Ugrás a tartalomhoz

Környezetegészségtan

Sárváry Attila (2011)

Debreceni Egyetem

A levegőszennyezés globális hatásai

A levegőszennyezés globális hatásai

Az ózonlyuk kialakulása és az ózonréteg elvékonyodásának hatása az ember egészségére

Az ózon keletkezése, bomlása és szerepe a sztratoszférában

Az ózonlyuk kialakulása, a sztratoszférikus ózon mennyiségének csökkenése – a klímaváltozás mellett - tipikus példája az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának. A környezet változása azonban visszahat az ember egészségére, ami arra készteti az emberiséget, hogy olyan egyezményeket, rendelkezéseket alkosson, amelyek segítségével megpróbálja helyreállítani környezete eredeti állapotát.

Az ózonlyuk felfedezése

Az ózonlyuk kialakulását először az 1980-as évek elején figyelték meg, ami nagy meglepetést okozott az atmoszférát kutató tudós társadalom körében is. Az Antarktiszon működő brit és japán megfigyelőállomások adatai azt mutatták, hogy a késő téli és tavaszi hónapokban (szeptember, október, november) a déli sark felett a sztratoszférában az ózon mennyisége az átlagos 300 Dobson Unitról (DU) 200 DU-ra csökkent az 1957 óta tartó mérési adatokhoz képest. A földi mérőműszerek mérési adatait nem sokkal később a műholdas mérési adatok is bizonyították. Kimutatták, hogy az ózon mennyiségének csökkenése minden tavasszal megfigyelhető az Antarktisz felett, kiterjedése meghaladja a kontinens nagyságát és nagyjából egy kör alakot formáz, innen ered az elnevezése.

3.15. ábra - Az ózonlyuk kialakulása az Antarktisz felett (1980-2004)

Az ózonlyuk kialakulása az Antarktisz felett (1980-2004)

Forrás: NASA

Az ózon keletkezése és bomlása a sztratoszférában

Az ózon kb. 90%-a a sztratoszférában található, legnagyobb koncentrációját 20-25 km-es magasságban éri el .

3.16. ábra - Az ózonréteg vastagsága a tengerszint feletti magasság függvényében

Az ózonréteg vastagsága a tengerszint feletti magasság függvényében

Forrás: commons.wikimedia.org

Az ózon keletkezése és bomlása dinamikus egyensúlyban van. Az ózonmolekula keletkezése kétlépcsős kémiai reakcióban történik. Az első lépésben az oxigénmolekula (O2) a napfény energiájának a hatására két oxigénatomra bomlik (2 O). A második lépésben a két oxigénatom egy-egy oxigénmolekulával lép reakcióba, így két ózonmolekula keletkezik (O3). A reakció bárhol lejátszódik a sztratoszférában, ahol ultraibolya sugárzás jelen van. Legnagyobb mennyiségben a trópusok feletti sztratoszférában keletkezik az ózon.

3.17. ábra - Az ózon keletkezése és bomlása a sztratoszférában

Az ózon keletkezése és bomlása a sztratoszférában

Forrás: hu.wikipedia.org

Az ózon bomlása különböző kémiai reakciókban történik, melyek során az ózonmolekulákból oxigénmolekulák képződnek. Az ózon a keletkezéséhez hasonló reakcióban felbomolhat a napsugárzás hatására, illetve természetes és mesterséges kémiai anyagokkal is reakcióba tud lépni. Az ózon lebomlásában részt vevő gázok közül a klórt és brómot tartalmazóak a legfontosabbak.

A sztratoszférikus ózon mennyiségét tehát a keletkezés és bomlás dinamikus egyensúlya határozza meg. Az egyensúlyt a reakcióban részt vevő gázok mennyisége és a reakciók lejátszódásához szükséges tényezők befolyásolják. Ha az atmoszférában a feltételek változása az ózon keletkezésének kedvez, az ózonkoncentráció nőni fog, míg ahol az ózon bomlásának feltételei adottak, ott  ez a folyamat gyorsul fel. Az ózon globális mennyiségét a keletkezés és bomlás folyamata mellett a légmozgás is befolyásolja.

Az ózonkoncentráció eloszlása a sztratoszférában

Az ózon nem egyenletesen oszlik el a sztratoszférában a Földön. Mennyisége általában 200 és 500 DU között változik. A legkisebb mennyiségben az egyenlítő fölött, míg a legnagyobb mennyiségben a középes és magas szélességi fokokon (közel a pólusokhoz) található meg. Ez egyrészt azoknak a sztratoszférikus széláramlatoknak köszönhető, amelyek az ózonban gazdag trópusi levegőt a pólusok felé szállítják, másrészt a lokális időjárási viszonyok, az ózon keletkezésében és bomlásában szerepet játszó tényezők egyensúlya befolyásolják az ózonkoncentrációt. Az ózon mennyisége az egyenlítő feletti régióban a legalacsonyabb – eltekintve az antarktiszi ózonlyuktól - részben azért is, mert itt a troposzféra magasabbra terjed ki.

3.18. ábra - Az ózon eloszlása a Föld légkörében

Az ózon eloszlása a Föld légkörében

A sztratoszférikus ózon szerepe

A sztratoszférikus ózont „jó ózonnak” is nevezzük, mert képes abszorbeálni a napfény bizonyos hullámhosszúságú ultraibolya sugárzását, amelyek károsak az élőlények számára. Az ultraibolya sugárzásnak (UV) három típusát különbözetjük meg hullámhosszúságuk alapján:

UV-A (315-400 nm);

UV-B (280-315 nm);

UV-C (100-280 nm).

A sztratoszférikus ózonréteg az UV-C sugárzást teljes mértékben, az UV-B sugárzás 90%-át nyeli el (4. ábra). Az UV sugárzásra szüksége van az emberi szervezetnek pl. az aktív D vitamin kialakulásához, mely elsősorban a Ca beépülését segíti elő a csontokba, de egyéb más fontos szabályozó funkciói is vannak.

3.19. ábra - Az ózonréteg vastagsága a tengerszint feletti magasság függvényében és az UV abszorbeáló képessége

Az ózonréteg vastagsága a tengerszint feletti magasság függvényében és az UV abszorbeáló képessége

Altitude: magasság; DU: Dobson Unit; Forrás: hu.wikipedia.org

A halogén tartalmú gázok és szerepük az ózonréteg elvékonyodásában

A halogén tartalmú gázok

Halogén tartalmú gázoknak (halogénezett szénhidrogének) nevezzük azokat a gázokat, amelyek klórt vagy brómot tartalmaznak. Eredetük szerint lehetnek természetesek és mesterségesek. A természetes halogén tartalmú gázok (pl. metil-bromid (CH3Br), metil-klorid (CH3Cl), bromoform (CHBr3) az óceáni és a szárazföldi ökoszisztémákból származnak. Életidejük rövid (0,5-1 év), ezért a sztratoszférában található klór és bróm mennyiségéhez csak kis mértékben járulnak hozzá (17%-kal a klór és 30%-kal a bróm esetén). A mesterségesen előállított halogénezett szénhidrogének legfontosabb képviselői a klorofluorokarbonok (CFC-k) és a halonok. A legismertebb CFC-k a szén-tetraklorid (CCl4) és a metil-kloroform (CH3CCl3). Gyártásukat az 1920-as években kezdték meg. A CFC-k életideje az atmoszférában 5-100 év, ami miatt nagymértékben hozzájárulnak az ózonréteg bomlásához. A halonok (pl. metil-bromid) elsősorban a tűzoltásban és a mezőgazdaságban használatosak. A halogén tartalmú gázok felhasználása:

  • a hűtőgépekben hűtőközegként,

  • az elektronikai iparban oldószerként,

  • habosító és fújóanyagként,

  • spray-kben, dezodorokban aeroszol hajtóanyagként,

  • tűzoltókészülék töltőanyagaként,

  • vegyi oldószerként,

  • zsírtalanító anyagként,

  • a háztartások, házak számára készült szilárd habszerű szigetelőanyagok alapvető összetevőjeként,

  • az anyagok csomagolásakor szigetelő habként,

  • a mezőgazdaságban növényvédőszerként.

A halogén tartalmú gázok szerepe az ózonréteg elvékonyodásában

A CFC-k a legfontosabbak a halogéntartalmú gázok közül, melyek az ózonréteg bomlásában szerepet játszanak. Ezek az emberi tevékenység révén a troposzférába kerülnek és ott – mivel nem reaktívak és nem oldódnak vízben - feldúsulnak. Végül a sztratoszférába kerülnek, ahol az UV sugárzás hatására reaktív halogén gázokká alakulnak. Az átalakulás aránya a halogén gáz élettartamától függ. A hosszú élettartamú gázok (több év) a troposzféra és a sztratoszféra között többször cirkulálnak, míg a teljes átalakulásuk megtörténik. A halogén gázokból a kémiai átalakulás során keletkező reaktív gázok bontják az ózont a sztratoszférában. A halogéntartalmú gázok ózonbontási potenciálját (ozone depletion potential – ODP) is meg szokták határozni, ami a gáz életidejétől, a benne található klór és brómatomok számától függ. A CFC-11 ODP-je definíció szerint 1. A brómot tartalmazó gázok ODP-je nagyobb (pl. halonok), mert a bróm kb. 60-szor hatékonyabban bontja az ózont, mint a klór.  Néhány év elteltével a sztratoszférában található légtömeg visszatér a troposzférába és ott az eső kimossa a reaktív halogén gázokat, melyek a Föld felszínén rakódnak le. A rövid életidejű halogén gázokból nagyrészt már a troposzférában reaktív gázok keletkeznek, melynek csak kis mennyisége kerül a sztratoszférába, így ezek minimális mértékben járulnak hozzá az ózon bomlásához.

A sztratoszférában lejátszódó kémiai reakciók

Mint láttuk a sztratoszférába kerülő halogéntartalmú gázok természetes és mesterséges forrásból származnak. A halogén tartalmú gázoknak kémiai átalakuláson kell keresztül menniük ahhoz, hogy reaktív halogén gázokká alakuljanak, amelyek képesek bontani az ózonmolekulát. Ehhez UV sugárzás és napfény szükséges.

A CFC-k (és más halogénezett szénhidrogének) felbomlása további reakcióhoz vezet a klór-monoxid (ClO) gyökökkel, melyek reakcióba lépnek a nitrogén-dioxiddal NO2 és klórnitrátot (ClONO2) hoznak létre, a nitrogén monoxiddal (NO) és a metánnal (CH4) sósavat (HCl) alkotnak. Az ezen reakciókból származó ClONO2 a HCl-dal salétromsavat (HNO3) alkot. A sósav és a klórnitrát nem lép kölcsönhatásba az ózonnal, de képesek átalakulni az ózont közvetlenül bontó molekulákká, ezért ezeket rezervoár gázoknak nevezzük. A leginkább reakcióképes halogén gázok a klór-monoxid, a bróm-monoxid (BrO), a klór és a bróm atomok.

Az ózon bomlásához szükséges feltételek

Az ózon bomlásához szükséges molekulák és atomok kialakulásához speciális feltételek szükségesek, amelyek az Antarktisz felett adottak.  Az ózonlyuk kialakulásának teljes egészében való megértése 2-3 év intenzív kutatómunkájának az eredménye.

1. Az egyik tényező az ózon bontásában szerepet játszó molekulák kialakulásában katalizátor szerepet játszó sztratoszférikus felhők létrejötte. Az Antarktisz felett szélsőségesen alacsony sztratoszférikus hőmérséklet alakulhat ki az antarktiszi poláris éjszaka idején (-80°C, vagy még hidegebb). Ilyen feltételek mellett a salétromsav és a jég sztratoszférikus jégfelhőket hoz létre (-78 °C alatt). Ezen jégkristályok felszínén a HCl és a ClONO2 reakcióba lép egymással és klór-monoxidot képeznek. Mivel a reakció csak az Antarktisz felett játszódik le, ezért a ClO mennyisége itt a legnagyobb. Ez a magas ClO koncentráció egy-két hónapig tart.

2. A klór-monoxid (ClO) molekulából szabadul fel az ózon bomlását katalizáló klóratom. Ez nem történik meg addig, míg az UV sugárzás nem bontja szét az ózon vagy oxigén molekulákat, amiből a reakció első lépéséhez szükséges oxigénatom szabadul fel.

 1. ciklus                     

3.20. ábra - eq_21.png

eq_21.png

3.21. ábra - eq_22.png

eq_22.png

Összesen:

3.22. ábra - eq_23.png

eq_23.png

A reakció ClO-val vagy Cl atommal is kezdődhet. Mivel a Cl, illetve ClO az ózonmolekula lebontása után újra kialakul, a reakció sokszor végbemegy. Az ózon bomlásában szerepet játszó 1. ciklus a trópusok feletti és a közepes magassági fokok feletti sztratoszférában jellemző, ahol magas az UV sugárzás.

2. ciklus                                                            

3.23. ábra - eq_24.png

eq_24.png

3.24. ábra - eq_25.png

eq_25.png

3.25. ábra - eq_26.png

eq_26.png

3.26. ábra - eq_27.png

eq_27.png

                                                                                                                                  

Összesen:                                       

3.27. ábra - eq_28.png

eq_28.png

3. ciklus

3.28. ábra - eq_29.png

eq_29.png

vagy

3.29. ábra - eq_30.png

eq_30.png

vagy

3.30. ábra - eq_31.png

eq_31.png

3.31. ábra - eq_32.png

eq_32.png

3.32. ábra - eq_33.png

eq_33.png

Összesen:

3.33. ábra - eq_34.png

eq_34.png

A 2. ciklus lejátszódása elsősorban az Antarktisz feletti sztratoszférában jellemző. Az ózon bomlásában szerepet játszó reakciók fenntartásához tehát látható napfény is szükséges. A napfény az antarktiszi tavasz kezdetén áll rendelkezésre. Ennek a következménye, hogy az Antarktisz felett minden év szeptemberében és októberében megfigyelhető meg az ózonlyuk. Egyetlen klór vagy brómatom több száz ózonmolekulát képes felbontani, így kora tavasszal az Antarktisz felett naponta az ózon mennyiségének 2-3%-a elbomlik. A láncreakció egészen addig tart, míg a jégben lévő más reagensek fel nem olvadnak, és a Cl gyökök ezekkel reakcióba nem lépnek.

3. A ClO vegyület forrásai általában magasabban vannak, mint az ózonréteg. A sztratoszférában a lefelé irányuló mozgás a ClO-t alacsonyabb magasságokba szállítja. Ez csak a sarkok fölött játszódik le, az úgynevezett poláris örvényben (poláris vortex). Itt, az Antarktisz körül a sarok körüli (cirkumpoláris) szél speciális meteorológiai feltételeket biztosít kialakulásához.

Az ózonréteg elvékonyodásának bizonyítékai

Az ózonréteg vastagságára vonatkozó adatok az 1950-es évek végétől állnak rendelkezésre. Az ózonlyukat az 1980-as évek elején észlelték először az Antarktisz felett. Azóta minden év tavaszán megfigyelhető az ózonlyuk kialakulása. A reaktív halogén gázok mennyiségének a jelentős növekedését is kimutatták a sztratoszférában a XX. sz. második felében. Az ózonmennyiség egyértelműen csökkent a pólusok felett 1980-tól és viszonylag stabil volt 1990 és 2000-es évek eleje között, a 2002-es évet kivéve (a 2002-es év az átlagosnál melegebb volt, ezért az ózonmennyiség csökkenése kisebb volt a vártnál, melynek következményeként az ózonlyuk két kisebb darabra vált szét szeptemberben). Az Arktisz felett is megfigyelhető az ózonmennyiségben bekövetkező csökkenés tavasszal, de ez jóval kisebb mértékű, mint az Antarktisz felett (maximum 30%-os csökkenés).

Az ózonréteg elvékonyodásának (az UV sugárzás) hatása az emberi egészségre

Az ózonréteg elvékonyodása miatt a Föld felszínét nagyobb UV-B sugárzás éri el. Az UV-B sugárzás sejtszinten DNS károsodást okoz, timindimerek alakulnak ki.

Az UV sugárzásnak akut és krónikus hatásai vannak.  

Az UV sugárzás akut hatásai:

  • a bőr sejtjeiben pigmentképződést (melanin) indukál,

  •  a túl sok sugárzás leégéshez (erythema) vezet,

  • extrém expozíció hatására fotokeratitis alakulhat ki.

A krónikus UV sugárzás károsítja

  • a bőrt,

  • a szemet,

  • az immunrendszert.

Bőr

A krónikus UV sugárzás hatására a bőr öregedése felgyorsul, ami a bőr sejtjeinek, a bőr alatti kötőszövet (az UV hatására az elasztin és kollagénrostok széttöredeznek) és az erek károsodása miatt alakul ki.

A bőrön rosszindulatú daganatok keletkezhetnek. A bőr rosszindulatú daganatait két nagy csoportra osztjuk:

  • nem melanomás (pl. squamosus sejtes laphámrák, basalioma) és

  • melanomás (melanoma malignum) bőrdaganatok.

A világon évente több, mint 2 millió nem melanómás bőrdaganatot és 200 000 malignus melanómát regisztrálnak. A sztratoszférikus ózon mennyiségének 10%-os csökkenése becslések szerint 300 000 nem melanómás és 4500 melanómás esettel növeli a bőrdaganatok számát évente. Magyarországon 2001-2005 között 1300-ról 1800-ra emelkedett az új bőrdaganatos esetek száma.

Nem melanómás bőrdaganatok

A nem melanómás bőrdaganatok képezik a bőrből kiinduló daganatok mintegy 90%-át. A basalioma 75%-a és a squamosus sejtes laphámrák (epidermoid carcinoma) fele a napfénynek kitett bőrterületeken (arc, nyak, felkar, kéz) alakul ki (5. ábra). A bőrdaganatok incidenciája az egyenlítőhöz közeledve növekszik és azoknál, akik 50 év felettiek és a szabadban dolgoztak gyakrabban fordul elő. A fehér bőrű, kék szemű egyének különösen érzékenyek az UV sugárzásra.

3.34. ábra - Basalioma

Basalioma

Forrás: commons.wikimedia.org

Melanóma

Bár a melanóma a bőrdaganatoknak csak mintegy 5-10%-át alkotja, sokkal veszélyesebb, mint a nem melanómás bőrdaganatok.  A melanóma ugyan olyan gyakran jelentkezik a bőr napfénynek kitett és kevésbé kitett helyein (6. ábra), ami azt mutatja, hogy az UV csak egy rizikófaktor a sok közül, a melanoma malignum kialakulásában más tényezők (pl. genetikai) is szerepet játszanak. A melanóma is gyakrabban fordul elő a kevésbé pigmentált bőrű egyéneknél és azoknál, akik gyerekkorukban gyakran leégtek. A napfény, illetve az UV sugárzás kóroki szerepét támasztja alá az a tény, hogy a bőrdaganatok gyakorisága, valamint a melanoma malignum előfordulási gyakorisága Ausztráliában és Új-Zélandon a legmagasabb. Ausztráliában a nők körében 10-szer a férfiak körében 20-szor magasabb a melanóma gyakorisága az európai értékekhez képest. A melanóma prevalenciája az európai országok közül Skóciában és a skandináv országokban a legmagasabb és az utóbbi években a legtöbb országban a melanoma malignum incidenciájának növekedését tapasztalható, így Magyarországon is. A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint Magyarországon 2003-ban a melanoma malignum incidenciája18,2/100 000 volt, míg 2008-ban 26/100 000.

3.35. ábra - Melanoma_malignum

Melanoma_malignum

Forrás: commons.wikimedia.org

Szem

A cornea (szaruhártya) károsodása

Fotokeratitis – az intenzív UV sugárzás a szaruhártya gyulladásához vezethet, mely jelentős fájdalommal és a látás csökkenésével jár. Elsősorban olyan környezetben alakul ki, ahol a fényvisszaverődés erős (pl. hóval borított területek - hóvakság). A tünetek 1-2 nap alatt megszűnnek.

A conjunctiva (kötőhártya) károsodása

Pterygium (kúszóhályog) – a szem felszínén jelentkező érburjánzás, ami gyulladásra hajlamos. Ha a pterygium a cornea közepét is elfedi, akadályozza a látást is. Műtéttel eltávolítható. Részben az UV sugárzás is hozzájárul a kialakulásához.

A retina (ideghártya) károsodása

A retinát a szemet érő UV sugárzásnak 1%-a éri el, a többit a szaruhártya és a szemlencse nyeli el. Az időskori makuladegeneráció kialakulásában szerepet játszhat az UV sugárzás, amely az időskorban kialakuló vakság leggyakoribb oka a fejlett országokban  

Katarakta (szürkehályog)

A világon a legtöbb vakságot okozó szembetegség. Évente 12-15 millióan vakulnak meg katarakta miatt a világon, aminek kb. 20%-a (kb. 3 millió eset) tulajdonítható az UV sugárzásnak.

Immunrendszer

Az immunrendszer UV sugárzás okozta szupresszióját az emberi szervezetben még nem sikerült egyértelműen bizonyítani, de állatkísérletek és bizonyos humán megfigyelések ezt valószínűsítik. Megfigyelések szerint a bőrt érő UV sugárzás a fertőzésre való hajlam növekedését, az oltások hatékonyságát és a bőrrák elleni védekezés csökkenését eredményezi. Ezek a folyamatok bőrszíntől függetlenek. Az UV sugárzás leggyakrabban megfigyelt következménye a herpes simplex vírus okozta elváltozások visszatérő megjelenése az ajkakon. Az immunszupresszív szerekkel kezelt embereknél a melanóma gyakrabban jelenik meg, mint a normál populációban.

Az ózonréteg elvékonyodását okozó gázok kibocsátását korlátozó intézkedések és a hatások egyéni megelőzés

Egyéni szint

A napsugárzás elkerülése

Az UV sugárzás a legintenzívebb a déli órák körül, ezért kerülendő a napon tartózkodás 11.00 és 15.00 óra között. Felhős időben is ér minket UV sugárzás, de természetesen a vastagabb felhőtakaró nagyobb védelmet biztosít. A hideg, szeles, de felhőtlen nyári napokon is leéghetünk. A víz mellett könnyebben le lehet égni, mert a víz visszatükrözi az UV egy részét. E miatt veszélyes a hó is.

Egyéni védelem

Megfelelő ruhával, napszemüveg, kalap használatával védjük bőrünket és szemünket a túlzott napsugárzástól. A gyermekek bőre különösen érzékeny, ezért náluk a bőr fedése még fontosabb. A fényvédő krémek alkalmazása a ruhával nem fedett bőrterületeken ajánlott. A fényvédő krém hatékonyságát az un. fényvédő faktorral jellemzik (sun protection factor – SPF). Az SPF 4 azt jelenti, hogy ha egy adott időt a napon töltünk, a bőrt érő UV expozíció az ¼-e annak, mint amit akkor szenvedünk volna el, ha nem alkalmazzuk a krémet. A megfelelő védelem elérése érdekében legalább 15-ös SPF-el rendelkező és széles spektrumú (UV-A és UV-B védelem) krémet kell alkalmazni és a bőrünket 2 óránként érdemes újra bekenni.

Kormányzati, politikai intézkedések

Oktatás

Oktatási programok kidolgozása tanárok, egészségügyi dolgozók és a gyermekgondozásban és a szabadban dolgozók számára.

A munkahelyeken

A veszélynek kitett dolgozók oktatása és UV védelmet biztosító felszerelésekkel való ellátása.

Média

A médiában a híradásban vagy az időjárás előrejelzésben az UV index használata segítségével figyelemfelhívás az UV káros hatásaira.

Nemzetközi szerződések

A Montreali Jegyzőkönyv

A Montreali Jegyzőkönyvet 1987-ben 46 résztvevő ország írta alá. 2007-ig összesen 191 ország csatlakozott a szerződéshez és ratifikálta az egyezményt. A szerződés célja a CFC-k mennyiségének csökkentése, majd gyártásuk fokozatos megszüntetése volt (A CFC-k gyártásának befagyasztása az 1986-os szinten, majd gyártásuk csökkentése 50%-kal a fejlett országokban 1999-re). Az egyezményt többször módosították. Az 1995-ös bécsi módosítás szerint a CFC-k és halonok esetén 2010-ig el kell érni a kitűzött célokat a fejlődő országokban is, a hidroklorofluorokarbonok (HCFC-k) esetén a gyártást és felhasználást meg kell szüntetni a fejlett országokban 2030-ig, a fejlődő országokban 2040-ig. További módosítás, hogy a peszticidként (növényvédőszer) használt metil-bromid (2005-re a fejlett országokban, 2015-re a fejlődő országokban) és a tűzoltásban használt halonok (2003-ra a fejlett országokban) gyártását és felhasználását is nagymértékben korlátozták, illetve betiltották.

Az EU szintjén 1994-ben fogadták el az ózon bomlását okozó anyagok kontrolljára vonatkozó szabályozást, ami 2000-ben lépett hatályba és szigorúbb, mint a Montreali Jegyzőkönyv előírásai. Mivel a CFC-k a klímaváltozásban is szerepet játszanak, a Montreali Egyezmény hozzájárul a globális felmelegedés csökkentéséhez is.Az intézkedések ellenére az ózonlyuk kiterjedése 2006 októberében meghaladta az eddigi legnagyobb mértéket az Antarktisz felett. A mostani előrejelzések szerint az antarktiszi ózon mennyisége a XXI. század végére fogja elérni a ’80-as évek előtti szintjét. Mindezek ellenére a Montreali Jegyzőkönyvet tartják a legeredményesebb környezetvédelmi egyezménynek, ami eddig született. Hatására az ózon bomlását okozó és az egyezményben nevesített CFC-k 95%-ának a gyártását és felhasználását sikerült megszüntetni, aminek hatására a CFC-k mennyisége a sztratoszférában kimutathatóan és nagymértékben csökkent. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a fejlődő országok egy részében továbbra is folyik ezek gyártása, valamint a régebbi készülékekben (pl. hűtőgépek) még mindig nagy mennyiségű CFC található, ami fokozatosan a légkörbe kerül. A HCFC-k gyártása az utóbbi időben a fejlődő országokban felgyorsult, melyet a CFC-k kiváltására használnak. Ugyan kisebb mértékben, mint a CFC-k, de ezek is hozzájárulnak az ózonréteg elvékonyodásához, ami indokolja a gyártásuk korlátozását, megszüntetését. Jelentős a CFC-k fekete kereskedelme is