Ugrás a tartalomhoz

Élettani alapismeretek

Cseri Julianna (2011)

Debreceni Egyetem

A homeosztázis fogalma és jelentősége

A homeosztázis fogalma és jelentősége

Az intersticiális tér, mint a sejtek belső környezete

Többsejtű szervezetekben a sejtek többsége nem érintkezik közvetlenül a külvilággal, ezek közvetlen környezetét az interstíciális folyadék (nyirok) alkotja.

A nyirok a vérplazmából ultrafiltrációval szűrődik ki. Állandóan recirkulál, mivel az időegység alatt képződött ultrafiltrátum teljes mennyisége visszajut az intravazális térbe (egy része a kapillárisok vénás végén reabszorbeálódik, más részét a nyirokkeringés vezeti el).

A folyamatos recirkuláció biztosítja a sejtműködések optimális belső feltételeit, a belső környezet állandóságát, amit homeosztázisnak is nevezünk. Az állandóság ellen ható tényezők a következők: a sejtek bizonyos anyagokat felvesznek az intersticiális térből, így azok mennyisége csökkenne, míg más anyagokat kiválasztanak, melyeknek a mennyisége növekedne, ha nem lenne folyamatos kicserélődés a vérplazma és az intersticiális folyadék között.

A homeosztázis a következő paraméterek szabályozottságát jelenti:

  • a testfolyadékok konstans térfogata (isovolaemia)

  • a testfolyadékok ozmotikus koncentrációjának állandósága (isosmosis)

  • a hidrogénion koncentráció állandósága (isohydria)

  • állandó ionösszetétel (isoionia)

  • a testhőmérséklet állandósága (homoiothermia)

A felsorolt paraméterek értékei fiziológiás körülmények között csak szűk sávban változnak (de azon belül változnak), ezáltal biztosítják az enzimek optimális működését és a sejtanyagcsere zavartalanságát.

A szabályozó mechanizmusok közvetlenül a vérplazma állandó összetételét biztosítják, de ezen keresztül az extracelluláris tér többi komponense is szabályozottá válik, mivel a vérplazma diffuzibilis komponensei számára a kapillárisfal nem jelent gátat, tehát egyensúly alakul ki az extra- és intravazális tér között.