodás legfontosabb kategóriái:

  1. Foglalkozási tüdőbetegségek (azbesztózis, byssinosis, szilikózis, szénbányászok pneumokoniózisa, tüdőrák, foglalkozási asztma)

  2. Csont-, izomrendszeri betegségek (gerinc és végtag degeneráció, Raynaud jelenség)

  3. Foglalkozási daganatok (tüdőrák kivételével) (leukémia, mesothelioma, hólyagrák, orrüregi daganat, májrák)

  4. Súlyos foglalkozási traumás sérülések (amputáció, törés, szemsérülés, horzsolás, baleseti halál)

  5. Keringési betegségek (magas vérnyomás, koszorúér betegség, akut szívizom infarktus)

  6. Fertilitási problémák (infertilitás, spontán abortusz, magzatkárosodás)

  7. Idegi károsodás (perifériális idegkárosodás, toxikus agyvelőgyulladás, pszichózis, súlyos viselkedési zavar (expozíciós))

  8. Zaj okozta halláskárosodás

  9. Bőrbetegségek (dermatózis, égés, kémiai marás)

  10. Pszichés betegségek (neurózis, személyiségi zavarok, alkoholizmus, drogfüggőség)

A hazai gyakorlatban a bejelentés és osztályozás az munkahelyi kóroki tényező jellege alapján történik:

  1. Kémiai kóroki tényezők okozta megbetegedések

  2. Fizikai kóroki tényezők okozta megbetegedések

  3. Biológiai kóroki tényezők okozta megbetegedések

  4. Nem optimális igénybevétel, pszichoszociális, ergonómiai kóroki tényezők okozta megbetegedések

A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések gyakorisága

A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések gyakorisága alapvetően a munkahelyi egészség és biztonság szintjétől függ. A hivatalos adatok értékelésénél emellett figyelembe kell venni az adatok validitását, amit a bejelentés, kivizsgálás és nyilvántartás rendszerének a megbízhatósága határoz meg, valamint azt, hogy a munkahelyeken egészségkárosító hatásoknak kitettek száma jóval nagyobb a nyilvántartásba vett foglalkozási betegekénél.

4.4. ábra - A foglalkozási ártalmak „jéghegye”

A foglalkozási ártalmak „jéghegye”

A következő ábrákon a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek és munkabalesetek száma látható hazánkban.

4.5. ábra - Foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek Magyarországon (2002-2008)

Foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek Magyarországon (2002-2008)

4.6. ábra - Munkabalesetek Magyarországon (2002-2008)

Munkabalesetek Magyarországon (2002-2008)

4.7. ábra - Halálos munkabalesetek Magyarországon (2002-2008)

Halálos munkabalesetek Magyarországon (2002-2008)