Ugrás a tartalomhoz

Élettani alapismeretek

Cseri Julianna (2011)

Debreceni Egyetem

A légzési munka

A légzési munka

A légzőizmok munkát végeznek, miközben a mellkasfal és a tüdő rugalmas szöveteit megnyújtják, a rugalmatlan elemeket elmozdítják, ill. a levegő áramlását biztosítják a légutakon keresztül. A légzési munka a transzmurális nyomás (intrathoracalis nyomás és intrapulmonalis nyomás különbsége) és a légzési perctérfogat ismeretében kiszámítható. Nyugodt körülmények között a légutak alacsony ellenállása miatt a légzési munka nagy része a mellkas és a tüdő tágítására fordítódik. A légzési munka értéke nő a légzési fekvencia nagyfokú emelkedésekor, vagy abban az esetben, ha a levegő áramlása felgyorsul és az áramlás turbulenssé válik. A légúti ellenállás fokozódása (pl.asthma bronchiale) ill. a mellkas és a tüdő rugalmasságának csökkenése nagyobb teljesítményt igényel a légzőizmok részéről. A légzési munka még fizikai aktivitás fokozódásakor sem haladja meg a teljes energiaszükséglet 3 %-át.

4.4. ábra - A légzési munka és a légzési frekvencia összefüggése

A légzési munka és a légzési frekvencia összefüggése

A légzési munka hatásfoka nagyon alacsony, kb. 5 %. Nyugodtan fekvő emberben, eupnoés légzési mintázat mellett a teljes oxigénfogyasztás 1 %-a fordítódik a légzési munkára. Patológiás körülmények között az egységnyi perctérfogatra eső oxigénfogyasztás jelentős mértékben emelkedik. A légzőizmok esetében is érvényes a Frank-Starling mechanizmus, azaz az izmok túlnyújtása az összehúzódás erejét egy adott értéken felül csökkenti. A később ismertetett Hering-Breuer reflex gazdaságossá teszi a légzést abban az értelemben, hogy adott perctérfogat mellett biztosítja az optimális légzési frekvenciát.