Ugrás a tartalomhoz

Környezetegészségtan

Sárváry Attila (2011)

Debreceni Egyetem

A klímaváltozás hatása az ember egészségére

A klímaváltozás hatása az ember egészségére

Ma már széleskörűen elfogadottá vált a tudós társadalom körében, hogy a Föld éghajlata az utóbbi száz évben megváltozott, felmelegedés tapasztalható, ami jelentős hatással van a környezetünkre és ezen keresztül befolyásolja az egész emberiség társadalmi-gazdasági viszonyait. Továbbra is megoszlanak a vélemények arról, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, az viszont bizonyított, hogy jelentős szerepet játszik benne.

Az üvegházhatás

Az üvegházhatás

A Föld hőmérsékletét a Napból érkező és a Föld felszínéről a világűrbe távozó sugárzási energia egyensúlya határozza meg. A Nap felszínéről széles spektrumú elektromágneses sugárzás lép ki. A Föld felszínét főleg a látható és infravörös tartományba tartozó sugarak érik el, melynek felét a fölfelszín elnyeli. A felszínről visszasugárzott (hő)energia (hos­szúhullámú infravörös sugárzás) egy része nem jut ki a légkörből, mert a benne található üvegházhatású gázok elnyelik. Ettől az alsó légkör felmelegszik, s ezek is hősugarakat bocsátanak ki magukból, ezáltal a talaj közelében tartják a meleget . Az üvegházhatás természetes folyamat, amely nélkül a földi átlaghőmérséklet kb. 30°C-kal lenne alacsonyabb.

3.36. ábra - Az üvegházhatás kialakulása

Az üvegházhatás kialakulása

Forrás: IPCC 4. értékelő jelentés, 2007

Az üvegházhatást okozó gázok

A legfőbb természetes üvegházhatású gázok (ÜHG) a vízgőz (H2O), a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O), valamint hozzájárulnak még a klímaváltozáshoz a fluorozott szénhidrogének és a kén-hexafluorid is. A legnagyobb mértékben (36-66%) a vízgőz járul hozzá az üvegházhatáshoz. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok, valamint a légkör hőmérséklete határozza meg, tartózkodási ideje a légkörben nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Ezzel szemben a másik három gáz légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év), a be- és kikerülési arányukat és így légköri koncentrációjukat az emberi tevékenységek jobban meghatározzák.

Az ipari forradalom óta az emberiség fosszilis tüzelőanyag-felhasználása és a fokozódó mezőgazdasági termelés növelte az összes, hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gázkibocsátást. Az ÜHG antropogén eredetű kibocsátása mintegy 70%-kal növekedett 1970 és 2004 között. Az ÜHG kibocsátás növekedéséért elsősorban az energiaellátás, közlekedés és ipar volt felelős 1970 és 2004 között, míg a lakóházak, kereskedelmi célú épületek, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság kisebb mértékben növekedtek. Az egyes országok között jelentős eltérések tapasztalhatók az egy főre jutó bevétel, az egy főre jutó kibocsátás és energia intenzitás között. A fejlett országok, amelyekben a lakosság 20%-a él, a világ GDP-jének 57%-át termelte meg és az ÜHG kibocsátás 46%-áért volt felelős. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap a mezőgazdasági tevékenységek és ezen belül az állatartás szerepe az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2006-os jelentése, „Az állattartás hosszú árnyéka” azt a következtetést vonta le, hogy az állattartó ágazat ezeknek a kibocsátásoknak a 18%-áért felelős (az állattartás állítja elő az ember-okozta szén-dioxid 9%-át, a metán 37%-át, és a dinitrogén-oxid 67%-át). Az egyes ipari tevékenységek a fent említett természetes üvegházhatású gázok mellett mesterséges üvegház-hatású gázokat is kibocsátanak, ilyenek például a fluorozott szénhidrogének (HFC-134a), a perfluor-karbonok (HFC-23) és a kén-hexafluorid (SF6). Minden üvegházhatású gáz különböző mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez sugárzási tulajdonságától, molekula tömegétől és légköri tartózkodási idejétől függően.

3.37. ábra - Üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának emelkedése

Üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának emelkedése

Forrás: commons.wikimedia.org

Szén-dioxid (CO2): Koncentrációja a légkörben az ipari forradalom kezdete óta folyamatosan nő, az 1750-es 280 ppm-ről a 2007-es 383 ppm-re (1 ppm: 1 részecske 1 millió közt, milliomod rész), ami az utóbbi 650 ezer év legmagasabb koncentrációja. Ebből 50 ppm növekedés az utóbbi 33 évben következett be. Az évente kibocsátott CO2 mennyisége 80%-kal növekedett 1970 és 2004 között és a teljes antropogén ÜHG  kibocsátás 77%-át tette ki. Az üvegházgázok közül legnagyobb koncentrációban van jelen a légkörben, és ott a leghosszabb az élettartama (50-200 év), viszont a többihez képest egységnyi koncentrációjának sokkal kisebb az üvegházhatása. 

Metán (CH4): Az 1750-es szinthez képest koncentrációja több mint a duplájára nőtt (2006-as szintje 1782 ppb (1 ppb: 1 részecske 1 milliárd között), az ipari forradalom előtti szintje 715 ppb volt). Lényegesen rövidebb ideig tartózkodik a légkörben, mint a CO2, életideje 10,8 év. A szén-dioxidhoz képest 23-szor erősebb az üvegházhatást okozó potenciálja 100 évre átlagolva, és 67-szer olyan erős 20 évre átlagolva. A metán esetében igen nagy probléma, hogy nemcsak emberi tevékenység hatására juthat a légkörbe. Hatalmas mennyiségű metán tárolódik metán-hidrát formájában a szibériai tundra fagyott mocsaraiban, és az óceánok alján. Ha ezekből a természetes tárolókból nagy mennyiségű metán jutna a légkörbe, az a globális felmelegedést nagymértékben felgyorsítaná.

Dinitrogén-oxid (N2O): Koncentrációja 2006-ban 320 ppb volt, ez 50 ppb növekedést jelent az 1750-es 270 ppb szinthez képest. Tehát koncentrációja a szén-dioxidhoz képest alacsony, viszont üvegházhatást okozó potenciálja egységnyi koncentrációra  több, mint 290-szerese a szén-dioxidénak, és több, mint 100 évig tartózkodik a légkörben.

A klímaváltozást alátámasztó bizonyítékok

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007. év folyamán közzé tett negyedik értékelő jelentése szerint:

  • a hőmérsékleti feljegyzések azt jelzik, hogy a Föld hőmérséklete világátlagban 0,7°C-ot melegedett a múlt század kezdetétől. A tizenegy legmelegebb év – az 1850-es feljegyzések óta – 1995 után következett be. A valaha mért legmelegebb év 1998 volt, de 2005 is majdnem rekordot döntött. Az átlaghőmérséklet 1956 és 2005 között 0,13°C-ot emelkedett évtizedenként.

  • a Föld északi féltekéjének hóval fedett területe 7%-kal csökkent az 1900-as évek óta, és a világ nagy részén a gleccserek jelentősen visszahúzódtak

  • a tengerszint évente 1-3 millimétert emelkedett a 20. században (1,8 mm/év 1961-2003 és 3,1 mm/év 1993-2003 között), főképp az óceánok hőtágulása és a gleccserek olvadása következtében.

  • az arktikus tengeri jég 40%-kal vékonyodott a késő nyári időszakban az elmúlt évtizedekben, és 1950 óta késő nyáron 15%-kal csökkent a kiterjedése.

  • csak az elmúlt évtizedben 8%-kal csökkent a tengeri jég területe. A tengeri jég olvadása nem emeli ugyan a tengerszintet, de a jégpáncél eltűnése megkönnyíti a kontinentális jég óceánba való áramlását, ami viszont hozzájá­rul a tengerszint emelkedéséhez, valamint módosítja a földfelszínsugárzás visszaverő képességét is. Amíg a jégfelszín a ráeső sugárzás körülbelül 90%-át visszaveri, addig az óceán vize a ráeső sugárzás alig több mint 10%-át.

  • az eső mennyisége a 1900 és 2005 között jelentősen növekedett Észak- és Dél-Amerika keleti részén, Európa északi, illetve Ázsia északi és középső részén, míg a csapadék mennyiségének csökkenése volt megfigyelhető a Száhel övezetben, a mediterrán vidékeken, Afrika déli részén és Ázsia egyes déli vidékein.

  • 1970 óta a trópusi ciklonok száma is növekedett Észak-Amerikában.

A globális felmelegedés regionálisan eltérő mértékben jelentkezett. Nagyobb hőmérsékletemelkedés következett be a szárazföldek felett, még nagyobb az északi félteke magasabb szélességein (északi irányban). Az Arktiszon a hőmérséklet a globális átlaghoz képest kétszer gyorsabban nőtt az 1970-es évek közepe óta, de az alaszkai átlaghőmérséklet is különösen gyorsan melegedett az elmúlt két évtizedben, ami drámai hatással volt a környezetre, a növényekre, állatokra és emberi társadalmakra.

A klímaváltozás jövőbeni kilátásai

A 21. században az IPCC által meghatározott különböző kibocsátási forgatókönyvek mindegyike szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedése várható. Ha az ÜHG kibocsátása az IPCC által előrejelzettnek megfelelően alakul, a következő két évtizedben a hőmérséklet 0,2°C-kal, ha a kibocsátás szintje a 2000-es év szintjén marad, 0,1°C-kal fog emelkedni évtizedenként.  A változást előrejelző forgatókönyvek szerint a földi átlaghőmérséklet 2090-2100-ban minimum 1,8°C-kal (1,1-2,9°C), maximum 4°C-kal (2,4-6,4°C) lesz magasabb az 1980−1999 közötti időszak átlaghőmérsékleténél. Ugyanehhez az időszakhoz képest 2090-2100-ra a világtengerek szintje is emelkedni fog minimum 0,18-0,38, maximum 0,26−0,59 méterrel elsősorban a felmelegedés hatására bekövetkező óceáni víz hőtágulása miatt. Az előrejelzésekben (főleg, ami a tengerek szintjének emelkedésre vonatkozik) jelentős bizonytalanság van, ami egyrészt a Föld globális éghajlatát meghatározó folyamatok komplex megértésének hiányából, másrészt az ÜHG kibocsátás jövőbeni alakulásának becsléséből, illetve az átlaghőmérséklet emelkedésének pólusokon lévő jégmezőkre gyakorolt hatásából származik. Az emberi tevékenységek által előidézett felmelegedés és ennek hatására a világtenger szintjének emelkedése a 21. század során tehát még akkor is folytatódik, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül szinten tartani.

A klímaváltozás jövőbeni kilátásai Magyarországon

A legegyöntetűbb változások a hőmérséklet tendenciájában tapasztalhatók. Az országos átlag jól követi a globális változásokat, annál valamivel nagyobb melegedési értéket (pontbecslés alapján 0,77 oC) jelez. Ennek évszakos felbontása már nagyobb eltéréseket mutat. Amíg a telek és a tavaszok döntően az éves átlagnak megfelelően melegszenek, addig a nyarak jobban (mintegy 1 °C), az őszök kevésbé (0,4-0,5 °C) követik ezt a melegedést. Az elmúlt 30 évben gyorsult a melegedés. A két utolsó évtized átlaghőmérsékletének különbsége helyenként a fél fokot is meghaladja hazánkban. A melegedés elsősorban a keleti és az észak-nyugati területeken erőteljesebb. Hazánkban a minimum- és maximumhőmérsékletek hasonló mértékben növekszenek. A 20 °C feletti minimumhőmérsékletű napok száma növekszik.

Az éves csapadékmennyiség a 20. században jelentősen csökkent. Elsősorban tavasszal, amikor az évszakos csapadékösszeg a század eleinek mintegy 75%-a. A nyári csapadékmennyiség összege lényegében nem változott az elmúlt száz évben. Régebben is voltak száraz nyarak, azonban a fokozatosan növekvő nyári hőmérséklet miatt az újabb száraz időszakok káros hatása jóval nagyobb. Az őszi és a téli csapadékcsökkenés 12-14%-os. A kevesebb csapadék intenzívebben érkezik, ami egyrészt a csapadék hasznosulását, vagyis a vízháztartást rontja (kevesebb víz szivárog be a talajba), másrészt növeli a lefolyást (az árvízveszély fokozódik). Ha az egész csapadékjelenség hevesen zajlik le (nyári zivatarok) és kis vízgyűjtőn következik be, akkor a felszínborítottság és a domborzat függvényében hirtelen árhullámok alakulhatnak

A klímaváltozás hatásai

A klímaváltozás jelentős hatást gyakorol a földi ökoszisztémára, az ember természeti környezetére, ami közvetlenül befolyásolja a mezőgazdasági termelést, a vízgazdálkodást, ivóvízellátást, az ember egészségét és épített környezetét. Ezek a változások visszahatnak az egész emberi populáció gazdasági-társadalmi viszonyaira, megváltoztathatják, befolyásolják a mezőgazdasági, ipari termelést, a természeti és társadalmi javak eloszlását, a kereskedelmet.

Ökoszisztéma, természeti környezet

  • a növény és állatfajok 20-30%-a ki fog halni abban az esetben, ha az átlaghőmérséklet emelkedése meghaladja a 1,5-2,5°C-ot

  • ha az átlaghőmérséklet emelkedése meghaladja a 1,5-2,5°C-ot és a CO2 koncentrációja emelkedik, az az ökoszisztéma struktúrájában és működésében jelentős változásokat fog okozni, ami a fajok közti ökológiai interakciót és változásokat, valamint a földrajzi elterjedést befolyásolja

  • megfigyelték, hogy egy sor növény- és állatfaj húzódott északabbra, a pólusok felé az elmúlt évtizedekben

  • a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók elolvadása, amelyek a világtenger szintjének akár 12 méteres emelkedésével is járhat

  • csökkenhet az Észak-atlanti áramlás erőssége, amely 2−3 °C-os hűtő hatást gyakorol az európai régióban

  • a jelenleg még fagyott északi mocsarak kibocsátókká válhatnak azzal, hogy az ol­vadás hatására az eddig fagyott földből metán szabadul fel

  • a tengerek és óceánok hőmérsékletemelkedése, az oxigén és a só mennyiségének változása és az áramlatok megváltozása jelentősen befolyásolja a tengeri ökoszisztémát, megváltozik az algák, planktonok és halak mennyisége és eloszlása (a nagyobb szélességi fokokon és a magasabban fekvő tavakban nő a mennyiségük)

  • a szélsőséges időjárási jelenségek - mint amilyenek a hurrikánok is - egyre intenzívebbek lesznek

Mezőgazdaság, élelmiszertermelés

  • a közepes és magas szélességi körön fekvő országokban az előállított termény mennyisége kis mértékben nőni fog a lokális átlaghőmérséklet 1-3 °C-os emelkedés hatására, ezt követően azonban bizonyos területeken csökkenés várható

  • az alacsonyabb szélességi fokon fekvő átmenetileg száraz és trópusi régiókban az előállított élelmiszer mennyisége csökkenni fog már 1-2 °C-os lokális átlaghőmérséklet emelkedés hatására is, ami éhínséghez vezet

  • globálisan az előállított élelmiszerek mennyiségének növekedése várható az átlaghőmérséklet 1-2 °C-os emelkedésének hatására, azután viszont a termelés csökkenni fog

  • az esővíz mennyisége és eloszlása, a vízbázisok és az ivóvíz mennyisége is meg fog változni. A mediterrán országokban, az USA nyugati részén, Afrika déli, Brazília észak-keleti részén vízhiány alakul ki

  • gyakoribbak lesznek a hirtelen, nagy mennyiségű esővel járó viharok, amik áradásokhoz, árvizekhez vezetnek. A Föld lakosságának 20%-a fog olyan területeken élni 2080-ban, ahol gyakoribbak lesznek az áradások.

Tengerpartok

2080-ra a partmenti városokat (pl. Tokió, New York, Bombay) és a mélyebben fekvő területeket (főleg Ázsia, Afrika) súlyos áradások érik, ami több millió ember migrációjához vezet.

Ipar, települések, társadalom

A legsérülékenyebbek azok az iparágak, települések és társadalmak, amelyek tengerparton vagy folyódeltában találhatóak, azok, amelyeknek gazdasága klímaérzékeny erőforrásokhoz kötődik és amelyek a szélsőséges időjárási eseményeknek ki vannak téve. A szegény közösségek, társadalmak különösen sérülékenyek.

A klímaváltozással nem csak szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásával kell számolni, hanem - közvetett hatásként - társadalmi konfliktusokkal is. A klímaváltozás érezhető gazdasági költséget fog jelenteni különösen a fejlődő orszá­goknak: a mezőgazdasági termés visszaesése, szélsőséges időjárási jelenségek és az ezekből fakadó migráció mind nehezítik a gazdasági fejlődést. A klímaváltozás kiélezi az erőforrás-hiányt, s ez elvándorláshoz vezethet a kedvezőbb természeti adottságok­kal rendelkező régiók irányába.

A klímaváltozás hatása az ember egészségére

  • A hőmérséklet okozta káros egészségügyi hatásokra a 2003. évi, franciaországi hőhullám okozta 15 ezer fő halálozási többlet hívta fel a figyelmet.

  • A magasabb nyári hőmérséklet fokozottan veszélyezteti a városi lakosságot, ahol a hőmérséklet több fokkal magasabb, gyengébb a természetes szellőzés, és a délutáni enyhülés kezdetét az épületek kisugárzása órákkal későbbre tolja.

  • A klímaváltozás hatásaira a 4 év alatti gyerekek, a 65 év feletti idősek, a túlsúlyos emberek és az ágyban fekvő betegek a legérzékenyebbek.

  • Az egyre melegebb nyarak és enyhébb telek miatt a vírusok, baktériumok, kórokozók elterjedése, populációja lényegesen megnőhet. A hőmérséklet növekedésével gyakoribbá válnak a vektorok okozta megbetegedések (pl. kullancs okozta encephalitis, Lyme-kór; szúnyog terjesztette malária, a rágcsálók által terjesztett hantavírus-fertőzés, a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi vírusfertőz).

  • Változik a vektorok elterjedése, ezáltal újabb, az adott területen nem gyakori betegségek léphetnek fel.

  • Az allergén növényfajok virágzásának kezdete, időtartama megváltozik, fokozódik a pollenterhelés.

  • A klímaváltozás következményeként a lakossági kitelepítéseknél (árvizek, özönvízszerű esők, földcsuszamlások) sérülések, fertőzések, táplálkozási és pszichológiai károsodások léphetnek fel.

  • A felhőzet csökkenése következtében a növekvő UV sugárzás hatására növekszik a rosszindulatú bőrdaganatok (nem festékes és festékes bőrdaganatok) előfordulásának gyakorisága

  • A vízzel és élelmiszerekkel előforduló kórokozók a fokozódó meleg miatt szintén nagyobb veszélyt jelentenek. Például a nemzetközi adatok szerint az 1 °C fokos hőmérséklet növekedés 2-5%-kal növeli a salmonellosis megbetegedés gyakoriságát.

  • Szintén várható az egyéb bakteriális, vírusos és protozoon megbetegedések számának növekedése (Campylobacteriosis, Hepatitis A, cryptosporidiosis). Az aszályos időszakokban az egyre melegebb vízhőmérséklet kedvez egyes kórokozók szaporodásának.

  • A hirtelen lezúduló esőzések és az emiatt kialakuló áradások − a szennyvízkiömlések és bemosódások révén − szennyezhetik a sérülékeny ivóvízbá­zisokat és ezzel növelik a fertőzésveszélyt.

  • Az éghajlatváltozás bizonyos időjárási körülmények között negatívan érinti a légszen­nyező anyagok koncentrációját. Hosszan tartó napsütés és csekély légmozgás követ­keztében megemelkedik a felszín közeli ózon koncentrációja a nagyvárosokban és azok környezetében. Reális veszélyt jelenthet a közlekedésből származó nitrogén-oxidok, nitrogén-dioxidok különösen magas koncentrációja, amely szélsőséges esetek­ben szmog kialakulásához is vezethet. A légszennyező anyagok magas koncentrációja növeli a légzőszervi megbetegedések számát.  

A klímaváltozás hatásainak csökkentésére hozott intézkedések

A Kiotói Jegyzőkönyv (1997)

A Jegyzőkönyv a fejlett országokra, illetve a közép- és kelet-európai országokra vonatkozó az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának szabályozását érintő kötelezettségeket rögzítette. A fejlődő országok semmilyen jogilag kötelező korlátozást nem fogadtak el.

A Jegyzőkönyv értelmében az iparosodott államok és az „átmeneti gazdaságú” országok vállalták, hogy az 1990-es szinthez képest kibocsátásukat átlagosan 5,2%-kal csökkentik a 2008-2012 közötti időszak alatt. A kelet-közép-európai országok eltérhettek a viszonyítási szinttől, így Magyarország esetében ez az 1985-1987 közötti időszak.

Az USA aláírta a jegyzőkönyvet, de a szenátus nem ratifikálta. Oroszország csak 2004 második felében csatlakozott a jegyzőkönyvhöz. Ennek következtében a Kiotói Jegyzőkönyv 2005. februárjától lépett jogilag hatályba.

A Kiotói Jegyzőkönyv konkrét kibocsátás-szabályozási előírásokat csak 2012-ig tartalmaz, és sok fejlett állam még addig sem lesz képes a jegyzőkönyvben rögzített kibocsátási szint elérésére. Az üvegházhatású gázok kibocsátása és az éghajlatváltozás kockázata viszont tovább növekszik, s ezek mérséklésére az eddigieknél határozottabb lépések szükségesek.

2005 decemberében tartották meg az éghajlatváltozással foglalkozó egyezményben részes államok 11. ülésszakát Montreálban. A montreali ülésszakon a következő kérdésekről tárgyaltak:

(a) az egyezmény hatálya alatt – tehát minden állam részvételével – a kibocsátás-szabályozás további teendőiről;

(b) a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alatt az ahhoz csatlakozott fejlett államok további kibocsátás-csökkentési kötelezettségeiről a 2012 utáni időszakra;

(c) azon tárgyalások előkészítéséről, amelyek általában a Kiotói Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vonatkoznak (ez a fejlődő országokat is érintheti);

(d) az önkéntes kibocsátás-mérséklési programokra kész országok ilyen irányú kezdeményezéseinek elismeréséről.

A montreali ülésszak eredményeivel egy fontos időszakot zárt le az ember által kiváltott globális környezetváltozás növekvő veszélyével szembeni eddigi nemzetközi együttműködés folyamatában, s egyúttal megnyitotta az utat ahhoz, hogy új tárgyalások kezdődhessenek a további – remélhetően hathatósabb – közös fellépésről.

Szükséges megjegyezni, hogy a kiotói kötelezettségek teljes mértékű teljesítésekor sem csökken lényegesen a légkör üvegházhatást okozó gázainak koncentrációja. A veszélyes mértékű éghajlatváltozás Európában akkor kerülhető el, ha a földfelszín globális átlaghőmérséklete legfeljebb 2 °C-kal haladja meg az ipari forradalom előtti szintet, ami már ma is mintegy 0,6-0,7 °C-kal magasabb. A 2 °C-t nagy valószínűséggel csak akkor nem lépjük túl, ha az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja nem haladja meg a 450 ppm szén-dioxid mennyiséget. A folyamat mérsékléséhez a fejlett országoknak 2020-ig 15-30%-kal, 2050-ig pedig 80–95%-kal kell csökkenteniük az üvegházhatást okozó gázkibocsátásukat az 1990-es szinthez képest. A globális probléma megoldásában, az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős mérséklésében a gazdaságilag gyorsan növekvő fejlődő országoknak is részt kellene vállalniuk.

Az Európai Unió

Az EU következetes a Kiotói Jegyzőkönyv kötelezettségeinek teljesítésében, sőt az abban megfogalmazottakon túli vállalást tett, 8%-os csökkentésre tett ígéretet. Ezt a célt az energiahatékonyság növelésével, energiatakarékossággal és a megújuló természeti erőforrások növekvő felhasználási arányával kívánja megvalósítani. A vállalás teljesítése érdekében, 2005. január elsejével az EU mind a huszonöt tagállamára kötelező jelleggel beindította a kibocsátási jogok kereskedelmét lehetővé tevő saját belső rendszerét. Ennek keretében mintegy tizenkétezer – EU tagállamban működő – ipari létesítmény kereskedhet szabadon a szén-dioxid kibocsátására jogosító engedélyekkel, amelyek egyúttal a korlátozást is magukban foglalják.

Továbbá az Európai Unió már kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázkibocsátását 20%-kal csökkenti, valamint energiaellátásának 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezi. Az EU – bár erről még nem született döntés – kész arra, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a 2020-ra megvalósítandó kibocsátás csökkentési célkitűzését 30%-ra módosítsa.

Magyarország

A globális felmelegedés és az éghajlatváltozás növekvő kockázata miatt a hazai klímapolitika – elsősorban az alkalmazkodásra való felkészülés – tudományos megalapozása érdekében, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003 júniusában egy hároméves kutatási projekt indított. A projekt neve: „A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok”, illetve a három kulcsszó (VÁltozás-HAtás-VÁlaszadás) első szótagjaiból képezve: a „VAHAVA projekt”.

A projekt elsődleges célja a globális klímaváltozás negatív és esetleges pozitív hazai hatásaira való felkészülés, különféle károk megelőzése, mérséklése és a helyreállítás előmozdítása.

A kutatási projekt eredményeinek felhasználásával, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló (2007. évi LX. tv. (V. 28.) 3. §) rendelkezésének megfelelően elkészült a „Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia” a 2008-2025 közötti időszakra. A konkrét intézkedéseket a 2 éves időszakokra szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Programok fogják tartalmazni.